A sok változás során, amit az elmúlt évek hoztak, talán az egyik legfélelmetesebb és elszomorítóbb, hogy a szeretetre való tanítást kell folyton ismételni. Mindig felvetődik a kérdés, hogy régen másképp szerettek? Vagy természetesebb volt a szeretet? Vagy az emberek nem foglalkoztak ennyit…

A csend befogad, megsimogat, kis takarójával betakar, de nem ad választ. Hiába ülök és várom, hogy a belső hang súgjon, nem lesz ott hangos még a néma kiáltás sem. Jó befelé figyelni, jó várakozni, jó elmerengni, még jobb hallgatni, de mindezektől nem sokat lépegetek előre. Csend van előttem akkor…