2019. ápr 28.

Magányos gyerekek....

írta: Hildaságok
Magányos gyerekek....

Soha ennyi magányos gyerek nem élt körülöttünk, mint most. Úgy élnek magányban, hogy körülöttük szülők, haverok, szomszédok vannak. Érzelmi sivatagokba költöztek és nem akarnak, vagy már nem tudnak kikerülni onnan. Talán a legkisebbeknél legelszomorítóbb a helyzet. Némi reménységet az óvoda és az…

Tovább Szólj hozzá

2019. ápr 25.

Az élet nevű véges álom

írta: Hildaságok
Az élet nevű véges álom

Furcsa lény az ember. Tudja, hogy mi a rossz neki, tudja, hogy mivel tehet kárt önmagában és másokban, mégis megteszi. Hallja nap, mint nap hogy lassítania kellene, hogy érdemes lenne sportolnia, több folyadékot fogyasztania, pihennie, elengednie az élet apró bosszúságait, de nem teszi. Születésünk…

Tovább Szólj hozzá

2019. ápr 21.

Repceföldek, búcsú, rendrakás a szívben

írta: Hildaságok
Repceföldek, búcsú, rendrakás a szívben

Ragyogó repceföldek mellett visz az út hazafelé. Nagypéntek van. A busz tele sietős, kapkodó emberekkel, akik történetét nem látja senki. A szívem tele nyugtalansággal és azon gondolkodom, miért kell épp most hazamennem. Itthonról haza. Persze, a hivatalos dolgok. Még ezen a napon is. Egy halál, a…

Tovább Szólj hozzá

2019. ápr 14.

Amit otthon kellene megtanítani

írta: Hildaságok
Amit otthon kellene megtanítani

Sokan azt gondolják, hogy az iskolaérettség legfontosabb feltétele, hogy milyen magas a gyerek, hány kiló, tud-e cipőt kötni vagy ismeri-e az irányokat. Természetesen, ezek is nagyon fontosak, hiszen az öltözködés, a cipzárral, a gombokkal, fűzőkkel való bajlódás alaposan lelassíthatja, zavarhatja a…

Tovább Szólj hozzá

2019. ápr 11.

Válasz Márai Sándornak

írta: Hildaságok
Válasz Márai Sándornak

Néha nehezemre esik az írás. Nem tudom, hogy ez az öregség és a Halál közeledtének nagyon is kézzel fogható jele a számomra vagy egyszerűen csak a lustaságé. Bár titkon azt is bevallom, hogy öregnek is lusta vagyok. Sokszor beletörődéssel gondolok arra, hogy a Halállal is csak merő tunyaságból nem…

Tovább Szólj hozzá

2019. ápr 08.

Az a fénykép...- novella

írta: Hildaságok
Az a fénykép...- novella

Bence annyira átlagos volt, hogy nem a tucatba, hanem a fél tucatba is bele illett volna. Nem volt se sovány, se kövér, se barna, se szőke. Szabadidejében nem csinált semmi menő dolgot, nem tanult angolul, nem lovagolt és focizni sem szeretett. Egyszerűen csak volt. Tizenhárom évével nem tartozott a…

Tovább Szólj hozzá

2019. ápr 07.

Egy megkésett levél a Mennyországba

írta: Hildaságok
Egy megkésett levél a Mennyországba

Csak tíz évet késtem. Vagy talán egész életemben sikerült késnem. Nem tudom. Abban a korban, amelyből én jöttem, a fényképek jóval ritkábbak voltak és kevés mosolygós arc volt rajtuk. A gyerekek gyerekruhában jártak, nem pózoltak kis felnőttként. A felnőttek sokkal idősebbnek tűntek, mint a…

Tovább Szólj hozzá

2019. ápr 03.

Az óvodai macska élete

írta: Hildaságok
Az óvodai macska élete

Adva van egy macska, ami egy langyos, tavaszi napon, életének első pár hónapjában betéved egy óvoda területére. Fehér, kedves, bújós és végtelenül barátságos. Persze kedvenc lesz. Az egyik óvónő befogadja, dédelgeti, eteti és körbeveszi olyan szeretettel, amit egy állat csak kaphat az embertől. A…

Tovább Szólj hozzá