2017. júl 07.

Nők, pláza, kagylózás....

írta: Hildaságok
Nők, pláza, kagylózás....

Mindig is szerettem mozizni. Ülni és nézni az embereket, figyelni a gesztusaikat, ahogy esznek, beszélnek és az utóbbi időben azt is, ahogy telefonálnak. Ez utóbbi viszont nagyon unalmas tevékenység mármint megfigyelés szempontjából, mert olyan mértékben csak a telefonjukra koncentrálnak, hogy szinte kiveszik a lélek a tekintetükből. Nem látszik sok érzelem az arcukon, inkább csak mohó sóvárgás valami után, amit nem érnek el, vagy csak egy röpke mosoly, utána meg marad a kiapadhatatlan információéhség, amit nem is tudnak jóllakatni sohasem. Így már érdektelen lesz a viselkedésük, nem változik az arcuk, a mimikájuk egy bizonyos idő után. Nincs mit figyelni rajtuk.

De amikor az ember lánya bemegy a plázába egy júliusi napon, akkor komoly sokkhatás éri. Ott aztán van mit nézni, és most nem a kirakatokra gondolok. Csak úgy lassú andalgás közben, amikor a tömeg sodor lehet jól legeltetni a szemet. Jól is lakik elég gyorsan.  Különböző fenék és combméretek belepréselve egy szűk farmernadrágba, mert mindegy, hogy milyen az hátsó, ha nyár van, akkor farmer rövidnadrágban kell flangálni. Elképesztő narancsbőrös lábak lejtenek előttem elefánttangót, és hogy el ne tűnjenek, mármint a nararacsbőr okozta gödröcskék,  segítenek a finom sült krumplik, hamburgerek.

Széttaposott szandálok, papucsok élik virágkorukat, csattognak hangosan a félremanikűrözött lábakon. Kevés a szépen ápolt láb, a jól kiválasztott ruha vagy felső. És már megint elkezdi fénykorát élni a derekat nem takaró top. Iszonyatos látvány, nem tud takarni, jótékonyan ápolni, hanem tálcán kínálja a kis finom és kevésbé finom hurkákat, zsírpárnákat. Tudom, sokan azt gondolják, legyünk lazák, nem lehet mindig, mindenkor azt figyelni, hogy hogyan nézünk ki. Ebben is van egy csepp igazság. De csak egy csepp. Nem kell márkás cuccokba bújtatni habtestünket, ha nem megy. De akkor is lehet ápoltan, jól, ízlésesen kinézni, hogy egy-egy has ne sértse a közízlést.

Minden fórumon árad az a szlogen, hogy a magyar nők a legszebbek a világon. Valóban, de nem a hétköznapokban és nem egy bizonyos kor után.

Az egyik gyorsétteremben folytatom a mustrát, miközben várakozom. Balról egy anyuka ül a 8 éves forma kisfiával, aki baseballsapkájától nem válik meg, a fejére nőtt. Az anyukát ez nem zavarja, de folyamatosan olyan mondatokat mond neki, amitől a szőr is feláll a hátamon. Pl. Mindenért meg kell dolgozni…..Te azt hiszed, hogy nem, pedig ingyen nem adnak semmit. Gondolod, hogy az élet könnyű, hát nem az, majd rájössz, de addig örülj, amíg ezt nem tudod. Jaaaaj!!

A nő max. 32-33 éves. Virágos ruha, szolid smink van rajta, arcán meggyötört mosoly. Azt érzi, most kell a nyár közepén nevelni a gyereket. Belésulykolni a negatív életszemléletet. Hadd süssön a nap arra, aki a vonzás törvényében hisz… A gyerek lassan eszik, nyalogatja a sót az ujjairól, a nő máris pöröl vele, mert a világ tele van bacilusokkal, nem szabad a szánkba tenni a kezünket, pláne nem leszopogatni az ujjainkat.

Viszont azzal a kézzel eszik tovább a gyerek. Előtte is azzal fogta a krumplit, akkor sem volt steril a mancsa. De a nő nem hagyja abba, csak mondja neki a „bölcsességeket”. „Nem kaphatsz meg mindent az életben, még ha nagyon akarod, akkor sem…” Nem bírom hallgatni, próbálok másfelé nézni, szemben egy piros hajú lány nyomkodja a telefonját, nem érdekes, de akkor a jobb oldalamra leül egy negyvenes, enyhén zsíros hajú nő a barátnőjével, akinek hamis Obag táskája van, látom a rossz illesztést a táska fülénél.

És indul az újabb kagylózás…

-       - Jaj, ne haragudj, most jöttem meg Nápolyból, nem hoztam neked semmit, tudom, hogy szülinapod van, de hidd el, nincs ott semmi érdekes. Csak olyan hülye szuvenír.

 Nápoly…ahol nincs semmi. Majdnem kitör belőlem a nevetés…És folytatja…

-        -  Képzeld, elegem lett, lejöttem arról az idióta társkeresőről, mert rájöttem, hogy csak hazugok és kövérek vannak fenn.

Micsoda kategóriák! Próbálok nem figyelni egész testemmel, csak fél füllel, hogy ne legyek már annyira feltűnő, hiszen kuncognom kell. Így nem kevésbé vagyok furcsa ott asztalnál én is. Tudom, hogy részletes mese következik most a Randivonalról, de mielőtt elmerülnék az örvényben, megérkezik az, akire vártam, s elmarad a hallgatózás. Pedig biztosan most jöttek volna a szaftos részletek. Kicsit el is kenődöm. Na, majd legközelebb.

 

Hiába, a kíváncsiság nagyon női tulajdonság...

Szólj hozzá