A beharangozó szerint könnyű, nyári, francia vígjáték. Az, hogy francia, rögtön előnyt jelent a számomra, mert a csöpögős klisék mentén végig gyalogoló amerikai történetek már a fülemen folynak ki.

Szépen fényképezett film, varázsos hangulata már az első kockák után beszippant. Raphael és Olivia szerelme első látásra a gimiben kezdődik. Valóban olyan, mint egy tündérmese. A romantikus, könnyed, feszültségektől mentes évek alatt a pár boldog napokat él meg. Olivia kissé háttérbe tolja önmagát, mert Raphael írói sikerei erre késztetik őt. És múlnak az évek…Ahogy már az lenni szokott, gyorsan elfogadjuk, nem vesszük már észre a jót, mert kicsit unalmas, kicsit szürke és nem hoz már annyi kalandot, mint a kezdetek. Ami a miénk, azért nem kell küzdeni. Megvan, ránézhetünk, leporolhatjuk, és a szerelmet is a polcra rakhatjuk a többi felesleges kütyü mellé. Ha valaki mellettünk, velünk él, az idők folyamán egyre kevésbé látjuk meg, mert olyanná lesz, mint a törött csempe a konyhában. Tudjuk, hogy ott van, néha bosszant is, de legtöbbször nem veszünk róla tudomást, kényelemből.

Aztán történik valami. Megváltoznak a dolgok és nem értjük, hová lett az az ember, akit szerettünk, de jó ideje semmibe vettünk.

Raphael egyik reggel arra ébred, hogy egy párhuzamos dimenzióba került, ahol nem sikeres, pökhendi író, akinek a kegyét keresi mindenki, hanem egyszerű középiskolai tanár. A felesége, aki mellesleg egy csodás nő, most befutott zongorista, mindenki rajong érte. A rút kiskacsa ebben a világban gyönyörű hattyú és nem ismeri őt.

Elveszítette, pontosabban meg se szerezte, mert más közegben élnek. Ahogy az már lenni szokott, ő is rádöbben arra, hogy szereti azt a nőt, akivel ezer csodaszép dolog köti össze, csak már elfelejtette. Más nem tehet, csak azt, hogy újra eléri azt, hogy szerelmesek legyenek egymásba, hátha visszakapja a régi életét.

Ilyen esélyt nem nagyon kapunk. Nem áll mellettünk senki egy bottal, hogy jól fejbe kólintson, vegyük már észre, hogy milyen értékes embert hagyunk elsorvadni magunk mellett. Milyen csodás is lenne, ha megértenénk egy hatalmas bunkócsapás nélkül is, hogy a szerelem nem csak a kezdet kezdetén gyönyörű, amikor izgalmas, lángoló! Milyen felemelő lenne, ha ráébrednénk ebben a kiüresedő világban, érdemes lenne megfogni annak a kezét, aki mellettünk van, mert az ő érintése által (is) vagyunk azok, akik lettünk.

Az élet nem sokszor ad második esélyt hibáink orvoslására. Megránthatjuk a vállunkat és mondhatjuk azt, hogy nem baj, lesz majd másik, de mások is pontosan ugyanezt tehetik velünk, mert nekik mi vagyunk a megszokottak, a már nem túl érdekesek.

A film főszereplőjének megadatik változtatás lehetősége. Megtapasztalhatja, mi lenne, ha valami máshogyan történt volna.

Csak egy filmkocka az életünkben, egy elkerült találkozás, egy nem induló autó, egy éppen nem csörgő ébresztőóra és már más pillangóhatás érvényesül.

Vajon tudunk-e még élni a mi második lehetőségünkkel, ami nem egy új dimenzióban, hanem most, vagy akár holnap adatik meg nekünk?

A filmet érdemes megnézni. Nemcsak emiatt. Rokonszenves szereplők,a kellemes humor és a szerelem az, ami nagyon jó érzéseket sodor majd felénk.