2019. dec 28.

Hogyan szeresselek?

írta: Hildaságok
Hogyan szeresselek?

  Érezlek, mert itt vagy bennem. Nem mélyen, eltűnve, hanem a lelkemben, ahol vígság van, ha látlak. Néha azt hiszem, nem jó már így szeretni, mert ha odaadom magam, lassan elfogyok, mint egy kakaós kekszdarab, és a morzsák a tányéron már nem kellenek senkinek. Mégis, mégis inkább morzsa leszek, mint üres tányér vagy lyukas papírszív.

  Amikor kislány voltam, királyfikban hittem, szőkékben, bátrakban, daliásokban. Vártam őket hol türelmesen, hol duzzogva. Persze nem jöttek sehogyan sem. Másoknak nem meséltem róluk, mert tudtam, nem látnák, amit én, és gúnyos nevetésük leoltaná bennem a gyengén pislákoló gyertyalángot. Aztán az Idő ölte meg lassan a várakozást. Vigyázva, biztos kézzel tiporta el az illúziókat. ...

Tovább Szólj hozzá

2019. dec 23.

Emma levelei

írta: Hildaságok
Emma levelei

Kedves Nagyikám!  

  Apa folyton nyaggat, hogy írjak már neked, mert ők nem érnek rá. Azt sorolja, hogy így gyakorolhatom a helyesírást is, ami akkor is hasznos, ha itt élünk. Hiába mondom neki, hogy ez hülyeség. Egyszer már meg is mutattam neki, miért, hisz a gép javít mindent, mégse száll le rólam. Csak röviden, hogy te örülj! Ez volt a válasza. Már két hónapja, hogy eljöttünk, de én egy évnek érzem. Anyának nincs munkája, de apa talált valamit, mégse boldog. 44 évesen nem a mennyország új életet kezdeni, mondta este anyának olyan halkan, hogy én ne halljam. Persze, hallottam, csak azt nem értem, hogy akkor miért vagyunk itt, amikor otthon a barátaim hiányolnak.

Mikor megkérdeztem, valami jobb életről magyarázott. De ...

Tovább Szólj hozzá

2019. dec 16.

Nekik már nem lesz karácsonyuk

írta: Hildaságok
Nekik már nem lesz karácsonyuk

  Meghalt két gyerek. Egy 13 éves, épphogy kamaszodó lány és tízéves öccse. Nem baleset érte őket, nem betegség győzött felettük. Az apjuk agyonverte mindkettőt. A testvérük mindezt végig nézte. Valahogy megmenekült. Nekik nem lesz fényes karácsonyuk ajándékokkal és bejglivel. Őket nem öleli meg senki, nem hallanak csengőszót, a Jézuska nem tekint le rájuk mosolyogva.

Meghalt két gyerek, mert senki nem törődött velük. Az igazságszolgáltatás megengedte egy apának aligha nevezhető férfinak, hogy láthassa a gyerekeit szabadon, felügyelet nélkül, miközben 3 éve kalapáccsal szétverte az anyjuk fejét. A jog és a törvénykezés emberei úgy ítélték meg,  három évnyi büntetés után jó útra tért az apa annyira, hogy egyedül ...

Tovább Szólj hozzá

2019. dec 13.

Amikor nem volt karácsony...

írta: Hildaságok
Amikor nem volt karácsony...

  Amikor már novemberben karácsonyi daloktól hangosak a plázák és a műfa hetek óta ott virít mindenhol, nehéz azt gondolni, hogy a karácsony nem furakodott be teljesen az életünkbe. Jó ideje mindenki arról beszél, mit fog sütni, hová utazik, mennyi ajándékot kell még vásárolnia. Három nap…Három olyan nap, amelyre ráragasztottuk a szeretet ünnepe elnevezést. Görcsösen jók akarunk lenni, gyorsan adakozunk egy keveset, talán néha mosolygunk is egymásra. Sokan hitelt vesznek fel, mert ezeken a napokon meg kell mutatni, hogy nem vagyunk restek adni, és igenis a zsebünkbe merünk nyúlni mélyen egy hálás tekintetért vagy kedves mosolyért.

Kapkodunk, tolakszunk hosszú sorokban, mert elképesztően fontos lett tárgyakban mérni a ...

Tovább Szólj hozzá

2019. dec 09.

Kilenc levél

írta: Hildaságok
Kilenc levél

1.      levél

Kedves Valakim!

Még nem merlek megszólítani.   Valahogy itt vagyok ezen az idegen helyen, de még nem tudom, jó lesz-e nekem. Próbálok néha nem lélegezni vagy egyszerűen csak elmerülni valami langyosban, hogy megtudjam, valóban vagyok-e. De már eldöntődött, az utam elkezdődött, csak te még nem sejted. Könnyű vagyok, mosolytalan. Néha látom a gondolataid, vagy csak érzem őket, nem tudom eldönteni.

2.      levél

Kedves Főbérlőm!

Szeretném, ha tudnád, hogy nem szándékosan okozok neked rosszat. Nincs beleszólásom tegnapjaidba, de a holnapjaidat igyekszem boldoggá tenni. Nem azért, mert ez a feladatom, hiszen nem is kértem én semmiféle küldetést. Amikor választani kellett, biztosan tudtam, hogy te majd ...

Tovább Szólj hozzá

2019. dec 08.

Hibák, bűnök halomban

írta: Hildaságok
Hibák, bűnök halomban

    Az egész országot megrázta győri késeléses ügy. Nem vagyunk ehhez szokva, Amerikában is vezető hír az ilyen, de egy alig tízmilliós kis országban, Európában végképp. Felnőtt egy olyan generáció, ahol a nevelésben és az oktatásban hibát hibára halmoztunk. Bármennyire nehéz és szégyenletes beismerni, rengetegen vétkesek ebben és más mindennapi agresszióban.

  Bűnös a család, amely, azt hiszi, hogy a gyerekre olyan terheket kell tenni, amelyeket felnőttek sem bírnak el. A szülők rángatják a gyerekeiket egyik különóráról a másikra, de sportoljon is, és angolt is tanuljon, mert anélkül nehezen boldogul majd. Legyen szép, okos, egészséges, tehetséges, törekvő, szorgalmas, csak ne gyerek legyen, mert arra nincs idő.

...
Tovább Szólj hozzá

2019. dec 07.

Karácsonyi alma - mininovella

írta: Hildaságok
Karácsonyi alma - mininovella

  A 86. karácsony. Az első párra nem emlékezett, de a többi élénken élt az emlékezetében. Mint egy hajtogatós könyv, úgy jöttek elő olykor az emlékek.

  Nem mindig volt fa, sem ajándék. Hol egyik, hol másik veszett ki az ünnepből, mert az ínség meg a háború nem parolázott Jézus születésnapjával. Egy valami azonban mindig volt ezen a napon. Piros alma.

Néha ezüstpapírba csomagolva lógtak a fán kissé lehúzva az ágakat, de az is előfordult, hogy egy csorba fülű lábasban várakoztak a kemencebeli útjukra. Az alma egyenlő volt a karácsonnyal. Még a héját sem dobta ki soha, mert a disznó megette, ha mást nem kapott.

  Negyven éve élt magánnyal szövetségben. Úgy érezte, lassan beszélnie sem kell, mert a bozontos szőrű ...

Tovább Szólj hozzá

2019. dec 02.

Amikor kislány voltam...

írta: Hildaságok
Amikor kislány voltam...

  Amikor kislány voltam, még máshogy sütött a nap. Nem volt óriásokat megszégyenítő ereje. Barátságos volt és csak nagy ritkán égetett meg.  Sugarai vigyáztak rám. A poros utcákat nem takarta be, inkább sepert egyet reggelente és mi pirkadatkor kinn futottunk téglajárdán. Néha egyiken-másikon betűjelzés volt. Megálltam, próbáltam megfejteni, kit vagy mit rejt ST vagy PR. Megkérdezni nem mertem, mert hogy butának nézzenek, azt csak fájó szívvel viseltem volna el.

  A felnőttek világa komor volt és gondok szabta terítőjüket én nem akartam magamra teríteni. Gyakran hallottam, hogy nincs pénzünk erre vagy arra, de eszembe sem jutott, hogy ez baj lenne. Másoknak sem volt. Jobb ruhákban nem jártak, autó kevés volt a falunkban, ...

Tovább Szólj hozzá

2019. nov 30.

Lopott könyvek - novella

írta: Hildaságok
Lopott könyvek - novella

    Őszszagú szelek rázták Erika kabátját, ahogy a könyvtár felé sietett. Pityergett néhány felhő is, de a szél sokkal zavaróbb volt. A vékony ballon, mint valami lufi, úgy lebbent fel néha, aztán megadóan ereszkedett vissza, amikor a kislány lassított. Nehezen kapott levegőt, mégsem hagyta abba a loholást, kivéve akkor, ha a ronda novemberi idő erre kényszerítette.

Csak pár saroknyit kellett küszködnie, mégsem esett jól vívnia a felsőbb hatalmakkal.

  Tavasszal legalább a levegőben van a nyár ígérete, de most csak annyi, hogy egyszer még talán eljön a karácsony. Neki igen, a nagypapának meg ki tudja. Ezért kellett mindig sietnie. Soha nem tudhatta, várja-e még az ablakban egy olyan öreg arc, amelyhez hasonlót egyszer ...

Tovább Szólj hozzá

2019. nov 26.

Hétköznapi fohász

írta: Hildaságok
Hétköznapi fohász

Ezekben a napokban, amikor az ősz végi köd is megfárad, van-e jogunk fohászkodni? Olyan reggeleken, amikor alig vonszoljuk ki hétfői kedvünket az ágyból, kérhetünk-e valami különlegeset? Szidjuk lusta énünket, pörölünk gyerekkel, korai fénnyel, fürdőszobai hajszálakkal, és nem érezzük, micsoda ereje van az életünknek. Pedig de sokan indulnak útnak olyanok, akik előző este még éltek, és alig hitték, hogy számukra nem létezhet új világosság.

 A fáradtság sárgolyókat gyúr ráncainkból és másokra dobáljuk mind, mert ők ugyanúgy nem hisznek a könnyű létben.

Szabad-e imával járulni a fentiek elé és kérni, ne feledkezzenek meg rólunk?  Hisz itt vagyunk, lélegzünk, olykor mosolygunk. Látjuk, hogy a nap elkezdődik ...

Tovább Szólj hozzá