Mikor válik vagy nevezzük egyszerűbben, vált a nő? Nagyon sokan sokféleképpen magyarázták már ezt, ezer indokot soroltak fel, készítettek listát erről, ezért ezt csak tömören, röviden fejezem ki: amikor betelik a pohár. Kinek kisebb, kinek nagyobb a pohara, de a töltögetéssel jól elvagyunk hosszú-hosszú évekig. Mert egyszerűbb, mert a neveltetésünk, mert a kölcsön, a gyerekek, mind-mind ismerjük ezeket. Mégis nagyon sokan eljutnak addig a pontig, amikor a pohárra nézve észreveszik, hogy rég túlcsordult, de még mindig nem akarnak szembesülni vele. Aztán mégis…

A házasság, a kapcsolatok folyamán mikor legcsinosabb egy nő? Persze az elején, amikor a bizonytalanságunkat a csinos ruha, az ápoltságunk ellensúlyozza, aztán ez lassan megszürkül, mert megvan a hím, az élet császára, akit lassan nem akarunk elvarázsolni. Egyszerűen azért, mert már megvan, mert már a mienk és egy bizonyos idő elteltével már nem is tudjuk…Már nem lát bennünket. Megszokott. Ez a láthatatlan lélekgyilkolás. A megszokás….

A második kivirágzásunk az első megcsalás után következik…Amikor rájövünk, hogy nem vagyunk elegek, érdekesek…vagy bármilyenek, amiért évekkel ezelőtt a kezüket-lábukat törték. Ekkor bánatból, dacból, minden egyéb okból fogyókúrázni kezdünk. A természet csodálatosan kompenzál. Ami  eddig nem sikerült pedig majd megfeszültünk, az most könnyedén megy. Olvadnak le a kilók, jönnek a könnyed bókok, s ha már fogyunk, akkor új ruhák is kellenek. Egyszer egy barátnőm azt mondta, ha már úgyis megcsaltak, akkor tartozom magamnak annyival, hogy ezek után szép legyek. A hernyóból, aki túl sokáig nem akart pillangó lenni, mert elfelejtette, hogy milyen jó szárnyalni, csodás lepke lesz.

A legszerencsésebb ilyenkor, ha tényleg változunk, változtatunk. Belsőleg és külsőleg is.  Ha merünk újak lenni, ha egy nadrágos nőből egy szoknyás tip-top csaj lesz heteken belül. Minél feltűnőbb a változás, annál ütősebb. A szőke nő hirtelen fekete lesz, a hosszú hajú meg sportosan rövid…. Ha a magas sarkúra elkezdünk úgy nézni, mint sikerünk zálogára, nem pedig úgy, mint  egy ribanc-kellékre. Ha észrevesszük a tükörben az új nőt….A vásárlás kikapcsol, örömöt ad, ilyenkor nem szabad spórolni. Mindenért kárpótol párunk elismerő tekintete. Mindegy, hogy lesz-e folytatás, meg kell érteni, hogy a ruha számít. Ruhában, cipőben, táskával létezünk minden nap. Lehetünk jók, tisztességesek, lazák, kedvesek, gondoskodók és csodálatos házitündérek, de minden első találkozást, legyen az bárkivel az életünkben, a külső dönti el…Utána majd megmutathatjuk, kik is vagyunk igazán. De az első 10 másodpercben mindent visz az illatunk, a kinézetünk, és mintegy koronaként a mosolyunk.

Azt hiszem, váltani és válni is csak a legjobb ruhánkban lenne szabad. Hogy éreztessük magunkkal, hogy ez legalább olyan különleges nap, mint a legelső találkozásé vagy az esküvőé…Nem, nem vagyok bolond, tudom, hogy a válás keserű is tud lenni, lehet mérhetetlenül szomorú is, de akkor is valami új kezdete.

Önmagunkat díszbe öltöztetve kellene ezt ünnepelni.