2018. sze 30.

Nagyvárad - első találkozásom majdnem Erdéllyel

írta: Hildaságok
Nagyvárad - első találkozásom majdnem Erdéllyel

A Partiumban jártam a minap. Ez a terület a mai Románia legnyugatibb része és még a wikipédia szerint sem tartozik a történelmi Erdélyhez. De ezt kevesen tudják, mert az anyaországban minden Erdély, amit elcsatoltak és Romániáé lett. Olyan terület, amit siratni kell, és attól lesz valaki igazán…

Tovább Szólj hozzá

2018. sze 26.

Egy már nem létező szülinap margójára

írta: Hildaságok
Egy már nem létező szülinap margójára

Egész nap arra gondoltam, hogy annak, aki már nem él, van-e még születésnapja? Van-e még születése, élete, gondolata, emléke annak, aki elhagyta a földi létet? Ez a világ nagyon földi, nagyon anyagi és nagyon halandó. Hihetetlen gyorsasággal száguld végig az idő az életünkön. Bármennyi…

Tovább Szólj hozzá

2018. sze 25.

Jól dicsérni a gyereket...

írta: Hildaságok
Jól dicsérni a gyereket...

A dicséret, a jó szó, az elismerés az élet olyan építőköve, ami minden cement nélkül is várrá tud magasodni, ha jól csináljuk. Régebben, 30-40 évvel ezelőtt egyszerűen kevesebbet dicsértek az emberek. A gyerekeket meg pláne. Mindenki tette a dolgát. A gyerekek is. A szülők jelentős hányada nem…

Tovább Szólj hozzá

2018. sze 23.

Az a büdös macska... - novella

írta: Hildaságok
Az a büdös macska... - novella

A május pokoli hőséggel köszöntött be abban az évben. Anyák napja tájékán már nyoma sem volt az orgonáknak. A körfolyosós ház második emeletén fura szag terjengett. A lakók fintorogva vettek levegőt és sietve nyitották ki fülledt lakásaik bejáratát, hogy bemeneküljenek. Nem sokan laktak a régi,…

Tovább Szólj hozzá

2018. sze 19.

Facebook - boldogság

írta: Hildaságok
Facebook - boldogság

Ennyi csodás, szép, boldog, az életet élvező, remekül szórakozó embert, akit kitermelt a 21. század, nem látni sehol a világban, mert nincs is. Viszont van egy másik világ, a valódin túl, amelyet örömmel nézegetünk, lájkolunk, irigyelünk és elismerünk. A Facebook – világ minden világok legjobbika.…

Tovább Szólj hozzá

2018. sze 16.

Olvasni jó (lenne)!

írta: Hildaságok
Olvasni jó (lenne)!

Amióta könyvek, újságok elérhetővé váltak a hétköznapi emberek számára, hol többet, hol kevesebbet olvasunk. Az utóbbi 20 év statisztikái azt mutatják, hogy egyre fogyóban van az olvasási kedv. Sokféle módon kerülünk kapcsolatba az olvasással életünk során, de az biztos, hogy elkerülhetetlenül az…

Tovább Szólj hozzá

2018. sze 11.

Pedagógus= pszichológus, nővérke, futár, üzenetközvetítő ??

írta: Hildaságok
Pedagógus= pszichológus, nővérke, futár, üzenetközvetítő ??

Nagyon, nagyon régen, a pedagógus a város, falu fontos embere volt. Tisztelték, becsülték, kikérték a véleményét. A szülők megpróbáltak a kedvében járni. Ilyenkor jöttek a tyúkok, a tojás, a disznótoros ajándékba. Még magam előtt látom a kis falusi iskolám, ahol az első termésből, legyen az…

Tovább Szólj hozzá

2018. sze 08.

Az ötven az új harminc...Tényleg?!

írta: Hildaságok
Az ötven az új harminc...Tényleg?!

Most olvastam egy cikket ezzel a címmel a neten. Az ötven….Akkor a harminc az új tíz? De viccet félretéve és elismerve a cikk jóindulatát, mégis felmerül bennem az a kérdés, hogy miért kell az ötvennek lenni az új harmincnak? Nem negyven, tuti harminc, mert már az sem lenne menő… Vajon miért kell a…

Tovább Szólj hozzá

2018. sze 05.

" Filléres emlékeim...."

írta: Hildaságok
" Filléres emlékeim...."

Ma, ebben a vakító napsütésben, amikor még a nyár nem akarja átadni a helyét az ősznek, csak kacérkodik vele ledéren, az egyik üzletben bámulva a polcokat, meghallottam ezt a dalt. Olyan, volt mintha valaki szólt volna vagy visszahúzott volna a múltból. Ki kellett jönnöm, annyira erős volt ez az…

Tovább Szólj hozzá