A csend befogad, megsimogat, kis takarójával betakar, de nem ad választ. Hiába ülök és várom, hogy a belső hang súgjon, nem lesz ott hangos még a néma kiáltás sem. Jó befelé figyelni, jó várakozni, jó elmerengni, még jobb hallgatni, de mindezektől nem sokat lépegetek előre.
Csend van előttem akkor…