2019. ápr 25.

Az élet nevű véges álom

írta: Hildaságok
Az élet nevű véges álom

Furcsa lény az ember. Tudja, hogy mi a rossz neki, tudja, hogy mivel tehet kárt önmagában és másokban, mégis megteszi. Hallja nap, mint nap hogy lassítania kellene, hogy érdemes lenne sportolnia, több folyadékot fogyasztania, pihennie, elengednie az élet apró bosszúságait, de nem teszi.

Születésünk pillanatától elindulunk egy úton, ami a halálhoz vezet. Lehet azon az úton egyenesen, kacskaringósan, nevetve és a világot gyűlölve is haladni. Nem mindegy. A hozzáállásunk az egyetlen, ami megváltoztatható. Amikor egyre gyakrabban tapasztaljuk azt, hogy a körülöttünk lévő megbetegszenek, vagy küzdenek a rákkal, összeroppannak, kikészülnek, elmenekülnek a földi létből, akkor egy pillanatra megijedünk. Kicsit megállunk, pár napig ...

Tovább Szólj hozzá

2019. ápr 24.

A cipész balladája - novella

írta: Hildaságok
A cipész balladája - novella

Az öreg cipész sehogyan sem illett ebbe a világba. 81 éves volt, de a keze nem reszketett. Pihenni nem szeretett. Azt gondolta, hogy majd a sárgaföld alatt lesz bőven ideje, de ha lehet, még ott is megjavítana egy pár cipősarkat. Bár ma már a legnagyobb gondot az okozta, hogy egyre kevesebben akartak cipőt javíttatni. Eldobható vált minden lábbeli, ahogy az érzelmek is. Régebben tömegesen jöttek hozzá csinosabbnál csinosabb fiatalasszonyok és restelkedve hozták neki az elkopott sarkú szandálokat. Mindegyik olyan volt, mint egy titkos Hamupipőke, csak a helyzet fordított volt. Egy királyfi válogatta a lábakat, száz királylány meg megtalálta a soha el nem veszített lábbeliket.

Tudta ő, hogy a királyfik nem bőrszagban ülnek ragasztófoltos ...

Tovább Szólj hozzá

2019. ápr 21.

Repceföldek, búcsú, rendrakás a szívben

írta: Hildaságok
Repceföldek, búcsú, rendrakás a szívben

Ragyogó repceföldek mellett visz az út hazafelé. Nagypéntek van. A busz tele sietős, kapkodó emberekkel, akik történetét nem látja senki. A szívem tele nyugtalansággal és azon gondolkodom, miért kell épp most hazamennem. Itthonról haza. Persze, a hivatalos dolgok. Még ezen a napon is. Egy halál, a hagyatéki eljárás a hivatalban nem törődik mással, csak a tényekkel. Az iratok tele vannak számokkal, paragrafusokkal és adatokkal. Senki nem kérdezi meg, hogy a papír jelent-e többet egy átlagos papírnál. Nem érdekel senkit, csak alá kell írni, iktatni és eltenni, mert előbb–utóbb semmi nem marad az emberből, talán csak egy szám, hogy volt, hogy létezett. Ott porosodik majd egy polcon, amíg elektronikussá nem teszik. De adat marad ezután is. ...

Tovább Szólj hozzá

2019. ápr 17.

Félek....

írta: Hildaságok
Félek....

Félek, de lehet, hogy nem is ez a jó szó….Aggódom. Töprengek. Rágódom.

Félek, de nem attól, ami lehet, ami még jön, mert az nincs. Attól, ami most van. Hogy nem figyelünk egymásra. Hogy az utakon versenyt játszunk az élettel, hogy az utcán összeeshet bárki, nem sokan sietnek a segítségére, mert az körülményes, időigényes, és mert nem is ismerik, mert biztosan részeg vagy drogos.

  Félek, mert az irigység, a mások visszahúzása, a szidalmazás, a becsmérlés, a pocskondiázás hatalmas méreteket ölt. Már lassan mértékegysége is lesz. A gyűlölet. Amikor az ember embernek farkasa, mert nem tudja elviselni önön kisszerűségét, tombol, vagdalkozik, és ha lehetne büntetlenül tenni bármit, még ördögibb dolgokat is művelne.

...

Tovább Szólj hozzá

2019. ápr 14.

Amit otthon kellene megtanítani

írta: Hildaságok
Amit otthon kellene megtanítani

Sokan azt gondolják, hogy az iskolaérettség legfontosabb feltétele, hogy milyen magas a gyerek, hány kiló, tud-e cipőt kötni vagy ismeri-e az irányokat. Természetesen, ezek is nagyon fontosak, hiszen az öltözködés, a cipzárral, a gombokkal, fűzőkkel való bajlódás alaposan lelassíthatja, zavarhatja a gyereket, ha nem rendelkezik megfelelő gyakorlattal. A mai gyerekek többsége ennek is híján van. Nem volt rá idő, hogy megtanulja, hangzik a válasz. A sietős reggelek, a délutánok az oviban, a kapkodós hétvégék nem tették lehetővé, hogy kellő türelemmel és akarattal elboldoguljon a gyerek. A szülő türelmetlen, fáradt, ingerült, mert őt is ezer inger éri a munkahelyén, az utakon és gyakorlatilag mindenhol, ahol megfordul, ...

Tovább Szólj hozzá

2019. ápr 11.

Válasz Márai Sándornak

írta: Hildaságok
Válasz Márai Sándornak

Néha nehezemre esik az írás. Nem tudom, hogy ez az öregség és a Halál közeledtének nagyon is kézzel fogható jele a számomra vagy egyszerűen csak a lustaságé. Bár titkon azt is bevallom, hogy öregnek is lusta vagyok. Sokszor beletörődéssel gondolok arra, hogy a Halállal is csak merő tunyaságból nem találkoznék és a sarokról csak odabiccentenék neki, hogy megértse, számítok rá, de azért nem kívánatos vendég nálam. Világéletemben megvetettem azokat az embereket, aki rettegve gondoltak az elmúlásra, erre most, őszülő fejjel, meg-megkopó emlékezettel, restelkedem.

Emlékszem, nemrég te is csak legyintettél és azt mondtad, hogy a San Diego-i napfény már csak a szerelmeseket kelti életre, bennünket pedig megaszal és utána kitesz ...

Tovább Szólj hozzá

2019. ápr 08.

Az a fénykép...- novella

írta: Hildaságok
Az a fénykép...- novella

Bence annyira átlagos volt, hogy nem a tucatba, hanem a fél tucatba is bele illett volna. Nem volt se sovány, se kövér, se barna, se szőke. Szabadidejében nem csinált semmi menő dolgot, nem tanult angolul, nem lovagolt és focizni sem szeretett. Egyszerűen csak volt. Tizenhárom évével nem tartozott a gyerekek, de a felnőttek világába sem. Egyetlenegy dologban azonban biztosan nem hasonlított az osztálytársaira. Nevelőszülőknél élt már 8 éve a húgával és az öccsével. Rendesek voltak vele, de azért mindig érezte, hogy abban a családban ő nincs otthon. Voltaképpen sehol nem volt otthon. Ahol lehetett volna, ott nem kellett, itt pedig hiába kedveskedtek neki a lehetőségeikhez képest mindennel, nem érezte, hogy ide tartozna.

Julika és ...

Tovább Szólj hozzá

2019. ápr 07.

Egy megkésett levél a Mennyországba

írta: Hildaságok
Egy megkésett levél a Mennyországba

Csak tíz évet késtem. Vagy talán egész életemben sikerült késnem. Nem tudom.

Abban a korban, amelyből én jöttem, a fényképek jóval ritkábbak voltak és kevés mosolygós arc volt rajtuk. A gyerekek gyerekruhában jártak, nem pózoltak kis felnőttként. A felnőttek sokkal idősebbnek tűntek, mint a mostani, hasonló korúak. Abban a világban a gyerekek sokat játszottak, de a telefon és óra nélkül is pontosan haza kellett érniük, mert a vacsora mindig ugyanakkor volt, no meg az ebéd is. Senkinek nem jutott eszébe, hogy esetleg később enne, mert az egyszerűen nem volt szokás. Azokban az időkben a gyerekek nem voltak a felnőttek barátai és nem is uralkodtak felettük. Senki nem gondolt arra, hogy haverkodnia kellene a gyerekével, vagy arra, ...

Tovább Szólj hozzá

2019. ápr 03.

Az óvodai macska élete

írta: Hildaságok
Az óvodai macska élete

Adva van egy macska, ami egy langyos, tavaszi napon, életének első pár hónapjában betéved egy óvoda területére. Fehér, kedves, bújós és végtelenül barátságos. Persze kedvenc lesz. Az egyik óvónő befogadja, dédelgeti, eteti és körbeveszi olyan szeretettel, amit egy állat csak kaphat az embertől. A cica kezdetben menekül a sok ovis elől, de aztán megszokja, hogy folyton simogatják, kergetik és olykor megrángatják a   farkát is. A sztereotípia az, hogy a gyerekek szeretik az állatokat. Tízből 3 biztosan állatorvos akar lenni, folyton könyörög egy háziállatért, amelyre sok olyan ígéretet tesz, amit nem teljesít. A mai gyerek mindent akar, természetesen állatot is. Húsvétra nyulat, karácsonyra, ha lehetne, rénszarvast is. A ...

Tovább Szólj hozzá

2019. már 31.

Ha a gyerek rosszul teljesít...

írta: Hildaságok
Ha a gyerek rosszul teljesít...

Már a cím is árulkodó. Nem azért vagyunk a világon, hogy teljesítsünk. Jó lenne élni, nevetni, játszani, játszva tanulni, kipróbálni minden ökörséget, megcsodálni a legapróbb dolgokat is. Erre a kisgyerekek még képesek. Nem veszett el belőlük az érdeklődés, mert kavicsokat szedni, csigákat menteni az út szélén, a porban hemperegni mindegyik szeret egy ideig. Talán később is szeretne, ha nem vennénk el tőle az örömöt örökös szülői figyelmeztetéssel, amelyben a ruha tisztasága felülírja a gyerek kedvét, kíváncsiságát. A gyerek, ha hagyjuk, természetes módon fedezi fel a világot. Töpreng, megfigyel, nézelődik, és sokszor úgy tűnik, mintha nem csinálna semmit, pedig olyankor is tevékenyen részt vesz a saját ...

Tovább Szólj hozzá