Nőkről, lélekről, sorsról....
https://hildasagok.blog.hu/atom
blfr4@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://hildasagok.blog.hu/2022/10/03/miert_nem_jo_az_ami_van_pedagogusszemmel
Miért nem jó az, ami van? - Pedagógusszemmel
2022-10-03T12:35:41+02:00
2022-10-03T12:35:41+02:00
Hildaságok
https://blog.hu/user/1243433
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/f702ed59b844ff547f6b078ecc75d9d9_1664793014.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/f702ed59b844ff547f6b078ecc75d9d9_1664793014.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal">Nem akarom, de mégis olvasom a kommenteket a pedagógussztrájk miatt. És kapunk hideget-meleget, ahogy az már lenni szokott. Kapunk, mert szólni merünk, mert nem simulunk bele a társadalomba, mondván, másoknak se jobb. Azok bántanak bennünket a legjobban, akik a régi rendszerben szenvedtek. Attól, hogy az akkori világ eltűrte a bántalmazást, megalázást, verést. Ennek most mi isszuk a levét, mert akkor az elfogadott volt. Nem érdemes már arról beszélni, mert bármilyen keserű vagy fájó, elmúlt. Ezért most ne legyen jobb? Ne legyünk európaiak Európában? </p>
<p class="MsoNormal">Nem politikáról szól ez, nem azért akarunk változást, mert egyik párt jobb, mint a másik. Azért, mert ami most van, az nem jó. Nem jó, hogy nem válogathatunk a tankönyvek közül, mert ránk van erőltetve egyféle, és azt kell tanítani. Nem kérdezi meg senki, hogy vajon elbírjuk-e a tananyagot, pedig régóta nem. Senkit nem érdekel, hogy a könyvekben lévő adathalmaz nem visz előre, és a mai gyerekeknek nem lexikonnak kell lenniük, mert arra ott az internet. Nincs lehetőségünk használható tudást átadni, teremteni, többek között a silány, összedobott adatrengeteg miatt, miközben a gyerekeink nem tanulnak empátiát, érzelmi sivárságuk olyan magas fokú, mint, az elmúlt száz évben soha. Nem taníthatjuk meg nekik, hogy figyeljenek egymásra, hogy hogyan kommunikáljanak, hogy abban ne legyen bántás, mert nincs rá idő és lehetőség. Amikor azt vetik a szemünkre, hogy a gyerekek neveletlenek, akkor vajon elgondolkodnak-e azon, akik támadnak, hogy régen, amikor annyira jó világ volt, miért nem voltak azok? </p>
<p class="MsoNormal">Talán, mert otthon nevelték őket, és nem hitték, hogy majd az iskola helyettesíti a családot. Nem várták el, hogy ezt tegye, és ha sérelem érte a gyereket, nem akarták agyonütni érte a pedagógust. A tanárnak, tanítónak szava volt és a szülő adott rá. Most nem ad, de azért bírál, mert azt a legkönnyebb. Neveljen, de ne legyen szigorú! Mutasson példát, de nehogy megbántsa a gyereket! Ne gázoljon a lelki világába, mert összeomlik, de azért legyen fegyelem, rend. Vajon hogyan? </p>
<p class="MsoNormal">Mindeközben nem kap segítséget semerről. Adva van az istentelenül sok tananyag, amelynek nagy része haszontalan, nem visz előre, de hiába hallatjuk szavunkat, senkit nem érdekel. Bezzeg régen, amikor mindenki erős, belevaló és vagány volt. Na, azok a felnőttek nevelték vagy nem nevelték ki a ma generációit. Íme! Ma a szülő fél a gyerekétől, nem neveli, mert nem meri. Igen, látjuk az eredményét: tényleg elviselhetetlenek, durvák, empátiát hírből sem ismerők sokan. De nem az iskola feladata, hogy ezzel foglalkozzon. Pedig teszi. Sokan, sokféleképpen, még akkor is, ha ez a tananyag rovására megy. Talán nem fontos annyira a mohácsi csata, mint az, hogy kit hogyan aláznak meg a mosdóban nap, mint nap. </p>
<p class="MsoNormal">Szükség van a változásra, összefogásra minden oldalról. Kellenek a szülők, a gyerekek és a pedagógusok, hogy ez az ország megmaradjon, és ne fejlődjön vissza abba az időszakba, amikor az engem is vertek, mégis ember lettem-szöveg volt a menő. Ember, de milyen? Az ember nem testből áll, hanem lélekből és szellemből. Lehet azt mondani, hogy rossz, hogy kimegyünk, hogy kinyitjuk a szánk, de minden változás ezzel kezdődik. Szabad hallgatni, mert nem lehet mindenki egyformán erős és elszánt. Viszont azért ócsárolni valakiket, mert valami jobbat szeretnének, szánalmas. </p>
<p class="MsoNormal">Lassan elfogyunk, de azért, mert nincs becsületünk, hiába teszünk bármit, nálunk mindenki jobban tud tanítani, oktatni, nevelni. Csak nem teszi. Tegye! Jöjjön, élvezze a három hónapos szünetet, a neveletlen, beszólogatós, durva kamaszokat, akiknél nincs határ. Viselje csak el, hogy minden rossz, amit tenni akar, mert lesz, aki nála jobban tudja, ebben biztos lehet. Az elmúlt években egyet nagyon jól megtanultunk: bírálni, véleményt mondani, elmarasztalni, ha értünk valamihez, ha nem. Ezt tesszük és merjük név nélkül pláne. </p>
<p class="MsoNormal">Vajon tényleg akkora baj, ha az ember tisztességes fizetésből akar élni? Ezért szégyellnie kell magát? Természetesen mások is keresnek keveset, de valóban ez a minta? Hogyhogy nem mondjuk azt, hogy jé, ők sokkal jobban élnek? Miért kell azért rosszul éreznünk magunkat, hogy szeretnénk megélni a fizetésünkből? A különóra nem azért van mellesleg, mert a tanár nem tud mit kezdeni a szabadidejében! Tudna. Nem egy kollégám elmegy az Aldiba dolgozni, és ha teheti, tényleg vállal tanítványokat, mert meg kell élnie. Nem hobbiból csinálja. </p>
<p class="MsoNormal">Az őszi szünet, ami három nap lett volna, a tavaszi, ami szintén annyi, és a hosszú nyári az, ami ezt a pályát gyűlöletessé teszi? Számoljon már utána az, aki a legjobban ordít! Nem rendelkezünk a szabadságunkkal. Akkor vehetjük ki, amikor hivatalosan van szünet. A nyár meg nyár, és nem miattunk az. Nem mi kértük, hogy ne tanítsunk 35 fokban. Talán nehéz megérteni, hogy a mai gyerekek is elfáradnak. Máshogyan. Régen másmilyenek voltak, mondjuk. Való igaz, ahogy a körülmények és a terhek is. Nem rángattuk őket különúszásra, szolfézsra, agyagozásra, táncra és ezer más szakkörre. Nem akartuk folyton fejleszteni őket, és talán kaptak mesekönyvet is ajándékba az okostelefon helyett. Arról nem beszélve, hogy azt is mi vesszük, mi adjuk a kezükbe, mi nem bízunk bennük és csinálunk meg helyettük mindent…Egyszóval, sokkal összetettebb ez, mint azért szidni a pedagógusokat, mert nemcsak önmaguknak akarnak jót, jobbat. </p>
<p class="MsoNormal">Természetesen, nem hiszem, hogy ezek az érvek meggyőznek bárkit is, mert aki habzó szájjal kiabál, annak nehéz azt mondani, hogy csillapodjon le, beszélgessünk el a dolgokról mélyebben. Legfeljebb elküld melegebb éghajlatra és elmondja, hogy én egy semmirekellő tanító vagyok, akik délután már a hasát sütteti. Mit mondhatnék erre? </p>
<p class="MsoNormal">A gyerekeinkről van szó, arról a jövőről, amit mi adhatunk nekik, hogy ne menjenek külföldre, hogy azt érezzék, itthon is lehet boldogulni. Ha majd nem találunk jó villanyszerelőt, sofőrt, fodrászt, autószerelőt, orvost, akkor majd gondolkozzunk el, hogy vajon miért? Talán nem volt, aki megtanította volna őket a szakmájukra, a felelősségre és a pontos munkavégzésre. Mert ez nincs a vérünkben, ebben biztosak lehetünk. Ha majd panaszkodunk, jusson eszünk, mit tettünk, kit támogattunk, bíráltunk és mi lett az értelme. </p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2022%2F10%2F03%2Fmiert_nem_jo_az_ami_van_pedagogusszemmel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2022%2F10%2F03%2Fmiert_nem_jo_az_ami_van_pedagogusszemmel%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2022%2F10%2F03%2Fmiert_nem_jo_az_ami_van_pedagogusszemmel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Miért nem jó az, ami van? - Pedagógusszemmel"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hildasagok.blog.hu/2022/10/03/miert_nem_jo_az_ami_van_pedagogusszemmel#comments"><img class="item_ctp" src="https://hildasagok.blog.hu/rss/image/post/id/17945668" border="0" /></a><br /></p>
0
Nőkről, lélekről, sorsról....
https://hildasagok.blog.hu
https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/f702ed59b844ff547f6b078ecc75d9d9_1664793014.jpg
https://hildasagok.blog.hu/2022/06/02/mar_megint_figyelmetlen_es_hanyag_a_pedagogus
Már megint figyelmetlen és hanyag a pedagógus...
2022-06-02T16:29:08+02:00
2022-06-02T16:29:08+02:00
Hildaságok
https://blog.hu/user/1243433
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/c5714a1bfa26ed8e398e6822a68680be_1654179980.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/c5714a1bfa26ed8e398e6822a68680be_1654179980.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p class="MsoNormal">Ma az újságírás, tisztelet a kivételnek, nem áll másból, mint szenzációhajhászásból. Hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb történetekkel borzolják a kedélyeket, mert ma már alig lehet megdöbbenteni az embereket. Ha nem lenne lekövethető, akkor biztos, hogy zombitámadás érne egy óvodát, vagy ufók szállnának le egyesével a Városligetben, miközben kétfejű majmok várnák őket. </p>
<p class="MsoNormal">A mindennapok terhe, a pedagógushiány, a gyerekek elbutítására való törekvés mellett, így tanév vége felé előrángatnak egy olyan sztorit, amelyben lemaradt a buszról két kamasz, akik osztálykiránduláson vettek részt. Ilyen esetben mindig gyereknek nevezik a 13-14 évest, még akkor is, ha valóban az, de a cikk azt sugallja, hogy kisgyerek, gyámoltalan és a gaz pedagógus meg figyelmetlen. Mit szűr le ebből a szülő? Hogy jaj, már megint nem figyeltek az én drága magzatomra, pedig megbíztam a tanárban. </p>
<p class="MsoNormal">Ilyen esetben, lásd osztálykirándulás,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Supermannek kell lennie a tanárnak, ezerfelé kell néznie, szárnyalnia, intézkednie és tökéletesen teljesítenie, de ha Supermannek járó fizetést akarna, na azt már nem. Dolgozzon csak meg érte, és a hibázik, akkor vegyük a fejét. </p>
<p class="MsoNormal">Vajon utazott már valaki, aki így gondolkodik 30-40-50 gyerekkel valahová? El tudja képzelni, mit jelent mindennel képben lenni? Nem a megszámlálás a gond, senki nem hülye, és a busz sem indul el csak úgy, ha tudják, hiányzik valaki. A cikk persze jóval később említi, hogy a két kamasz gondolt egyet és átkérte magát a másik buszra. Mindennapos eset, de arra tökéletesen jó, hogy ebben a mai mindenkit és mindent okoló világban, amikor könnyebb számon kérni, mint önmagunkba nézni, feszültséget keltsen. </p>
<p class="MsoNormal">Mintha az emberek nem ismernék a kamaszokat… Gondolnak egyet és cselekednek. Sok esetben az a cél, hogy épp ne azt tegyék, amit elvárnak tőlük. Ez a tinédzser kor lényege. A második dackor, csak keményebb, mert örökös bírálattal társul. </p>
<p class="MsoNormal">A probléma nem volt jelentős. Rájöttek, megoldották, a gyerekeknek nem esett baja, de az újság, a média fel tudja úgy fújni, hogy téma legyen belőle. Kellenek a kommentek, kell a viszály, mert akkor törődnek az esettel, és olvassák a sok-sok hülyeséget. Mindenkinek van véleménye, ettől már fontossá válik. </p>
<p class="MsoNormal">Igen, lehet és szabad tévedni. Megtörténik mindenkivel, csak nem lesz belőle médiahír. Hogy egy mai gyereket mennyire nehéz korlátok közé tenni, hogy mennyire nem tudja a határokat, azt mindenki szajkózza, de nem tesz ellene semmit. Mert a mai gyerekeknek nem lehet azt mondani, hogy ne tedd, nem szabad, mert akkor sérül a lelkük…</p>
<p class="MsoNormal">Arról sose szól a fáma, hogy mit vállal egy pedagógus azzal, hogy megszervez egy kirándulást, telefonál, intézkedik, irányít, felügyel és felelősséget vállal, mindeközben túlórapénzt nem kap, meg hát nyári szünete is van három hónapig. Sokan úgy szedik le a buszról a megérkező gyereket, hogy egy köszönömöt sem tudnak mondani. </p>
<p class="MsoNormal">Nem történt semmi, az egész hír lényegtelen, csak egy unatkozó újságíró ráharapott, kellett a pletykalapnak a kattintásnövelés és kész. Nem is lenne ez baj, ha nem okozna kárt ezzel a semmitmondó akcióval. Azoknak veszi el a kedvét, akik még dolgozni akarnak. Azokat döfi hátba, akik még szívesen viszik kirándulni az osztályaikat, és valljuk be, felsőben ez már komoly kihívás, mert a pia, a szex cseppet sem ritka, miközben a 12-es karikával ellátott reklámoktól óvjuk a gyerekek lelkét. Égbekiáltó ez a kétszínűség. Elvárunk, de nem adunk. Bírálunk, de magunk se vagyunk jobbak. A gyereket nem neveljük, mert fárasztó és unalmas. Közben meg ordítozunk mással, ha nem az van, amit mi akarunk. </p>
<p class="MsoNormal">De nem is értem, miért háborgok én, hiszen már 2 napja a nyári szünetem töltöm, senki nem bántott meg azzal, hogy úgy hiszi, az motivál, hogy nyár van, és a hivatástudatból ki tudom fizetni a számláim. Nincs igazam? </p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal"> </p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2022%2F06%2F02%2Fmar_megint_figyelmetlen_es_hanyag_a_pedagogus%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2022%2F06%2F02%2Fmar_megint_figyelmetlen_es_hanyag_a_pedagogus%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2022%2F06%2F02%2Fmar_megint_figyelmetlen_es_hanyag_a_pedagogus%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Már megint figyelmetlen és hanyag a pedagógus..."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hildasagok.blog.hu/2022/06/02/mar_megint_figyelmetlen_es_hanyag_a_pedagogus#comments"><img class="item_ctp" src="https://hildasagok.blog.hu/rss/image/post/id/17847049" border="0" /></a><br /></p>
0
Nőkről, lélekről, sorsról....
https://hildasagok.blog.hu
https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/c5714a1bfa26ed8e398e6822a68680be_1654179980.jpg
https://hildasagok.blog.hu/2022/05/04/mi_lesz_ha_elfogynak_a_pedagogusok
Mi lesz, ha elfogynak a pedagógusok?
2022-05-04T18:39:00+02:00
2022-05-04T18:39:00+02:00
Hildaságok
https://blog.hu/user/1243433
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/wheat-6536039_960_720_1651682156.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/wheat-6536039_960_720_1651682156.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p class="MsoNormal">Ha valaki azt hiszi, hogy ez lehetetlen, meg fog lepődni. </p>
<p class="MsoNormal">Akkora a baj, mint még soha. De talán mégsem, mert senkit nem zavar. Pontosabban alig. Hogy bárki bemehet egy órát megtartani, nem gond! Hogy pedasszisztensek viszik a hátukon az órákat, a napközit, hogy nincs megfelelő szakos helyettesítés? Nem gond. Vajon miért is lenne? A gyerek az iskolában van, ahol egyelőre télen meleg van, tavasszal hűvös és csak elvan valahogy. Hogy nem sokat tanul, nem válik értő olvasóvá, érvelni tudó felnőtté, helyesírást ismerő, nagy tudással, gyakorlattal rendelkező sikeres felnőtté? Nem baj. Elvégre van telefon, internet, és majdnem mindenki lehet celeb vagy ostobaságokkal foglalkozó influencer, hisz azokat megfizetik. Nem kell nagy tudás ahhoz, hogy trágár és közönséges módon beszélve elismertek legyünk, és ehhez még megfelelő hátteret is kreáljunk. Ilyen a világ, mondjuk. </p>
<p class="MsoNormal">Viszont a világnak szüksége van orvosokra, ápolókra, rendőrökre, fodrászokra, tanítókra, villanyszerelőkre és sorolhatnám. Szüksége van olyanokra, akik dolgozni akarnak, mert a polcokon nem terem a tojás, a mosógép és a zöldség sem. Vajon ezeket ki fogja elkészíteni? Ki fogja megtanítani, hogy nem lehet mindent kidobni, hogy szükség van a javításra, és vannak dolgok, amelyeket nem tudunk olcsón a kínaiban megvenni és eldobni két héttel később? </p>
<p class="MsoNormal">A pedagógustársadalom már most öreg. Férfiak alig vannak már a pályán, hiszen ki tudná eltartani a családját ennyi pénzből? Ezért persze jobb állást keresnek. Viszont a nők is pénzből élnek, a boltban nekik sem adják ingyen a dolgokat, és az áram, a benzin, az élelmiszer, a lakhatás sincs ingyen. Mivel ez gyakorlatilag ellehetetlenült az utóbbi években, így sokan elhagyják a pályát. </p>
<p class="MsoNormal">Arról alig akarok szólni, hogy az elismertség hiánya mit is jelent. És amikor sokan azt kiabálják, hogy hivatástudat, meg tudtad, hogy nem fogsz vagyonokra szert tenni, akkor csak azt tudom mondani, hogy ennek tudatával nem lehet rezsit fizetni. Nem elég azt mondogatni, hogy másoknak is rossz…Igen, valószínűleg sokaknak nem könnyű, de oktatás nélkül mire megyünk? </p>
<p class="MsoNormal">Valószínűleg ez sem fontos. Még küszködik a rendszer. Még nem dőlt be, ezért úgy tűnik, működik. Hogy ki és hogyan tanít, mindegy, mert addig sincs otthon a gyerek? Hát tényleg ennyire álságosak vagyunk? Tényleg nem fogjuk fel, hogy mekkora a baj? </p>
<p class="MsoNormal">Még pár év és valóban nem lesz, aki tanítani akar. Fogyunk, de ez nem hat meg senkit. Nekünk így jó? Mert még a mi gyerekünk elcsípett egy kiváló óvónőt, tanárt? Lehet. De ennek vége lesz nem sokára. </p>
<p class="MsoNormal">Ahol nincs motiváció, ott nincs fejlődés. Vajon ki akarna sokat dolgozni mindenféle elismerés és alacsony javadalmazás mellett? Hogy várhatjuk el, hogy valaki jól teljesítsen, hogy türelmes és nyugodt legyen, ha szidjuk, támadjuk és becsméreljük? </p>
<p class="MsoNormal">A pedagógus Magyarországon sosem keresett sokat. De volt jövőképe. Az éltette, hogy nevel, tanít, és amit csinál, értékes. Ennek öröme és szeretete veszik el. Így elmegy máshová dolgozni…</p>
<p class="MsoNormal">És amikor majd észbe kapunk, amikor majd rájövünk, hogy elfogytak az emberek, akkor ez ország már nagyon alul lesz. Gondoljunk csak bele, hogy 30-50 éve mennyire más volt a színvonal az oktatásban! Elismertek voltak szakembereink…Vajon van-e még igény erre? Aligha. </p>
<p class="MsoNormal">Mi lesz veled Magyarország, ha így romlik az oktatás? Miért nem fontos nekünk, hogy a gyerekeink jó kezekben legyenek? </p>
<p class="MsoNormal">Ha az összes létező szakmában számít a bérezés, akkor itt miért nem? Miért vétek kimondani, hogy nagyon keveset keres, aki tanít, beteget ápol? Hát egy társadalom alapját nem a jó oktatás és egészségügyi ellátás kell, hogy adja? Nem az lenne a természetes, hogy az egészségünk legyen a legfontosabb, hogy okos, intelligens embereket neveljünk, akik tudnak vitázni, akiknek nem a mocskolódás jut eszükbe elsőre, ha valaki ellent mer mondani? </p>
<p class="MsoNormal">Ma hazánkban mindenkinek van véleménye mindenről, épp csak a másik véleménye nem érdekli, sőt gyűlöletet kelt benne. Ha nem vagy velem, ellenem vagy – elvként élünk, és egy pillanatra sem akarjuk átgondolni a másik igazát. Neki nem lehet. Csak nekünk. </p>
<p class="MsoNormal">Bármennyire is tiltakozunk, baj van. Amikor már az sem tűnik fel, hogy kiürülnek az iskolák, és a fizikát a magyaros tartja, a matekot meg a rajztanár, mert épp ráér, és ez nekünk nem gond, akkor kerülünk lassan, de biztosan a süllyesztőbe.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></p>
<p class="MsoNormal">Ezért baj, ha nem értékeljük a gyerekeinket tanítókat. Ezért baj, ha elhisszük, hogy elég az elhivatottság, és mindegy mekkora a fizetés. </p>
<p class="MsoNormal">Higgyen csak bárki vészmadárnak…Még vagyunk páran, és ha elfogyunk, talán lesz, aki észbe kap…Ha meg nem, akkor marad az influencerkedés, az ostoba műsorok a tévében, és az ácsingózás a jobb után, amelyért nem tettünk semmit?!</p>
<p class="MsoNormal">Megjegyzés: kikérem magamnak, hogy az a pedagógiai munka, hogy az iskolában próbálok veszkődni a gyerekekkel! Aki ezt állítja, annak fogalma sincs, mit jelent tanítani, hogy mi zajlik egy egyszerű napon a falak között. Dilettáns módon én is tudnék ilyesmit mondani a Parlamentben, amely messzebb van tőlünk, földi halandóktól, mint Makó Jeruzsálemtől. </p>
<p class="MsoNormal"> </p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2022%2F05%2F04%2Fmi_lesz_ha_elfogynak_a_pedagogusok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2022%2F05%2F04%2Fmi_lesz_ha_elfogynak_a_pedagogusok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2022%2F05%2F04%2Fmi_lesz_ha_elfogynak_a_pedagogusok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mi lesz, ha elfogynak a pedagógusok?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hildasagok.blog.hu/2022/05/04/mi_lesz_ha_elfogynak_a_pedagogusok#comments"><img class="item_ctp" src="https://hildasagok.blog.hu/rss/image/post/id/17823901" border="0" /></a><br /></p>
0
Nőkről, lélekről, sorsról....
https://hildasagok.blog.hu
https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/wheat-6536039_960_720_1651682156.jpg
https://hildasagok.blog.hu/2022/03/16/mit_akarok_en_mint_ember_es_pedagogus
Mit akarok én, mint ember és pedagógus?
2022-03-16T12:14:03+01:00
2022-03-16T12:14:03+01:00
Hildaságok
https://blog.hu/user/1243433
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/elephant-523243_960_720_1647429204.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/elephant-523243_960_720_1647429204.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Azon gondolkodom, hogy lehet mindezt elmondani úgy, hogy ne tűnjön naivnak és önzőnek…</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';"> Idestova harminc éve tanítok. Láttam már sok dolgot, megéltem ezer helyzetet. Nosztalgiázhatok bátran arról, milyen volt régen, hisz, mint szokás mondani, akkor minden jobb volt. Nem mindig. De sokszor. Kezdőként megélhettem a tanítás örömét, hogy elfogadtak a szülők, hogy nem jutott eszükbe mindenért bírálni, hogy hittek bennem, pedig a lelkesedésem nagyobb volt, mint a tudásom. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Kezdőként még el mertem hinni, hogy a munkámnak értelme van, hogy nemcsak szólamokat jelent, ha azt mondom, a jövő nemzedékét nevelem. Természetesen azt tettem, és teszem most is, de egyre nehezebben. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ki kell jönnöm a fizetésemből, ami nem növekszik, és ha ki merem nyitni a szám, azt mondják még mindig túl sokan, hogy inkább dolgozzak. Igen, dolgozom, csak nem mindegy, hogy milyen körülmények és elismertség mellett. Egy ásóval is meg lehet forgatni a talajt, de talán ekével könnyebb. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Azért dolgozom, hogy a munkámnak látszatja legyen. Nem akarok buta országot, buta emberekkel. Azt akarom, hogy a nyelvet, ami az anyanyelvem, magas szinten művelje mindenki. Azt akarom, hogy ne ostoba tévéműsorokon felnövő nemzedék bíráljon meg mindenkit. Azt akarom, hogy a helyesírás méltó legyen az emberhez, aki ehhez a nemzethez tartozik, és legyen büszke Arany Jánosra, Fekete Istvánra és Máraira. Azt akarom, hogy a szólások, közmondások, hasonlatok a nyelvünk részei legyenek, és ne nézzenek rám furán, ha azt mondom, a muszáj nem ly-nal írandó. Azt akarom, hogy egy közösségi oldalon lévő hirdetés, eladni kívánt tárgy leírása érthető legyen, hogy aki véleményt mond, gondolkozzon, tájékozódjon és tudjon írni. Azt akarom, hogy akiket tanítok, ki tudjanak tekinteni a világra, hogy elfogadják, hogy az emberek különbözőek, hogy sokszínű a társadalom, és senki nem más, jobb, rosszabb attól függően, hogy hová és milyennek született. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Azt akarom tanítani szabadon, hogy gondolkozni nem vétek, hogy szabad hibázni és elbukni, csak utána fel kell állni. Ki akarom kiáltani a világban, hogy szeretnék úgy élni, hogy ne legyen szégyen, ha nyaralni megyek, ha nyári szünet alatt pihenni akarok. El akarom mondani, hogy a gyereken óriási a teher, hogy nem az iskolában lehet megváltani a világot, hogy köszönni és tisztelettudónak lenni otthon kell megtanulni. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ki akarom mondani, hogy szükség van a tudásra, a gyakorlásra, és szükségtelen a rengeteg tananyag, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>hogy át kellene alakítani az oktatási rendszert, hogy olyan emberek dolgozhassanak benne, akiknek van jövőképük. Olyan iskolákra van szükség, ahol a gyerek önmagához mérten fejlődhet, ahol segítik, ha elmarad, és ha fejlesztésre szorul, van, aki hozzáértően teszi. Azt akarom, hogy ne hazudjuk el, hogy bárki taníthat. A tanítás olyan munka, amit szívvel-lélekkel lehet csak csinálni. De ezt csak akkor lehet elvárni, ha benne résztvevőket megbecsüli a társadalom, ha nem éhbérért kell dolgozni, ha nem kapja meg minden nap az ember, hogy mennyi szabadideje van. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Talán, ha igazán a dolgok mögé merne nézni ma a legtöbb ember, akkor kevéssé szitkozódna. Ha megértené, hogy az országot a tudás viszi előre. Valaha Magyarország híres volt a tudósairól, feltalálóiról, a jól dolgozó munkásairól, akik értettek a szakmájukhoz, legyen az villanyszerelés vagy cipőjavítás. Azt akarom, hogy büszke lehessek magunkra. Büszke arra, hogy egy apró ország mennyit adott a világnak! Ehhez azonban iskolák kellenek. Jó óvodák és jó iskolák, ahol a gyerekek érdekét figyelembe veszik, de nem hanyagolják el az ott dolgozókat sem. Olyan társadalomban akarok élni, ahol szabad gondolkozni, érvelni és nem a káromkodás vagy az bántó kritika a nyerő. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ennyit akarok. Nem szeretnék, az már a múlt. Abban benne volt a remény. </span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2022%2F03%2F16%2Fmit_akarok_en_mint_ember_es_pedagogus%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2022%2F03%2F16%2Fmit_akarok_en_mint_ember_es_pedagogus%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2022%2F03%2F16%2Fmit_akarok_en_mint_ember_es_pedagogus%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mit akarok én, mint ember és pedagógus?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hildasagok.blog.hu/2022/03/16/mit_akarok_en_mint_ember_es_pedagogus#comments"><img class="item_ctp" src="https://hildasagok.blog.hu/rss/image/post/id/17781594" border="0" /></a><br /></p>
0
Nőkről, lélekről, sorsról....
https://hildasagok.blog.hu
https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/elephant-523243_960_720_1647429204.jpg
https://hildasagok.blog.hu/2022/02/24/soha_tobbe_haborut_650
Soha többé háborút!
2022-02-24T16:32:18+01:00
2022-02-24T16:32:18+01:00
Hildaságok
https://blog.hu/user/1243433
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/image_1645716589.png" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/image_1645716589.png" alt="" /></a></p>
<p></p><p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Egész életemben azt hallottam, a háború iszonyú, csak attól mentsen meg a jó isten bennünket. És nem hittük, hogy jöhet még egy, meg még egy, mert tudtuk, a világháborúk elvittek milliókat. Civileket és katonákat egyaránt. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Filmek százai dolgozták fel a szörnyűségeket, a kegyetlenséget, a halál és a szenvedés számtalan formáját, erre ma arra ébredtünk, háború dúl a szomszédban. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Iskolás koromban, a régi Jugoszláviában, az iskolában folyamatosan jelen volt a háború. Fújtuk a partizán hősök nevét, jegyzeteltük, hogy mi történne, ha külső agresszió sújtaná a mi csodás hazánkat, légvédelmi gyakorlatokra hívták be apáinkat. Anyám, az egyszerű falusi asszony gázmaszk használatot tanult, meg sebkötözést, és volt olyan is, hogy kivezényelték iskolánkat egy képzeletbeli támadásra. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Bennünket, diákokat bekötöztek, sebeket készítettek ránk, és hordágyon vittek, miközben szólt a sziréna és helikopter keringett a falu felett. Ijesztő volt, többen sírtak, de azt mondták, ezt is meg kell tanulnunk. Középiskolában kézigránátot és puskát kellett szétszerelnünk honvédelem órán, pedig csak egy sima suli volt, nem katonai. Térképolvasást és iránytű használatot is kellett alkalmaznunk gyakorlatban. Jugoszlávia készült. Háborúra készült, amióta csak létezett. És bekövetkezett 1991-ben. Ezreket lőttek tömegsírokba, ki tudja hányan tűntek el robbanásokban, és senki nem kérdezte, van-e értelme.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ma anyák, apák rettegnek Oroszországban, mert a gyerekeiknek menniük kell egy olyan háborúba, amely nem értük van. Hányan meg hányan sírnak félelmükben, mert elveszítik mindazt, ami eddig fontos volt számukra? </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Mi, jó esetben nem hallottunk még rakétákat becsapódni, bombákat robbanni, nem álltunk töltött puska előtt. De most egy országnak meg kell védenie magát egy óriással szemben. Olyan óriással, ahol a vezetőknek semmi sem szent, ahogy a világtörténelemben soha nem volt az. Mikor törődött valaki azzal, hogy a fagyos lövészárokban hányan halnak meg? Az emberek egy pillanat alatt adatokká váltak és válnak most is, mert valaki játszani akar. Játszik milliók életével, akik emberek, akik egyszerűen csak élni, nevetni és szeretni akarnak, és nem kell nekik a hatalom, mert egy mosoly, egy ölelés többet ér. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ha a háborús gépezet beindul, akkor férjek, apák, gyerekek halnak meg ezrével, családok lesznek földönfutók és szenvednek soha be nem gyógyuló sebeket. Mindez miért? A hatalomért és a pénzért. Olyan világban élünk, ahol az emberi élet még a homokszemnél is kevesebbet számít. A sakktáblán mindenki gyalog, és mint tudjuk, azokat áldozzák fel legkönnyebben. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Háború van a szomszédban és ezt félelmetes kimondani. Még félelmetesebb érezni, hogy nem a történelemkönyveket lapozzuk immár, hanem a valóságot. Van-e bocsánat azoknak, akiknek semmi sem szent? Lehet-e nem megvetéssel gondolni azokra, akik most katonák százait, és ki tudja, még mennyi embert küldenek a halálba? </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Hát tényleg sosem tanul hibáiból az emberiség? <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A vér, a szenvedés és a könnyek valóban elfelejtődnek? Valóban nem gondolnak a vezetők arra, hogy miféle árat követel az önzésük és hatalomvágyuk? Naiv kérdések, nem várnak válaszra. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Egyet tehetünk mi, fűszálaknál is gyengébbek: imádkozunk, hogy mihamarabb vége legyen! Imádkozunk, hogy férjünk, fiunk, szerelmünk ne kerüljön besorozásra. És imádkozzunk azokért, akik ezekben a pillanatokban veszítik el szeretteiket, hazájukat és válnak földönfutókká. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Nekünk csak ennyi marad. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';"> </span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2022%2F02%2F24%2Fsoha_tobbe_haborut_650%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2022%2F02%2F24%2Fsoha_tobbe_haborut_650%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2022%2F02%2F24%2Fsoha_tobbe_haborut_650%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Soha többé háborút!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hildasagok.blog.hu/2022/02/24/soha_tobbe_haborut_650#comments"><img class="item_ctp" src="https://hildasagok.blog.hu/rss/image/post/id/17765418" border="0" /></a><br /></p>
0
Nőkről, lélekről, sorsról....
https://hildasagok.blog.hu
https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/image_1645716589.png
https://hildasagok.blog.hu/2021/11/24/miert_gyulolik_sokan_a_pedagogusokat
Miért gyűlölik sokan a pedagógusokat?
2021-11-24T17:56:07+01:00
2021-11-24T17:56:07+01:00
Hildaságok
https://blog.hu/user/1243433
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/image_1637772749.png" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/image_1637772749.png" alt="" /></a></p>
<p></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nagy iskolában dolgozom. Rengeteg a gyerek és rengeteg a szülő is, ami nem újdonság. Sokat beszélgetünk a kollégákkal arról, vajon miért kedvelnek bennünket egyre kevésbé. Nem, inkább ne szépítsük, miért gyűlölködnek sokan, és miért a neten, kommentekben adják ki mérgüket? Nem kispályás módon aláznak, szólnak be. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Sokan akár a földbe döngölnék azokat, akikhez beadják tanulni a gyerekeiket. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ha megvizsgáljuk az egyik oldalról, eleve azt kell mondanunk, hogy rettenetes, hogy az, akire rábízzák a gyereküket, az ellen ágálnak. Sokan, sokféleképpen bírálnak, és elfeledkeznek arról, hogy ez is egy szakma. Elhivatottságot várnak, maximális erőbedobást, a gyerekre való ezerszázalékos odafigyelést. A tanár, főleg a tanító manapság legyen második anyuka, okvetlenül tyúkanyó, aki kedves, dicsér, simogat, irányít és megtanítja, amit otthon nem. Az univerzális tanítónak mindenkor tudnia kellene, hogy a gyerek hogyan teljesít, milyen bánata van, érte-e sérelem, hogyan fejleszthető és sorolhatnám. De a lelki sebeken át gyógyítsa a fizikai sérüléseket is, váljon illemtanárrá, szabjon határokat, de ne túlságosan mereveket, vegye észre gyerek pozitívumait, erősítse az önbizalmát. Ha negatívumot tapasztal, csak óvatosan kezelje, ha meg nagy a baj, akkor legyen ott, akkor is, ha nincs ott, ha levegőt venne, vagy mosdóba menne. Ha mindez lehetséges is lenne, és kiderülne, hogy képes ilyesmire, még mindig támadható maradna, mert biztos akadna olyasmi, amit nem vesz észre. Pl. elülteti a kedvenc barátja mellől a gyereket, nem rakja ki a faliújságra a gyerek munkáját, mert teszem azt válogat, és nem találta szépnek. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Feltételezzük, hogy talán mégis akad ilyen, elvárásnak megfelelő csodálatos pedagógus… Ha ez így van, akkor miért baj, hogy magasabb fizetést követelne? Miért gond, ha szeretne pihenni? Miért támadják azonnal, ha kimondja, hogy a fizetése a béka feneke alatt van, és ha 3%-ot kap, abból nem fog meggazdagodni. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A média mindig és folyamatosan azt sugallja, hogy a pedagógusok követelőznek. Ha kap, akkor örüljön, ezért örvendenie kellene egy doboz csokinak karácsonykor, ami már szintén ritkaság a fenntartótól, és a 3%, vagy a 10%, egyszerűen nem jelent semmit. Erre az a válasz, hogy más ágazatokban sem. Ez persze nem igaz, de ettől nem könnyebb annak sem, aki pedagógus és annak sem, aki nem az. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A járvány első hullámában, amikor a szülők megtapasztalhatták, hogy mit jelent otthon tanítani, azt hittük, talán van remény az elfogadásra és értékelésre. Elvégre azért vagyunk, hogy tanítsunk. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">És ekkor jön az elhivatottságra való emlékeztetés, mert hát tudtuk, mit vállalunk. Ez nem igaz. Nem tudtuk. Senki, hangsúlyozom senki nem mondta, hogy majd gyakran bele akarnak szólni a munkánkba. Azt sem mondta senki, hogy a gyerekek nem csillagszemmel ülnek a padban, és várják, hogy mi cigánykereket hányva töltsük a fejükbe a tudást. Azt sem említette senki, hogy a mai gyerek irányítani akar, hogy folyton meg akarja mondani a magáét, hogy nem sok dolog motiválja. Arról sem volt szó, hogy a mai elsős simán belerúg a tanítónőbe, lekurvázza, vagy megfenyegeti, hogy majd feljelenti, mert fekete pontot adott. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">És ekkor még belép a média a képbe. Nem azt hirdeti, hogy a gyerek érdeke a fejlődés, a nevelés, a tisztelet, az illem, hanem kiragadott példákkal illusztrálja, hogy mennyi, de mennyi rossz, kiégett pedagógus van, aki büntet. Mert hát rossz gyerek nincs, neveletlen meg pláne. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Pedig van. És gonosz is. Ha valaki egyszer látna egy valódi iskolaudvart, akkor megdöbbenne azon, ami ott lejátszódik. Sok gyerek szórakozásból piszkál másokat. Unalomból kötekedik, verekszik, és igenis belerúg a földön fekvőbe. Ha meglökik, azonnal agresszívan megtorolja, mert meg kell védenie magát, ezt mondták otthon.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ilyesmit nem illik kimondani, ilyesmiről hallgatni illik, mert minden gyerek egy csoda. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Nem, nem az. Vannak csodálatos és kevésbé csodálatos gyerekek is. És ezek egy osztályon belül találkoznak és felmérik a lehetőségeiket. A tévé meg azt sugallja, hogy nem jár tisztelet senkinek. Nem vagy vagány, ha köszönsz, megköszönsz, udvarias vagy, esetleg választékosan beszélsz. Viszont, ha durva vagy, rondákat mondasz, verekszel, elküldöd a francba a társad, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>tanárod és később a szüleid is, meg bárkit, akkor miért akad ki mindenki, ha netán mer rendre utasítani egy pedagógus? Most végül szabad bunkónak lenni vagy nem? </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A pedagógus nem szent. Sokaknak vannak kemény, durva vagy rossz tapasztalataik. De ez nem jelenti, hogy általánosíthatunk. Ezért nem lehet minden tanárt, tanítót, óvónőt utálni, mert valaha velünk nem volt fair valaki. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Az egyik embernek Dr. T. csodásan húzza ki a fogát másodpercek alatt, a másiknak beletöri és fél órán át szenved vele. Akkor Dr. T. jó fogorvos vagy nem? Attól függ, ki mint éli meg. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Egyre kevesebben akarnak tanítani. Vegyük már észre, hogy ez nem véletlen! Nem okvetlenül a fizetés miatt, bár az is szánalmas. A megbecsültség és tisztelet hiánya, ami még a pénznél is kevesebb. És ezeket csakis otthon lehet megtanulni. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Úgy, hogy nem mondunk rosszat másokról. Nem fortyogunk megállás nélkül, mert az eladó lassú, a fodrász ügyetlen, a másik autós béna és sorolhatnám. Talán, ha kevesebb gyűlölet lenne bennünk, megértenénk, hogy a jövő nemzedéke az iskolákban tanul, fejlődik. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Támadunk és elvárunk? Bántunk és mégis azt várjuk, hogy mosolyogva kapjunk jót cserébe? Szeretnénk, ha az ápolónő fantasztikusan friss, rátermett és odaadó lenne, miközben éhbérért dolgozik, mi pedig inkább megcsodáljuk az X.Y. focista vadonatúj verdáját, és mosolygunk azon, egy celeb tízmilliót keres egy gagyi műsorban. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Miféle hozzáállás ez? </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A gyűlölködés és a gyűlöletkeltés korát éljük. Nehéz ez alól kivonni magunk. Nehéz objektívnek maradni. Mégis csak egyet tehetünk, tehetnénk: vegyük észre, hogy mindenki emberből van, hibázik, nem tökéletes, a munka felemészti asz életét. Nagyszerű lenne, ha ezekben a cseppet sem könnyű időkben nemcsak csúnya bírálattal élnénk az élet bármely területén. Tanuljunk már meg dicsérni és elismerni. Nem kerül semmibe, de annál értékesebb. </span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F11%2F24%2Fmiert_gyulolik_sokan_a_pedagogusokat%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F11%2F24%2Fmiert_gyulolik_sokan_a_pedagogusokat%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F11%2F24%2Fmiert_gyulolik_sokan_a_pedagogusokat%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Miért gyűlölik sokan a pedagógusokat?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hildasagok.blog.hu/2021/11/24/miert_gyulolik_sokan_a_pedagogusokat#comments"><img class="item_ctp" src="https://hildasagok.blog.hu/rss/image/post/id/16764236" border="0" /></a><br /></p>
0
Nőkről, lélekről, sorsról....
https://hildasagok.blog.hu
https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/image_1637772749.png
https://hildasagok.blog.hu/2021/11/06/az_elso_szerelmeink_is_meghalhatnak
Az első szerelmeink is meghalhatnak?
2021-11-06T20:03:00+01:00
2021-11-06T20:03:00+01:00
Hildaságok
https://blog.hu/user/1243433
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/flower-180035_1280_1636225349.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/flower-180035_1280_1636225349.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">November van, a legkevésbé szerethető hónapok egyike. Az a hónap, amikor már alig van fény, de még nem vigasztal bennünket a közelgő karácsony. Egész nap nyugtalanul teszek-veszek, pedig gyanúsan süt a nap, a fák aranyban ragyognak, mielőtt felvennék sáros ruháikat. Ronda ez az év…</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Mintha az idén közelebb jött volna a halál, mint eddig. Régebben is elmentek az emberek és tudtuk, hogy, ami utánuk marad, az nem lesz ugyanaz. Haragszom azért a mondatért, hogy nincs halál, hogy örökkévalóság van. Csak kapaszkodunk a vigasztalan pillanatokba és nem akarjuk elfogadni az elfogadhatatlant. Ebben a testben és ezzel a lélekkel mi nem szerepelünk többé a hatalmas forgatagban, amelyet nevezzünk csak életnek. Jelen így csak most vagyunk. Kereshetünk fogódzókat, mondhatjuk bátran, majd valahol máshol találkozunk, mégsem tudjuk biztosan, így lesz-e. És ha igen, akkor vajon ez a találkozás milyen lesz? Lesz-e szemünk, arcunk, szánk, hogy szóljon, nevessen vagy ragyogjon? A lelkünk, ami halhatatlan, vajon betölti majd ezt a szerepet? Vajon a lelkek felismerik egymást akárhol is futnak össze? </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Az idő múlásával egyre többször halljuk, hogy beteg lett, eltávozott egy-egy távoli ismerősünk, rokonunk, barátunk. Mind elmennek azok, akik végigkísérték gyerekkorunkat, iskolás éveinket. Nagyszüleink után útra kelnek szüleink, szomszédaink, és mindazok. akikre szinte alig emlékezünk, pedig életünk mozaikjának darabkái voltak. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Novemberben minden szomorúbb, mint máskor. Talán jobban fáj a halál, a magány, a sötétség, mint más hónapokban. Lehet, hogy ez a hónap az év kaszása, mert elviszi a fényt, meleget és nem ad helyette csak üres eget, sáros utcát és hunyni készülő reményt?</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Miközben ezeken gondolkozom, üzenetet kapok. Meghalt egy fiú, akire én mindig úgy fogok emlékezni, mint első szerelmemre. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Világéletemben szerelmes voltam. Persze csak úgy lágyan, vágyakozva. Az óvodában is azt játszottam, hogy szeretek egy fiút, anyám nagyon leszidott érte, mondván, a tojáshéj még a fenekemen. Megsértődtem, de nem tiltakoztam, csak még jobban haragudott volna. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Az első igazi szerelmet elsős koromban éltem meg. A fiú szőke volt, hullámos hajú és harmadikos. Természetesen nem tudott róla, hiszen nem mondtam még a legjobb barátnőmnek sem. A szerelem hét évesen a srác csodálatában merült ki. Gyűlöltem a lányt, aki neki tetszett, mert hiába hitte minden felnőtt, hogy mi kicsik vagyunk, igenis beszélgettünk arról, kinek ki tetszik. Úgy mondtuk, ki a szeretője. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ha csak tehettem, elbicikliztem a házuk előtt, hátha megpillantom. Még emlékszem szívem hangos dobogására. Még hogy egy hétéves nem érezhet ilyesmit! Dehogyisnem. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Aztán valahogy elmúlt bennem a „nagy lángolás”, mert jött más helyette, és ez így ment addig, amíg meg nem jött az első pusztítóan nagy felnőttszerelem az életemben. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Negyven évvel később, amikor hazamentem a falumba és összefutottam a szép szőke fiúval, már nem az volt, aki régen, és én sem. Hogy is maradhattunk volna azok? Akkor, ott, nevetve meséltem neki, hogy mennyire lelkesedtem érte. Ő is nevetett, és mindkettőnknek jólesett visszaemlékezni arra a békés, boldog időkre, amikor még nem volt körülöttünk betegség, szomorúság és halál. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ma megtudtam, hogy ő is elment. Megint kihullott egy puzzle darab emlékeim mozaikjából. Mert az első szerelmek is meghalnak, de nem a feledés ködében, hanem úgy igazán. De ha becsukom a szemem, egy pillanatra, egészen halványan bevillan a szőke kisfiú képe, akit én, a szemüveges, visszahúzódó, szorongó kislány annyira csodáltam. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Jó utat, könnyű álmot neked, első, gyerek-szerelmem! </span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F11%2F06%2Faz_elso_szerelmeink_is_meghalhatnak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F11%2F06%2Faz_elso_szerelmeink_is_meghalhatnak%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F11%2F06%2Faz_elso_szerelmeink_is_meghalhatnak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Az első szerelmeink is meghalhatnak?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hildasagok.blog.hu/2021/11/06/az_elso_szerelmeink_is_meghalhatnak#comments"><img class="item_ctp" src="https://hildasagok.blog.hu/rss/image/post/id/16748098" border="0" /></a><br /></p>
0
Nőkről, lélekről, sorsról....
https://hildasagok.blog.hu
https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/flower-180035_1280_1636225349.jpg
https://hildasagok.blog.hu/2021/10/07/a_szornyeteg_pedagogusok_kora
A szörnyeteg pedagógusok kora?
2021-10-07T20:32:19+02:00
2021-10-07T20:32:19+02:00
Hildaságok
https://blog.hu/user/1243433
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/web-3876081_1280_1633631436.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/web-3876081_1280_1633631436.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A szörnyeteg pedagógusok kora? </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Amikor egy neves lap online oldalán az ember ráfut egy olyan cikkre, amelyben a tanítók munkáját egyszerű módon vérengzésnek nevezi a cikk írója, akkor hirtelen megdöbben. Vajon erre mi szükség van? Miért jó ez a feszültségkeltés, ez a pedagógusok elleni hangolás? <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Természetesen a kommentelők sem kímélik az iskolákban dolgozókat. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A cikk témája az volt, hogy a kegyetlen és gaz tanítók fekete pontokat adnak az elsős gyerekeknek, megalázzák őket és így veszik el a tanulástól a kedvüket. Kezdjük ezzel! </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Sok pedagógust ismerek. Vannak köztük jók, rosszabbak, ahogy minden szakmában. Vannak fáradtak, kiégettek, de olyanok is, akik szívük-lelkük beleadják a munkába, sőt saját pénzből díszítenek, ajándékoznak. Aki a mai világban, aki a pályán marad, az biztosan nem a pénzért teszi. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Már alig akad valaki, aki szívből tanítani akarna. Nem, nemcsak a pénz miatt. Megbecsültséget és elismertséget nem kap, sőt nap, mint nap támadják, beleszólnak a munkájába és elvárják, hogy mindehhez jó képet vágjon. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Elvárják, hogy a pedagógus legyen kedves, álljon mindig rendelkezésre, okvetlenül motiváljon, legyen tyúkanyó, ne kiabáljon, mindig dicsérjen, és ha valaki rossz, ami uram bocsá’ előfordul, akkor találja meg azt a módszert, amivel nem aláz meg, nem teszi tönkre a gyerek lelkivilágát és mindezek mellett hatásos is.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Természetesen eszébe se jusson szólni, hogy keveset keres, mert akkor megemlítik neki a nyári szünetet, meg egyéb szüneteket. Ezek a szünetek csak kifelé tűnnek soknak, nem miatta alakultak így. Nem ő kérte, hogy nyáron hat hete legyen, a három hónapról egyszerűen senki nem akarja megérteni, hogy szó sincs. Július elsejéig benn kell lennie az iskolában és augusztus közepén megint. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A társadalom azt szeretné, hogy ezerféle módon tartozzon felelősséggel a gyerekekért, tanítson, neveljen, mert ez a dolga. Mindezért azonban semmit nem ad. A média azt sugallja, hogy a pedagógus kegyetlen, elfelejti, hogy pszichológiát is tanult. Csak azt nem veszi figyelembe, hogy a való élet egészen más, mint, amit az internet sugall. Mert világunkban mindenki elvár. Követel és odamondogat, ha nem kerül előtérbe a gyereke, vagy netán nem ájulnak el az iskolástól. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Lássuk csak: adva van egy osztály, ahol 25-30 gyerek éli a mindennapjait. Különbözőek, különböző képességekkel és a legnagyobb hazugság azt hirdetni, hogy mindenre képesek. Nem, vannak képességek, készségek, amelyek nem fejleszthetők csak egy bizonyos fokig. A szülőnek természetesen nem könnyű elfogadni, hogy a gyerekük nem mindenben kiváló, pedig ez lehetetlen. Kevesen keresik önmagukban a hibát, mert az fájdalmas. Ehelyett lehet hibáztatni az iskolát, a környezetet, a pedagógusokat és más gyerekeket. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Az adott osztályban manapság az integrálás révén akad ADHD-s, BTMN-es bőven, SNI-s, sőt erősen beszédhibás is. Sokszor megesik, hogy ezek a gyerekek a maguk világában élik a napokat. Nem maradnak csendben, verekednek, kiabálnak, kukorékolnak és folyamatosan zavarják a többieket, a tanulást. Nehezen halad így a többi, és még nehezebben éli meg, hogy folyton rá kell szólni a bekiabálóra, vagy tűrnie kell, hogy lökdösik, rugdossák és egyebek. Tagadhatatlanul sok konfliktust kell megélnie annak is, aki nem „problémás”, de mostanában ők valamiért nem számítanak. A pedagógus pedig igyekszik értékelni, dicsérni, fegyelmezni és valahogyan tanítani. Semmi nincs a kezében már, mert ha fekete pontot ad, akkor ő egy szörnyeteg, ha nem ad, és hagyja, hogy elszabaduljon a pokol, akkor meg nem érti a szakmáját. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ember legyen a talpán, aki meg tudja oldani azt, hogy huszonpár gyerek haladjon, ne verekedjen, ne szekálja egymást és ne gúnyolódjon. És ekkor még nem említettem az esetleg lopást, a láthatatlan bántásokat és a kinyomozhatatlan verekedéseket. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Az említett cikk alatt a kommentelők azt kérdezik, minek megy pedagógusnak az ilyen? Azért, mert nem erre készült. Azért, mert hitt abban, hogy valami jót tehet, hogy taníthat, és netán szereti a gyerekeket. Nem, az egyetemen senki nem készíti fel arra, hogy őt is meg fogják alázni, hogy a szülők esetleg megfenyegetik, vagy közlik vele, hogy nem értékelik a munkáját, mert az ő gyerekük kiválóbb, mint azt a tanító valaha is gondolná. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Senki nem mondja az egyetemen, hogy mennyire nehéz kezelni a gyerekek kritikáit, akik az idők során megtanulták a felnőttektől, hogy be lehet szólni bárkinek. Ezért bántják egymást, véleményt mondanak mindenről, ami nem tartozik rájuk és mernek sértegetni, megalázni másokat, persze a társaikat is. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Végtelenül könnyű azt mondani, hogy tudta a pedagógus, mire számíthat. Nem, nem tudta. Ilyen mértékben és ilyen módon semmiképp. És mindezek mellett a média azt harsogja, megint fizetésemelést kapnak. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Arról, hogy ez bekövetkezik-e valaha, sose szól a fáma, de arra, hogy a társadalmat megossza, kiváló. Arról sincs később szó, hogy az emelés mértéke pl. 1.5 %! Persze erről nem beszélnek, de arról igen, hogy a pedagógus hangos, követelőző és mindig elégedetlen. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Minden társadalom alapjainak az oktatáson és egészségügyön kellene nyugodnia. Ha az lenne a cél, hogy egészséges lelkű, okos gyerekeket neveljünk, akkor biztosan ebbe fektetnének sok pénzt. Az egészségügy sosem látott mélységben senyved, már elfelejtettük, milyen volt a Covid alatt. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A pedagógusokat meg lehet szidni, nem kerül semmibe. Pedig ha megértenénk, mennyire fontos lenne, hogy a gyerekek jó alapokról, biztos tudással jussanak el a munkahelyekre, valószínűleg más lenne a helyzet. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Nem, a pedagógus nem szörnyeteg. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ha valaki tud olyan módszert, amely szerint féken lehet tartani egy komplett osztályt, és soha nem kerül szó kiabálásra, vagy fekete pontok kiosztására, jelezze. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A tanító nem első szóra kiabál. Kér, figyelmeztet, de amikor a gyerek semmibe veszi, akkor nem tud mit tenni. Vagy ne tegyen semmit? Akkor hogy várható el az eredményesség? </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Jó lenne eldönteni már végre, hogy mit is akarunk igazán.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ha valaki nem tapasztalta, ugyan menjen már be egy osztályba, ahol több, mint húsz öntudatos gyerek szeretne érvényesülni különböző módon. Magyarázza el nekik, hogy nem mindegyikük a világ közepe, de ezt úgy, hogy egyikük se sérüljön lelkileg. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A világ nem egy rózsaszín buborék, amelyben ülnek a gyerekek és csillogó szemmel várják, hogy a tudást a fejükbe töltsék természetesen minden erőfeszítés nélkül. Minden egyes tevékenység örömmel és kudarccal is járhat. Ennek elviselését kell megtanítani, hogy később ne omoljanak össze, ha majd a nagybetűs életben kemény dolgok érik őket. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Sajnos mindig lesznek jó és kevésbé jó élmények. Egy közösségben ez természetes, gondoljunk csak a munkahelyeinkre. Ritkán szabják a dolgokat a mi igényeinkhez.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elvétve kapunk azonos jutalmat, vagy dicséretet. Hamis világ az, amelyben azt próbáljuk elhitetni a gyerekekkel, hogy minden szép és ő tökéletes. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Lehet otthon valóban az, és legyen is, de iskolában, munkahelyen már nem azonos szabályok érvényesek. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Szeretném hinni, hogy egyszer értéke lesz a tanításnak. Szeretném remélni, hogy lesz majd olyan időszak, amelytől a becsületes munka számítani fog. Abban is jó lenne bízni, ha a 21. század társadalma elfogadná, hogy szabad és lehet hibázni, de azt hazudni, hogy minden jó és tökéletes, egyszerűen önbecsapás. Ez vonatkozik a gyerekekre és felnőttekre is. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Addig meg maradnak a cseppet sem egyszerű hétköznapok. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';">És mielőtt valaki azt mondaná, negatív vagyok, no meg kiégett, csak szólok, hogy téved, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>egyszerűen csak realista, és nem hunyom be a szemem, mert az kényelmesebb. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 107%; font-family: 'Times New Roman','serif';"> </span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F10%2F07%2Fa_szornyeteg_pedagogusok_kora%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F10%2F07%2Fa_szornyeteg_pedagogusok_kora%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F10%2F07%2Fa_szornyeteg_pedagogusok_kora%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A szörnyeteg pedagógusok kora?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hildasagok.blog.hu/2021/10/07/a_szornyeteg_pedagogusok_kora#comments"><img class="item_ctp" src="https://hildasagok.blog.hu/rss/image/post/id/16714396" border="0" /></a><br /></p>
0
Nőkről, lélekről, sorsról....
https://hildasagok.blog.hu
https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/web-3876081_1280_1633631436.jpg
https://hildasagok.blog.hu/2021/09/24/sult_paprika_tojassal_meg_az_emlekeim
Sült paprika tojással meg az emlékeim
2021-09-24T15:46:16+02:00
2021-09-24T15:46:16+02:00
Hildaságok
https://blog.hu/user/1243433
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/paprika-638654_1280_1632490974.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/paprika-638654_1280_1632490974.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Már egy hete fáj a fejem. Minden nap lüktet, és csak akkor múlik el, ha beveszek valamit. Kezdetben persze azt hittem, hogy azért, mert beteg voltam, de napok óta jól vagyok, a fejfájás mégse hagy békén. És akkor ma délután eszembe jut, hogy évek óta szeptember vége felé mindig ez van. Talán nem ennyire intenzíven, de ahogy közeledik anyám születésnapja, én valahogy mindig fejfájós leszek. Nyugtalanul járok-kelek a lakásban és annyit gondolok rá, hogy vele álmodom. Álmomban sose vagyok felnőtt. Mindig riadt és szorongó kislány vagyok, aki semmit nem csinál jól, ezért megszidják. Ott megint olyan vagyok, mint a régi képeken: szemüveges, rövid hajú és jelentéktelen. Mindig kerülöm anyámat, akitől nem sok jót kapok álmomban, sőt, még ott is be-beszólogat nekem célzást téve a nagy orromra vagy ügyetlen mozgásomra. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Már nem hibáztatom őt semmiért, mert abban a korban vagyok, amikor már nem lehet a szüleink elrontott nevelésével takarózni. Nem is rontottak el semmit, mert ezt nem lehet elrontani. Valahogy csinálja az ember, aztán a gyerek meg túléli, ahogy tudja. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Amikor anyámra gondolok, akinek holnap van a születésnapja, és én ott leszek nála a temetőben, ezt már elterveztem, az jut eszembe vele kapcsolatban, hogy hiányzik a főztje. Nem volt egy nagy háziasszony, gyakran mondta, hogy szívesen elmenne a főzés temetésére. Hogy ez genetikailag kódolt-e nem tudom, de én sem szeretek főzni. Megcsinálok mindent, de soha nem találok a főzésben egy fikarcnyi örömet sem. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Fáj a fejem, és az advil sem segít, amikor eszembe jut, csinálok sült paprikát tojással, jó lesz az könnyű ebédnek. Ez az ennivaló nekem maga a nyár. Valaha, amikor csak nyáron volt paprika a faluban, apám járt ki a piacra, és hozott pár darabot. Igazi, húsos, sárga paprikák voltak, nekünk sose termett ilyen. Mindig csenevész volt mind. Nagyon szerettem, ha paradicsomot is vett, nem ilyen mostani gumilabdaszerűt, hanem olyat, ami öklömnyi volt és illatos. Alig vártam, hogy ugasson a kutya jelezvén, hogy megjött a piacról. A rendes kutyánk még ezt is jelezte, igaz csak módjával és röviden. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ahogy apám bejött, és lerakta a szatyrot, azonnal megtelt nyárral a kicsi konyha. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Anyám minden egyes nap főzött, mert ez volt az élet rendje. Ami ebédnél megmaradt, azt vacsoránál megettük. Ha nagyon nem volt kedve, vagy valahogy megúszhatta, mert apám nem ért haza csak este az aratásból, akkor csinált sült paprikát tojással. Mindig kérlelni kellett, ritkán állt kötélnek, mert tudta, hogy apámnak az nem kiadós étel. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Megpucolt egy fej vöröshagymát, megpirította zsírban és félre tette. Aztán csíkokra vágta a paprikát és a rátette sülni a hagymára. Most én is ezt teszem. A konyha azonnal illatos lesz. Talán nem nyár, talán csak egyszerű hagymaszag, de engem visszarepít a múltba. A gyerekkor nem mindig ragyogó. Néha belehazudjuk a jót, mert annyira rég volt, hogy kellemesebb azt mondani, szép volt, mint megélni, hogy olykor keserű az emlék. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A paprika lassan fonnyadni kezd, és én igyekszem meg is égetni, mert szeretem azt a ropogós, barna réteget rajta, amitől más lesz az íze. Amikor már szinte kritikusan barnul, tojást ütök rá, megkavarom, megsózom, és kész is, azonmód rásül a tojás. Ennyi. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ez az étel, amitől nekem mindig megfájdul a szívem. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Hiányzik anyám borsólevese is. Mindig frissen szedtünk borsót hozzá. Utáltam kijárni a kertbe, ami nem volt más, mint egy darabka föld a falu szélén, és mindig nekem kellett szednem egy főzetre valót. Hogy az mennyi, sose tudtam, így volt mondva, és meg kellett oldanom. Olyan finomat azóta se ettem, ahogy ő főzte. Nem tudom, mitől volt zamatosabb, mint bármelyik, amivel találkoztam, de az volt.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Régóta nem élek már otthon, nem ettem vagy harminc éve hasonlót, de nem feledtem. Még az a nyavalyás derelye is hiányzik, amit mi barátfülének hívtunk. Pedig azzal sose voltam kibékülve, mert a rossz minőségű bolti baracklekvár mindig kifolyt belőle. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Mire elkészül a sült paprika, elmúlik a fejfájásom. Amíg kihűl, megnézem a virágokat, amiket holnap a temetőbe viszünk. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Holnap nyár lesz. Sütni fog a nap, mint akkor, 78 éve, amikor anyám világra jött nem nagy örömére nagyanyámnak. Én meg megint kislány leszek, mert múljon el bármennyi idő is, bekanyarodva a falumhoz vezető aszfaltos útra, a templomtornyot meglátva én megint gyerekké leszek, és azt várom, hogy rám köszönjön a szomszéd, hogy ugyanúgy sárguljon a gesztenyefasor a falu közepén, mint egykoron, és érezzem az égett avar szagát. Várom, hogy valaki odaszóljon, mintha még ismerne, és azt mondja, nem változtál semmit! </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Talán nem. Talán tényleg nem, csak én hiszem, hogy más lettem elhagyva a falut, amely felnevelt és azzá alakított, ami most vagyok. Úgy hiszem. </span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F09%2F24%2Fsult_paprika_tojassal_meg_az_emlekeim%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F09%2F24%2Fsult_paprika_tojassal_meg_az_emlekeim%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F09%2F24%2Fsult_paprika_tojassal_meg_az_emlekeim%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Sült paprika tojással meg az emlékeim"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hildasagok.blog.hu/2021/09/24/sult_paprika_tojassal_meg_az_emlekeim#comments"><img class="item_ctp" src="https://hildasagok.blog.hu/rss/image/post/id/16699430" border="0" /></a><br /></p>
0
Nőkről, lélekről, sorsról....
https://hildasagok.blog.hu
https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/paprika-638654_1280_1632490974.jpg
https://hildasagok.blog.hu/2021/09/21/a_mindennapi_bantasrol
A mindennapi bántásról
2021-09-21T10:25:14+02:00
2021-09-21T10:25:14+02:00
Hildaságok
https://blog.hu/user/1243433
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/jay-548381_1280_1632212144.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/jay-548381_1280_1632212144.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Annyira természetes, hogy észre sem vesszük. Nem akarjuk észrevenni, mert sokkal fontosabb, hogy ki mertük mondani, mint az, hogy mit okozunk vele. A nem akarsz lefogyni, mikor fogsz szülni, te tényleg nem akarsz gyereket, még mindig otthon laksz, valóban ennyiért dolgozol, és ehhez hasonló kérdések zöme semmiről nem szól, csak magáról a bántás tényéről. Nap, mint nap elmondjuk otthon, mennyi sérelem ért bennünket. Az úton elénk vágtak, mert nem tudnak vezetni, a boltban udvariatlanok, az irodában fásultak az emberek. Mindenhol várakoztatnak, pocsék munkát végeznek, az áruk és a szolgáltatások drágák és mindezek mellett bekapcsolva a tévét megtudjuk, hogy rondák, betegek, demensek, gombásak lehetünk nem sokára, ha nem szedjük ezt vagy azt.Ömlik ránk a rejtett bántás: rosszul főzünk, nem tiszták a ruháink, ráncosak vagyunk, öregek és a sminkünk, a teljesítményünk az ágyban szintén pocsék, bezzeg, ha… A közösségi oldalak arcunkba nyomják a boldog feleségeket, férjeket, a szuper munkahelyeket, a csodás nyaralásokat és mindent, amitől rosszul érezhetjük magunkat a bőrünkben. Soha nem leszünk Michelin-csillagos szakácsok, a szomszéd fűje nemhogy zöldebb, de még katonásabban is nő. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A média terjedésével és mindenkori használatával vásároltunk magunknak egy rakás bántást is. Mondhatnánk könnyedén, hogy nem muszáj odafigyelni. Nem kell meghallani mindent, és ki is lehet kapcsolni. Való igaz, de megtesszük? Tényleg el lehet határolódni a mindennapok valóságától azáltal, hogy nem használunk okostelefont vagy tévét? Működhet ez? Aligha, legfeljebb a sivatagban, ahol kevés esélyünk van megmaradni.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Feltételezzük, hogy sikerülne kilépni a virtuális világból. Nekünk, egymagunknak. Lenne értelme? Aki benne marad, továbbra is használja, élvezi vagy gyűlöli, de azért hat rá. És ma csak a rossz a hír. Csak az, ha valaki valakivel összeveszett, megbántotta, beszólt neki és alaposan megalázta. Egyre többen sírnak, akadnak ki egyszerű játékok közepette a tévében, amit a nézők szórakoztatására találtak ki. Legyen bármilyen show, magában már nem tud megállni. Nem tud érdekessé válni, csak akkor, ha szereplőket kiteszik fájdalomnak, egymásnak ugrasztják, és látjuk őket kiborulni. Már nincsenek körülöttünk értékes és hasznos emberek, mert ha volnának is, földbe döngölik őket a tehetségtelenek, a semmilyenek. Nehéz ma jónak lenni anélkül, hogy valaki ne bántana érte. Elismertséget kapni, kiérdemelni pokolian nem egyszerű.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Mindezt látva és tapasztalva a 21. századi felnőtt és gyerektársadalom mértéktelen módon bántja tagjait. A nekem ki kell mondanom-szindróma dominál az élet minden területén, mert akkor leszek valaki, ha NEM hallgatok. Ha mégis gyáva vagyok, akkor a neten egy álnév, álkép mögé bújok és szidok mindenkit, mert a saját életemért csak más a felelős. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">És talán itt jutunk el a gyerekekhez. A gyerekeket nem szavakkal taníthatjuk leginkább, nem okostábla meg tablet kell nekik a mindennapi viselkedéshez, hanem minta. Az a minta, amit mi egyre kevésbé alkalmazunk. Észre sem vesszük, hogy viselkedésünkkel, mondatainkkal micsoda károkat okozunk. Széttárjuk a kezünket, és közöljük, itthon minden rendben van, mi nem beszélünk csúnyán, csak az a rohadt internet, meg a többi gyerek a suliban, oviban. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Az otthonunkat már pókhálóként átszőtte a bírálat, és felemészt mindent és mindenkit. Az örökös véleménynyilvánítás az, ami megmutatja, kik is vagyunk igazán. Félreértés ne essék, nem arra akarok biztatni senkit, hogy hallgasson, tűrjön, ha őt sérelem éri, ha megalázzák vagy bántalmazzák. Éppen elég baj az, ha ez történik. De annyi egyszerű, semmitmondó történés van az életünkben, aminek nem kellene lecsapódnia a családunkban! Talán ezeket kellene szűrni, elfelejteni és nem hagyni, hogy otthon szennyként ömöljön ki belőlünk. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A gyerek mindent lát, érez és mindig figyel. Akkor is, ha nincs a közvetlen közelünkben. Ha leszóljuk az ajándékot, amit kapunk vagy viszünk, esetleg azt, akinek visszük, ő elteszi magának ezt az információt. Ha azt mondjuk, nem fontos a külső, egyél csak fiam, majd később lefutod, akkor megteszi, de azt is látja, hogy a sportra senki nem fogja biztatni, mert senki nem csinálja a családban, csak szeret róla litániát zengeni. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ha az iskolában mindenki rossz, gúnyolódó, tolakodó és erőszakos, akkor elgondolkodhatunk azon, hogy tényleg így van-e? Vagy esetleg a gyerekünk látja így. Természetesen lehet, hogy igaza van, csak nem mindenki van ellene, de ő már képtelen észrevenni a jót. Minden gyökere az otthonunkból ered, bár ezt nehéz elfogadni. Fájdalmas beismerni, hogy hibázunk, figyelmetlenek és önzők vagyunk, ehelyett könnyebb hibáztatni mindenkit, akit csak lehet. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A bántás tényleg mindenhonnan áramlik. De az első és a legfontosabb, hogy a családban tegyük helyre a dolgokat. Ott van a legfontosabb szerepe a szónak, a tetteknek és a mintának. A családban kell elmondani, hogy a világon ezerféle ember létezik, és meg kellene tanulni elfogadni mások hibáit és gyengeségeit, mert abból van bőven. Ahogy a mienkből is, hiszen nem vagyunk, nem lehetünk tökéletesek. Nem lehet azt hazudni, hogy bármik és bármilyenek lehetünk, ha nagyon akarunk. Ez csúnya áltatás. Vannak képességeink, vannak erősségeink, de korlátaink is. Ezek felmérése, elfogadása sokkal fontosabb, mint az, hogy mások mit tesznek vagy gondolnak rólunk. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Amit mi taníthatunk meg, ami egy könyvből és filmből sem származhat százszázalékosan, az a jóemberség. Nem szavakkal, nem mellkast döngetve, hanem csak úgy egyszerűen, élve a hétköznapokat és nem bántva másokat, akik ugyanolyan sérülékenyek és tökéletlenek, mint mi.</span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F09%2F21%2Fa_mindennapi_bantasrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F09%2F21%2Fa_mindennapi_bantasrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F09%2F21%2Fa_mindennapi_bantasrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A mindennapi bántásról"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hildasagok.blog.hu/2021/09/21/a_mindennapi_bantasrol#comments"><img class="item_ctp" src="https://hildasagok.blog.hu/rss/image/post/id/16696028" border="0" /></a><br /></p>
0
Nőkről, lélekről, sorsról....
https://hildasagok.blog.hu
https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/jay-548381_1280_1632212144.jpg
https://hildasagok.blog.hu/2021/09/14/mi_a_jo_eg_van_velunk_felnottekkel
Mi a jó ég van velünk, felnőttekkel?!
2021-09-14T19:32:54+02:00
2021-09-14T19:32:54+02:00
Hildaságok
https://blog.hu/user/1243433
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/wolf-3280842_1280_1631640427.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/wolf-3280842_1280_1631640427.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Múlt héten meghalt egy fiatal fiú, aki nem bírta el a sok bántást. Nem azért, mert gyenge volt, egyszerűen nem tudta feldolgozni, hogy ebben a világban nehéz jónak lenni. Nehéz nem hangosnak, hivalkodónak, kifelé ordenárénak lenni, mert ez a világ nem bírja el a csendet, a visszafogottságot.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ha nem vagy trendi, feltűnő, nem beszélsz ocsmányul, nem posztolsz ostobaságokat a Tik-tokon, ha nem követsz semmitmondó influencereket, ha nincs márkás cuccod, akkor ne élj? Akkor maradj ki a sodrásból? Mondhatnánk azt, hogy a kamaszok világa sosem volt egyszerű. Mindig is kegyetlenek voltak egymással és biztosan megtalálták a "gyenge láncszemet", akit érdemes volt bántani. És mit tehetnek erről a felnőttek? Sokat. Mindent. Nem azért, mert meg lehet védeni valakit a mindennapos gúnyolódásoktól, beszólogatásoktól, hanem mert a felnőttek kutya kötelessége felvértezni a gyereket. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem, a világ ocsmányságától nem védhetjük meg teljes egészében, de arról tehetünk, hogy jó példával járunk elő. Talán, ha mi nem ócsárolunk másokat, ha nem vagyunk a közösségi oldalak megmondó emberei, ha nem keressük mindig másban a hibát és nem írjuk ki azonnal sehová, hogy az az ebéd nem ízlett, hogy valaki rosszul parkolt, és nem volt egészen friss a süti, megmutathatjuk, hogy tudunk toleránsabbak lenni. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Az iskolákban a gyerekek mindenért csúfolódnak. A kicsik ugyanúgy, mint a nagyok. Ne higgyük, hogy az alsóban kevésbé fáj, ha rondának találja valaki a rajzunkat, a táskánkat vagy épp a hajguminkat. De a nem elég menő a csukád már ott is előjön. Azért jön elő, mert a gyerek otthon ezt hallja. Mert a média ezt sugallja. A gyerek soha nem magától mondja, hogy te hülye migráns, mert nyolc évesen azt sem tudja mi az. Az sem közli egy elsős még véletlenül sem a tanító nénivel, hogy mi nem ilyen öreg tanító nénire vágytunk, csak abban az esetben, ha hallja otthon. Nem mintha nem lenne véleménye, de egy gyerek nem tudja a kort megítélni. Neki öreg a tizennyolc éves és a hatvan is. Bátran tegyünk próbát, ha merünk. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Régen nem zajlott minden beszélgetés és véleménynyilvánítás a gyerek előtt. Ma már mindent előtte mondunk ki, és pillanatok alatt minősítünk. Ezzel azt tanítjuk meg, hogy ne gondolkodjon el semmin, ne próbáljon mérlegelni, vagy kevés empátia legyen benne, csak mondja ki, amit gondol, mert akkor igazi vagány kölyök. Nem az. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Azt is nekünk, felnőtteknek kell megtanítanunk, hogy vannak gondolatok, amelyeket érdemes a fejünkben tartani. Van olyan vélemény, amelyet nem kell okvetlenül a másik tudtára adni. Félreértés ne essék, ne a hazugságra nevelésre biztatok senkit, egyszerűen a tapintatra, a lelki finomságra, mert ez van már kiveszőben. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A lehető legfontosabb beszélgetni a gyerekkel, de nem azokról a dolgokról, amelyek nem tartoznak rá. Nem a saját agressziónkat, frusztráltságunkat kell levezetni azáltal, hogy szidjuk a körülöttünk élőket. Sokszor hallom azt a mondatot, hogy mi nem beszélünk otthon csúnyán, azt biztosan a tévéből hallotta a gyerek, no meg az ovisban, a suliban. Eközben apa kiüvölt a kocsiból, minősíthetetlen szavakkal szidja a forgalomban lévőket, és a rossz szót nem ismerik a családban, csak a szinonimájaként használt szart.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hogy ez miért baj? Mert az agresszió a beszédben is megnyilvánul a nap ezer percében. Azt mondjuk, a mi gyerekünk nem verekszik és ez, hű de jó. Lehet, hogy nem üt, de szekál, lökdösődik, gúnyolódik folyamatosan. Nem a testet bántja, hanem a lelket. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A kamaszok ezt magas fokon művelik. Ők már üzenetekben alázzák egymást, képeket készítenek egymásról és feltöltik a közösségi oldalakra, amely nem a Facebookot jelenti, ami már régen nem az ő terepük. Gondoljunk csak bele, régen hány meg hány kellemetlen helyzetet éltünk meg. Rosszul feleltünk, a ruházatunk kritikán aluli volt, ittunk, hánytunk, de hatalmas szerencsénkre nem volt telefon, ami ezt megörökítette volna, hogy utána ország-világ rajtunk nevessen. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Egy kamaszkorban lévőt semmi nem érdekli annyira, mint a külvilág és abban is a kortársai véleménye. Nem mer egyéni lenni, mert tudja, hogy az gáz. Aki kilóg a sorból valamilyen módon, az előbb-utóbb pórul jár. Ezért azonos a hajuk, ruhájuk, táskájuk és mindeközben azt hiszik, egyediek. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ha abban erősítjük meg őket, hogy ez helyes, nagyot hibázunk. Meg kell tanítanunk, hogy az elfogadás, a másik értékelése azért fontos, mert valaki szemében, mi is szálkák lehetünk. Mindez azonban csak akkor fog működni, ha mi magunk sem arra törekszünk, hogy fröccsögő gyűlölettel küldjük a világba a sérelmeinket. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A világot soha sem lehet nagy lépésekben megváltoztatni. Csak otthon, a családban, szóval, tettekkel és láthatatlan, irányt adó neveléssel. Máskülönben hiába várjuk el, hogy jobb legyen benne minden. Mitől lenne jobb. ha mi nem vagyunk azok? Gyerekeink pedig a mintánkat követik, azt látják nap, mint nap. Ezen pedig senki más nem tud javítani, csak mi. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';"> </span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F09%2F14%2Fmi_a_jo_eg_van_velunk_felnottekkel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F09%2F14%2Fmi_a_jo_eg_van_velunk_felnottekkel%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F09%2F14%2Fmi_a_jo_eg_van_velunk_felnottekkel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mi a jó ég van velünk, felnőttekkel?!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hildasagok.blog.hu/2021/09/14/mi_a_jo_eg_van_velunk_felnottekkel#comments"><img class="item_ctp" src="https://hildasagok.blog.hu/rss/image/post/id/16688970" border="0" /></a><br /></p>
0
Nőkről, lélekről, sorsról....
https://hildasagok.blog.hu
https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/wolf-3280842_1280_1631640427.jpg
https://hildasagok.blog.hu/2021/09/08/szulesem_napja
Szülésem napja
2021-09-08T18:01:15+02:00
2021-09-08T18:01:15+02:00
Hildaságok
https://blog.hu/user/1243433
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/four-leaf-clover-1892660_1280_1631116749.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/four-leaf-clover-1892660_1280_1631116749.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Se torta, se virág, de még tűzijáték se? Tudom, ez tulajdonképpen nem az én napom, de valamilyen módon az enyém is. Az én testem adott lakhelyet valakinek kilenc hónapig. Persze tisztában vagyok azzal, hogy a világmindenségben történt már ilyen milliószámra, mégis most eszembe jut az a nap, amikor az egyszerű lányból, feleségből egyszeriben anya lett. Olyan nő lettem, aki szült. Sokan azt gondolják, ugyan mi van ebben, hiszen mások is szülnek egyet, kettőt, akár ötöt is, így van ez már amióta a világ a világ. És igazuk van. Talán nem történt semmi különös, talán mégis megváltozott a világ, mert huszonnégy éve egy új élet került a földre, akinek én az anyja lettem. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Egyszer, egy régi anyák napi ünnepségen egy istentisztelet keretén belül azt mondta a pap, hogy mi anyák, csak tartályok vagyunk, akik magunkban hordjuk isten gyermekét. Gyűlöltem ezért a mondatáért, mert az én testem nem egy üres hordó, amelybe belepottyant egy szilvamag és egyszer csak nőni kezdett. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Én a gyerekemet akartam. Úgy, ahogy ezrével bárhol, bárki a világban. Vállaltam, hogy vigyázni fogok rá, és megpróbálok jó anyja lenni. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ugyanilyen napfényes nap volt az szeptemberi is. Csak épp nem láttam belőle sokat, mert az élet kezdete nem diadalmenet. Nem sok nőnek kell elmesélnem, mi a fájdalom, mi az, amit ki kell bírniuk, hogy megszülhessék a gyereküket. Van előtte egy rakás kellemetlen dolog: feldagadt láb, hányinger, hányás bárhol, bármikor. Aztán a lassú bálnává alakulás, amely magával hozza a hajolás képességnek elvesztését. Az elöl megy a hasam, én meg utána érzést, nehéz leírni, de azt is, milyen furcsa megélni, hogy van valaki belül. Nem olyan cuki-muki módon, ahogy a filmekben, hanem valóban érezni, hogy ott benn valaki garázdálkodik, pedig eddig csak a gyomorkorgás volt a legtöbb, amit éreztünk. És amikor rúg, az sem mindig kellemes, sőt néha eláll az ember lélegzete. Aztán meg átúszik jobbról balra, majd vissza. Mintha egy földönkívüli játszadozna odabenn. Persze nem hisszük, hogy az a lény egy másik világból jött, de más tudni és egészen más megtapasztalni, hogy benn növekszik valaki, aki tízpercenként pisilésre késztet, vagy épp ok nélküli sírást generál, nem szándékosan. Sírunk, mert a hangyák is kedves élőlények, aztán meg sírunk amiatt, hogy húsklopfolóval irtottuk őket a konyhapulton. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Terhesnek lenni nem álom. Lehet az is, de a szó nem véletlen. A nőn teher van, és ez lehet kellemes, netán kellemetlen. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ez a teher nehéz, fájdalmas, de ezzel együtt izgalmas és örömteli. Nem mindig annak kérdése, minek fogjuk fel. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A szülésem napja… Ha az orvosom nem ordít velem, talán még jó is lett volna. Merthogy kiabált. Ugyanis nem tudtam megfelelően szülni. Először csináltam, és ehhez a lélegezz, lélegezz nem elég, mint a filmeken, ugyanis lélegezni addig is tudtam, nem kellett akkor tanulnom. Amit viszont nem sejtettem, az a fájdalom mértéke. Azzal nem lehet számolni. Az van, és alig lehet tenni ellene. És a legnagyobb fájdalom közepette, amikor bármit megadnál, hogy vége legyen, az orvos meg akar vizsgálni. Már az is fáj, ha rád néz, nem, ha hozzád ér. És nem érti, miért nem hagyod… Azt hiszi, szórakozol, pedig egyszerűen képtelen vagy hagyni, hogy a tested bizonyos pontjához érjen tágítás céljából. Meg is fogadod, hogy ha túl leszel rajta, akkor piszkavassal te is odaböksz, ahol neki a legérzékenyebb. Többször. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Amikor meg azt mondja, hogy nyomjon anyuka, akkor már semmit nem értesz. Mit és hogyan? Nyomjon, mondja, mert neki műtétje lesz, és te szerencsétlen, told már ki azt a gyereket, hiszen nem nagy ügy az. Pedig hatalmas ügy. Nem tudod, hogyan kell, nem vagy rá képes, mert az utasítás, hogy úgy, mintha a vécén lenne, nem segít, hisz ott nem biztat senki, megy az magától is. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">És azt hiszed, tudnod kell. Azt hiszed, ezt minden nő jól csinálja, csak te bénázol. Elvégre szülni a hülye is tud. A hülye igen, de te a huszon-éveddel először csinálod, először érzed, hogy el akarja hagyni valaki a biztonságos kuckót, és te alig várod, hogy lássad, csak ne lennél ennyire lassú. Elvégre az orvosnak dolga van, te meg itt totojázol. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">És amikor sikerül, azt sem tudod, fiú-e vagy lány. Újra egyedül leszel és hallod, hogy sír valaki, akiről már tudod, hogy fontosabb lesz ezután bárkinél és bárminél. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Minden évben megünnepled, és csak néha jut eszedbe, hogy ez a születésnap a te nagy napod is. Valami olyasmit tettél, amiért nem jár torta meg virág. Annál sokkal többet kapsz: feltétlen és visszavonhatatlan szeretetet. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';"> </span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F09%2F08%2Fszulesem_napja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F09%2F08%2Fszulesem_napja%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F09%2F08%2Fszulesem_napja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szülésem napja"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hildasagok.blog.hu/2021/09/08/szulesem_napja#comments"><img class="item_ctp" src="https://hildasagok.blog.hu/rss/image/post/id/16683594" border="0" /></a><br /></p>
0
Nőkről, lélekről, sorsról....
https://hildasagok.blog.hu
https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/four-leaf-clover-1892660_1280_1631116749.jpg
https://hildasagok.blog.hu/2021/07/28/feher_leander_novella
Fehér leander - novella
2021-07-28T12:53:07+02:00
2021-07-28T12:53:07+02:00
Hildaságok
https://blog.hu/user/1243433
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/garden-5642845_1280_1627469501.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/garden-5642845_1280_1627469501.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Megüt. Azt mondja, szeret, és megüt újra. Most nem szakad fel a szám, mint a múltkor. Nem kezdek el sírni, mert azt nem szereti. A sírás a gyengéknek való, meg a nőknek, hogy zsarolják a férfiakat. Mindig ezt mondja. Az egy pillanatig sem jut eszébe, hogy sírni a fájdalom miatt is lehet. Egyszer mégis ezt mondtam neki. Sokáig nem szólt semmit, aztán egészen közel lépett hozzám. Puha ujjaival megemelte az állam és elmosolyodott. Azzal a mosollyal, amellyel a gyerek kárörvendve eltapos egy csigát. Tudja, hogy élőlény, azt is, hogy nem helyes, de élvezi a csigaház roppanásának a hangját.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Te nem tudhatod, mi a fájdalom - mondta. - Apám csikket nyomott el a karomon, amikor ötéves voltam. Az fájdalom. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ezután már nem mondom neki. Amit én érzek, az nem lehet igazi, mert ha az lenne, ha akkor ő hasonló lenne az apjához. Ennek gondolata is feldühíti, így jobb, ha befogom a szám. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Mondtam, hogy nem szeretem a hideg tésztát - közli olyan könnyedén, mintha nem most estem volna a falnak és nem koppant volna a fejem akkorát, hogy attól féltem, megreped a csempe. A csempe nem repedt meg, erős, drága volt, bírja az ütést. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Megmelegítem - nyögöm, ahogy felállok. - Azt hittem, délben jössz.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Leül a székre és vár. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Akkor jövök, amikor akarok. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A krumplis tésztát meg lehet melegíteni. Csak arra kell vigyáznom, hogy ne legyen túl meleg. Amíg a mikróban pörög, kovászos uborkát veszek elő. Szépen a tányér szélére helyezem, és várom, hogy mond-e valamit.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Kézfejét vizsgálja, aztán elmosolyodik. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Jó kemény csontod van - közli. - Pontosan olyan, mint apádnak. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Nem értem, honnan tudja, hogy neki milyen, de nem kérdem meg. A mikró hangjára összerezzenek. A tányért olyan gyorsan fogom meg, hogy megégeti a kezem, de nem engedem el. A bőröm is izzik, de nem fáj jobban, mint az arcom. Tudom, hogy megint bekékül, de már nem törődöm vele. Anya azt mondta, egy házasság mindig tányértöréssel jár. Nem tudom, erre gondolt-e. Látott már párszor kékeslila foltokkal, de mindig kimagyaráztam. Hagyta. Azt hiszem, tudja, mi zajlik nálunk, de nem érdekli. Vagy nem akar beleszólni. Szereti Lacit. Jobban, mint engem. Azt mondja rá, szép. Ugyanezt mondta, amikor először hazavittem. Mindketten huszonöt évesek voltunk és egy helyen dolgoztunk. Az irodában nyolcan voltunk a férjemet nem számítva és mindenki oda volt érte. Magas, sportos és szép beszédű volt. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A mai napig rengeteget bókol. Nekem is. Minden nőnek azt mondja, amit hallani akar. Még a legjelentéktelenebb is elolvad tőle. Úgy főzik neki a kávét és szaladnak a boltba briósért, mintha jutalom járna érte. Szavakkal veszi meg őket. Kinek a kezét, kinek a főztjét, akad, akinek a frizuráját dicséri. Mindig tudja, mikor van itt az ideje a jó szónak, ezért nem tűnik nyálasnak. Sütnek is neki olykor. Tudják, hogy létezem, de nem zavarja őket. Olyasmiket visznek, amikről azt hiszik, különleges.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A pudingot meg sem említem. Az rendszeres. Születésnapjára tortát készítettek. Nem rendelték, hanem otthon sütötték, díszítették. Elolvadnak minden pillantása alatt. Nyolc nő. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Én vagyok a kilencedik, de én nem számítok. Engem választott a palettáról, mert én voltam a leggyengébb láncszem. Tudta. Mind tudták. Legalábbis azt hiszem. De Laci engem szemelt ki. Nem feltűnően, de kicsivel többször szólt hozzám, mint a többiekhez. Több munkát is adott, de én ezt kitüntetésnek gondoltam. Pedig csak felmérte a korlátaimat. Én meg nem mondtam neki, hogy nem bírom, arra tanítottak, hogy a feladatokat akkor is el kell végezni, ha beledöglik az ember. Apám is ezt tette mindig. Aztán pár éve megroppant. Azután, miután egy téli estén összeverték az utcán. Sose tudtuk meg, hogy ki és miért. Még a pénztárcáját se vitték el. Személyes ügy, mondták a szomszédok. Mégis, milyen személyes ügye lehetett az apámnak, amit így kellett elintézni? Attól a pillanattól kezdve kivonta magát a család kötelékéből. Keveset beszélt, később már semmit. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A krumplis tészta illata betölti a konyhát. Sok hagymát pirítok alá mindig, mert úgy szereti. Jó étvággyal eszik, nem szól semmit. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Amikor befejezi, rám néz. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Haragszol? - kérdi szégyenlős mosollyal. Olyan, mint egy kisgyerek, aki csintalanságot követett el, de várja, hogy feloldozzák. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Az arcom sajog, érzem, ahogy lüktet és tudom, hogy ha tükörbe nézek, biztosan látszik öklének nyoma. Nehéz eltüntetni. Vettem különféle alapozót, de egy sem segít igazán. Jeget kellene rátennem, de amíg itthon van, azt sem szabad. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Hallgatok. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Tudod, hogy szeretlek. Nem figyelsz rám, elfelejted, mit várok el egy asszonytól. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Nem felejtem el. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Akkor meg? Azt hiszed, nem kaphatnék tíz másikat helyetted, aki jobban figyelne? </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Nem hiszem. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Jól teszed. De én téged akarlak, csak te nem érted meg. Nem díjazod. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Tényleg nem értem. Sokáig azt gondoltam, hogy a verés az idomítás része. Be akar törni, hogy pontosan olyan szolgálatkész legyek, ahogy mindenki vele szemben. Olyan lettem, mégse állt le. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Nem, az ütések nem az erejének fitogtatását szolgálják. Már azért üt meg, mert azzá lettem, aminek akart. És ezt nem tudja elviselni. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Amikor még az udvarlás időszakát éltük, csak kiabált. Ügyetlen voltam és ezt nehezményezte. Minden kiabálás után bocsánatot kért, és közölte, hogy nem tehet róla, mindig is hirtelenharagú volt. Kiskorában ezért is sokszor kikapott. Apja csendet akart, ő meg hangos és veszekedős volt a húgával együtt. Elhittem neki és sajnáltam, hogy így bántak vele. Az anyai ösztöneim azonnal működésbe léptek, de ő nem hagyta. Rám szólt, hogy ne merjek jótékonykodni vele, nem gyerek.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egyszer a madártejet kihajította az udvarra. Hatalmas fazékkal csináltam, mert az volt a mindene. Belesett valami bogár, amíg hűlt. Amikor meglátta, elsötétült a tekintete. Az elsőn laktunk. Az utcán csattant a fazék a betonjárdán. Bárkit eltalálhatott volna, de nem történt baj. Többen kinéztek. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Menj le érte! - mondta. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Akkor nagyon megriadtam. Az egész ház ismert. Ha kimegyek, mindenki tudni fogja, hogy milyen az életünk. Nem akartam, hogy beszéljenek rólunk. Nem mozdultam. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Mi lesz már? Indulj! </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Akkor még mertem olykor egyet-egyet szólni. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Laci, mit fognak gondolni a szomszédok? </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Ami akarnak. Ha már kiejtetted, vállald is fel. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Azzal becsapta az ajtót és elment lefeküdni a hálóban. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Lementem. A fazék menthetetlen volt. A madártejet lassan beitta föld, csak a fehér felhők hevertek szanaszét, mint megannyi tavasszal elhullajtott szőrpamacs. Egy kis seprűvel félrekotortam mind a fűbe, a fazekat azonban felvettem. Kidobni nem mertem. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Senki nem kérdezett semmit utána sem. Tapintatosan hallgattak. Ahogy mindenki más, aki látott vagy hallott valamit. Kivéve a nyolc nőt, akik úgy tettek, mintha egy királyt szolgálnának. Gyűlölöm őket. Közéjük tartoztam, de most le tudnám köpni mind. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Amikor befejezi az ebédet, elmosogatok, kisikálom a mosogatót, a pultot is makulátlanul tisztára törlöm. A szivacsot gondosan a tartójára helyezem. Rend a lelke mindennek. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Anya szólt, hogy menjek át hozzá paradicsomot főzni, nem bújhatok ki alóla. Laci úgyse lesz otthon, azt mondja, későn jön. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A bal szemem alatt már kék. A tükör egy szellemet mutat, akinek a szeme néma, arca püffedt. Megfésülöm hosszú hajam, és gyorsan összegumizom. Az irodában Laci mindig a hajam dicsérte. Később is egy ideig. Ma már töredezettebb és fakóbb, de én szeretem. Anya biztos szóvá tenné, ha engedném, hogy szanaszét röpködjön. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Már az udvaron vár a rakás sörösüveg. Azokat kell üvegmosóval átmosnom és makulátlanul tisztára sikálnom. Anya rám néz, és szokás szerint nem kérdez. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Sok paradicsom <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>nem lesz - mondja. - Apád egy hónap alatt megissza. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Bólogatok. Szó nélkül nekiállok és megpróbálok tökéletes munkát végezni. Az üvegnek abszolút tisztának kell lennie, mert különben megromlik a paradicsom. Ezért mind az ötvenet átmosom vagy hatszor. Erősen süt a nap, mégis a kerti csapnál fejezem be az öblögetést. Apa kijön, kinn sertepertél a virágok közt. Mostanában mást sem csinál. Azokkal bíbelődik, egyéb dologban nem lehet rá számítani. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Szépek, nem? - kérdi váratlanul. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Nagyon szépek.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Különösen a leandert szeretem. Az idén szépen megnőttek. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Látszik, hogy szeretettel gondozod őket.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Hallgat. Megsimogatja az egyik ágat.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Tudod, hogy mérgező a virága? Még a levele is. Láthatatlan mérge van, vigyázni kell vele.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Igen, tudom. Én nem tartok, de már mondtad. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Lehajol, kitép egy gazt a cserép széléről. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Megint megütött? - kérdi, de nem néz rám. - Csak ütni tud. Aki ellene van, azt elintézi. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Belém fagy a szó. Gyűlöli Lacit, megmondta neki is. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– A fehér leander különösen szép az idén. A kisebb cserepet elviheted, ha szeretnéd - teszi hozzá és faképnél hagy.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';"> </span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F07%2F28%2Ffeher_leander_novella%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F07%2F28%2Ffeher_leander_novella%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F07%2F28%2Ffeher_leander_novella%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Fehér leander - novella"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hildasagok.blog.hu/2021/07/28/feher_leander_novella#comments"><img class="item_ctp" src="https://hildasagok.blog.hu/rss/image/post/id/16641122" border="0" /></a><br /></p>
0
Nőkről, lélekről, sorsról....
https://hildasagok.blog.hu
https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/garden-5642845_1280_1627469501.jpg
https://hildasagok.blog.hu/2021/07/28/a_nyolcadik_level_novella
A nyolcadik levél - novella
2021-07-28T12:29:33+02:00
2021-07-28T12:29:33+02:00
Hildaságok
https://blog.hu/user/1243433
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/letters-637324_1280_1627468035.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/letters-637324_1280_1627468035.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A baj ott kezdődött, amikor nem tudta megérteni, hogy aki elment, nem jön vissza soha. Nem jöhet. Ő mégse hitte el, mert megígérték egymásnak. Igaz, hogy volt annak vagy ötven éve is, talán több, és még ostoba fiatalok voltak, de Miklós soha nem csapta be. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Miután meghalt, az volt a legfurcsább, hogy folyton az járt a fejében, hogy nem mondott el neki mindent, amit akart. Fél évszázadon keresztül éltek egymás mellett, mégse volt vele teljesen őszinte. A legelején félelemből, hogy elveszíti, később pedig feleslegesnek tűnt. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Volt a kapcsolatukban valami idegen eredetű feszültség, ami olykor felvillanyozta őt, máskor viszont letargiába taszította. Az idegen rossz szó volt, mert csak Miklós nem értette, ő tudta, hogy a bensőjét feszítő hazugság számára már elfogadott. Idővel minden idegszála megszokta, nem rezgett rá, mégis ott volt és gyötörte. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Viszont ahhoz nem volt erős, hogy kimondja. Vannak megbocsájthatatlan vétkek, amelyekkel nehéz együtt élni, de nem lehetetlen. Gyalázatos volt, ahogy titkolta. Nekifutott párszor, de mindannyiszor közbejött valami. Egyszer közvetlenül a szülés előtt akarta elmondani, aztán, amikor Marika leesett a fáról. Mindkettő sokkal fontosabb és sürgősebb lett abban a pillanatban, mint bevallani valamit, aminek szörnyűségét nem lehet két haragos nap után elfelejteni. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Szép házasság volt az övék. Csendes unalomban terelgették a gyerekeket és eszükbe sem jutott, hogy nagy vágyaik lehetnének. Miklós kezdetben még egy asztalosműhelyt akart, tele volt tervekkel, de később az adók miatt letett róla. Bedolgozott máshoz, aki rendesen ki is használta a tehetségét. Sose volt benne elég becsvágy, hogy saját lábára állva ne csak kergesse álmait, hanem el is kapja őket. Vagy gyáva volt. Olykor próbált a lelkére beszélni, de a férfi azzal a mély barna szemével, amilyen nem volt még egy a bolygón, rápillantott és belé fojtotta a szót. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Jó ez így nekünk. Megvan mindenünk, nem? - kérdezte nagy sokára, mert érezte, hogy döntése magyarázatra szorul. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ő ráhagyta. Makacssága legyőzhetetlen. Ezt hamar megtanulta. És az idő igazolta is. Tényleg megvolt mindenük, ami kellett a hétköznapokhoz. Az egyszerű hétköznapokhoz. Nem utazgattak, nem vettek nagy dolgokat, de ebben a csendes egyszerűségben megmaradt nekik a lényeg: az egymásra figyelés. A fiuk és a lányuk sem lett nagyravágyó, egyikük sem gondolta túl az életet. Marika fodrász lett, István pedig ács. Nem hallotta panaszkodni őket. Ha volt is bajuk, otthon nem szóltak róla. Hogy ez a nevelés eredménye volt-e, nem tudta, nem is bánta. Könnyebb volt így mindannyiuknak. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Most, két héttel Miklóst temetése után, megtapasztalta, hogy a hallgatás nem mindig hasznos. Szeretett volna gyerekeivel az apjukról beszélgetni, de már nem lehetett. Mindkettő bokros teendőire hivatkozva elzárkózott.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ekkor határozta el, hogy levelet ír. Egyetlen egyre gondolt csak, abban akarta kimondani az igazságot. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Aztán már hétnél tartott, de még a papírnak sem bírta megvallani. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Amikor készen lett az elsővel, biciklire ült és kitekert a temetőbe. Jólesett neki a friss, kora tavaszi levegő, és temető csak pár saroknyira volt. Már zöldellt itt-ott a fű, de még kopár volt a temető mögötti mező. A biciklit a ravatalozó falához támasztotta, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>amelyen friss volt a festés, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>és nem túl sietősen indult a sír felé. Még rajta voltak a koszorúk, a hidegben némelyik alig fonnyadt meg. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Vajon milyen lehet neki a föld alatt, kérdezte magában, de azonnal megnyugodott, mert választ nem kaphatott. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Miklós nem akart hamvasztást. Bonyolult lett volna, itt a faluban egyszerűen intézték a dolgot. Pálék ezer éve készítettek koporsókat, csak oda kellett szólni és másnapra már meg is volt. No meg állt nekik pár a kis házban, amolyan joker-koporsó, ha hirtelen kellene. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Van az a méret, ami mindenkire illik, mondta Pál Gyuri, a koporsós fia, amikor berúgott a kocsmában, és fennhangon hirdette, hogy az övé a legjobb szakma a világon. Sose megy ki a divatból, mert koporsóra mindig szükség lesz, hogy dögölne meg, aki a hamvasztást kitalálta. Amikor kijózanodott, mindig elnézést kért a kocsmárostól és a feleségének virágot vitt. Azt mondta, ő nem akar senkit megbántani, de az ital mindig kihozza belőle a rosszabbik énjét. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Senki nem haragudott rá, tudták, hogy igaza van, habár nem szívesen ismerték el. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az első levélben emlékeit írta meg. Azt a tizenhat éves lányt, aki maga sem tudta mit akar, de a már szinte felnőtt, hat évvel idősebb férfi nagyon tetszett neki. Apja nem volt túl boldog, mert jobb férjet szánt neki, a jegyző fiát nézte ki, aki tehetős embernek látszott. Mekkora csalódás lett volna, ha sejti, hogy az majd elkártyázza a házukat, és csak azért nem lesz földönfutó, mert, aki elnyerte, közölte, a kártya egy játék, és nem veszhet el általa egy élet munkája. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Miklós magas, barna hajú, vékonydongájú fiú volt, de neki épp ez tetszett benne a legjobban. Nem szerette a vastag, nagy hasú férfiakat, mint az apja, mert azok jobban izzadtak. A fiú azonban jó ideig nem vette észre őt. Udvarolt másoknak vagy csak pletykálták, hogy vőlegény is, már nem tudta. Ő viszont nem olyan lány volt, aki megkörnyékezte volna egy férfiembert. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Arra gondolt, megvárja, amíg az felfigyel rá, merthogy fel fog, abban biztos volt. A faluban, bár poros volt és unalmas, azért nem sok olyan vörös hajú lány akadt, mint ő. Amikor az első, aratás utáni bálban nem kérte fel táncolni, kicsit megcsappant az önbizalma, de volt helyette egy rakás érdeklődő, ő mégis Miklós után ácsingózott. Anyja egyik nap maga elé rendelte. Tésztát dagasztott a konyhában, amikor leültette az asztal mellé. Egyenes és őszinte volt, mint mindig. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Tudom, hogy az asztalos gyerekre vetettél szemet - mondta neki. Ő ezen akkor úgy meglepődött, hogy fülig vörösödve harapdálta a szája szélét. Megszólalni nem tudott. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Nem baj az kislányom, de a férfi sose tudhatja meg, hogy ennyire odavagy érte. Ha megtudja, véged lesz, és onnantól kezdve nem leszel szabad. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Ezt hogy érti? - kérdezte kisvártatva. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– A szerelem rabság. Kiszolgáltatottá tesz. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Az asszony lisztes kezével a nyújtódeszkára csapta a tésztát és erőteljes mozdulattal nyújtani kezdte. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– A szerelem szép - mondta ő. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Anyja felnevetett. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Az. Ennyi idősen minden szép. Aztán kiderül, hogy nem minden olyan, amilyennek látni akarjuk. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ez a bölcselkedés ritka volt anyja szájából, de megértette, hogy most jót akar ezzel. Nézte izmos karját, amely mindent megtapasztalt, amit egy nő megtapasztalhatott a házimunka során. Nem volt idegen tőle a kasza és a fűrész sem, a többi szerszám meg otthonosan feküdt a keze alá. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Úgy kell tenni, hogy a férfi azt higgye, trófea vagy. Nem szabad hagyni, hogy könnyen levadásszon. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– De anyuska! Egyáltalán nem akar ez a vadász még cserkelni sem. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Hát akkor teszünk róla, hogy felébredjen. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ezzel elhallgatott. A derelyeszaggatóval szép kis négyzeteket vágott, majd lányára mosolygott.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ettől a pillanattól kezdve elindult a pletyka a faluban. Mindenki azt beszélte, hogy a vörös hajú, karcsú Rózát kinézte magának egy messziről idetévedt nagygazda. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Akárhová ment, összesúgtak mögötte, sőt a hentes felesége meg is kérdezte tőle, mikor lesz az esküvő. Azt válaszolta, nem tudja, ami igaz volt, mert tényleg nem tudott egy nem létező, de hatalmasnak ígérkező lakodalomról. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Miklós bekapta a csalit. Pár héttel később megszólította az utcán. Egyszerűen mellé csapódott és úgy kezdett el vele beszélgetni, mintha előző nap váltak volna el. Nem faggatta a vőlegényéről, sem arról, hogy menyasszony-e, csak beszélgetett és hagyta, hogy Róza hangosan nevessen a viccein. A falu azonnal a szájára vette őket, főleg akkor, amikor egy nap meglátták őket csókolózni. Gyors csók volt, heves és izgató, de tanúja akadt. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy hónapon belül eljegyezte a fiú. Mindenki azt beszélte, hogy bolond ez a lány, amiért elszalasztja a nagy lehetőséget. A szerelem azonban ilyen, és még az öregasszonyok is fejet hajtottak előtte. Ritka vendég volt otthonaikban. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ezt írta meg neki. Hosszan és részletesen, majd a levelet e fejfa mellé csempészte. Beledugta a földbe és remélte, hogy valahogy eljut a férfihoz. El kell jutnia. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Másnap azonban tovább nyugtalanította a dolog. Megírta a következőt, majd a harmadikat. Már nem a földbe dugta, hanem kivitt egy faragott dobozt, amelyben addig számlákat tartotta, és azt ásta el, beletéve a két levelet. A legelsőt nem lelte sehol, hiába túrta a földet a fejfa körül. Talán már elvitte, nyugodott bele. A dobozt nem ásta mélyre, mert elfelejtett kis ásót hozni, kézzel meg nehéz volt a hideg földben kaparászni. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A hetedik levél után jutott el oda, hogy megvallja az igazat. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Az első levél után a többi nem tűnt el azonnal. Amikor a nyolcadikat <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>is beletette, még benne volt a többi. Lecsukta a doboz fedelét és visszaásta a földbe. Csendes volt a temető és környéke, talán a megszokottnál is csendesebb. A hűvös márciusi szél felkapott pár száraz, árva levelet és pár méterrel arrébb tette le, mintha annak több értelme lett volna. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hallgatta a távolban károgó varjakat és nagyot sóhajtott. Megnyugodott. Ha Miklós megtudja, jó lesz, ha meg nem, az is. Hogy szeretni fogja-e továbbra is, nem számított. Ő szerette a férfit egy életen át, és csak egyszer adta oda magát másnak. Egyszer bosszúból. Amikor az a hír járta, hogy Miklós összefeküdt a frissen megözvegyült doktornéval, a szépasszonnyal, akinek a konyhabútorát csinálták két hétig. Akkor két éve voltak házasok, de a gyerek nem akart jönni. És a falu mocskos szája elkezdte mondogatni, hogy miatta nem. A férfi mintha eltávolodott volna tőle. Mintha azt éreztette volna, hogy miatta nem férfi. Mert egy igazi férfi tud gyereket csinálni. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">És akkor megkörnyékezte a mérnök fia, aki egyetemre járt, és csak nyáron volt odahaza. Ő meg odaadta magát, mert jólesett neki a bók és a simogatás. Csak egyetlen egyszer történt meg, de ahhoz elég volt, hogy a megfoganjon egy gyerek. Miklóssal madarat lehetett volna fogatni. A fiúcska barna volt és helyes arcú, de nem hasonlított az apjára. Szerinte nem. A férfi sose gondolt mást, mert a fia rajongott érte. Minek mondta volna meg, hogy nem ő az apja? Ennyit számítana a vér? Nem, csak a szeretet számít. Kettejük között pedig megvolt és ennél fontosabb nem lehetett semmi. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Marika másfél évvel később jött világra. Könnyű terhesség volt és valóban Miklós lánya volt. Vörös volt, ahogyan Róza és szeplős is, de ez nem zavarta.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Amikor délelőtt a nyolcadik levél elkészült, sírt egy sort. Maga sem tudta, hogy a régi hazugság fájt neki ennyire, vagy a lelkiismeret furdalás kínozta meg újra. Az is lehet, hogy a megkönnyebbülés könnyei potyogtak a papírra. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A nyolcadik levél került legfelülre. Hogy az első hova lett, nem derült ki. Fogta kis ásóját és most már mély gödröt ásott. Amikor belehelyezte, egy pillanatra megpihentette a kezét a dobozon.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Sötétedett. A borús égen köröző varjak egyre hangosabban üzengettek egymásnak. Megrázkódott és akkurátus mozdulatokkal betemette a lyukat. Nem szedte le a koszorúkat, hagyta, bár már erősen kornyadoztak. Hosszan bámulta a fejfát és várt.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Miklós egyszer azt mondta, ha meghal, vissza fog jönni. Sose csapta be. Tudta, hogy türelemmel kell lennie, és a férfi teljesíti, amit ígért. Ha megbocsát neki. </span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F07%2F28%2Fa_nyolcadik_level_novella%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F07%2F28%2Fa_nyolcadik_level_novella%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F07%2F28%2Fa_nyolcadik_level_novella%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A nyolcadik levél - novella"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hildasagok.blog.hu/2021/07/28/a_nyolcadik_level_novella#comments"><img class="item_ctp" src="https://hildasagok.blog.hu/rss/image/post/id/16641094" border="0" /></a><br /></p>
0
Nőkről, lélekről, sorsról....
https://hildasagok.blog.hu
https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/letters-637324_1280_1627468035.jpg
https://hildasagok.blog.hu/2021/07/21/anya_nelkul_577
Anya nélkül
2021-07-21T12:57:23+02:00
2021-07-21T12:57:23+02:00
Hildaságok
https://blog.hu/user/1243433
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/girl-1382947_1280_1626865025.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/girl-1382947_1280_1626865025.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Tizennyolc lettem. Azt mondják, ez a felnőttkor. Nem vagyok felnőtt, de gyerek sem már. Néha úgy érzem, sosem voltam gyerek, de felnőtt sem leszek igazán, vagy nem tudom, mert épp a köztes létben vagyok. Szeretnék még itt maradni, mert akkor nem kell túl nagy felelősséget vállalnom a világgal szemben. Ezzel talán kicsit elkéstem, mert a világ már rám rakott egy adaggal, és nem kérdezte meg, kérek-e belőle. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Úgy kezdődött minden, hogy anya nélkül maradtam. Volt egy csodálatos nő, aki dédelgetett, a testében óvott, vigyázott minden pillanatban. Néha mintha hallanám a hangját, bár tudom, hogy ez lehetetlen. Ha előveszem a régi fényképeit, csak egy copfos kislányt látok rajtuk, és nehezen hiszem el, hogy ő volt az anyukám. A copfos kislány olyan, mint én voltam valaha, nagyon hasonlítok rá. Ha nem lenne a dátum a hátulján, talán azt hinném, én nevetek gondtalanul a Balaton parti homokban. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Nem emlékszem semmire anyával kapcsolatban, mert korán elment. Elhagyott és már sose tér vissza. Apa sokára mesélte el, hogy beteg lett és nem lehetett meggyógyítani. Nehéz elhinnem, mert sokáig úgy gondoltam, az orvosok mindenre képesek, hiszen nekem is kétszer tört el a lábam, és mégis szépen rendbe hozták. Igaz, hogy ötévesen ez nem tűnt akkora ügynek, de én úgy hittem, ők mindenre képesek. Anyukámat mégse tudták meggyógyítani. Apa szerint, az ember képességei végesek, és bármennyire szeretne istent játszani, nem megy neki. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Anya önszántából soha nem hagyott volna el. Tizennégy voltam, amikor apából kihúztam, hogy utolsó szavaival is engem hívott, és kérte, hogy a fényképemmel együtt temessék el. Ezen kiborultam. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Amikor elsős lettem, nagyon haragudtam a tanító nénire, amikor Anyák napi ünnepséget rendezett. Valami ócska verset sózott a nyakamba. A szeretetről szólt, de én gyűlöletet éreztem. Marika nénit is utáltam, de anyára sem tudtam jó szívvel gondolni. Sehogyan sem tudtam felfogni hét éves eszemmel, hogy a halált nem választja a halandó. A halál választja őt. Mégse volt mellettem az a szépséges asszony, akinek esküvői ruháját a szekrényben őrzi apa, és azt mondja, nem volt szíve eladni. Ahogy jó pár egyéb holmiját sem. Ezért nekem jutott anyából valami. A gardrób egy részében továbbra is ott sorakozik néhány pulcsi, egy kötött ruha, egy kabát és pár cipő, amit apa eltett, mert úgy gondolta, minden kislánynak szüksége van arra, hogy fel tudja idézni a múltat képek alapján. És a régi képeken valóban megelevenedett anya, ha megszagoltam a szépen összehajtogatott garbóit. Pontosan tudtam, hogy nem érezhetem az illatát, mégis éreztem. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Tüskés kislány voltam mindig, nem szerettem, ha ölelgetnek. Nem volt mellettem senki, aki igazán magához húzott volna, hogy védő karjaival beborítson. Nem várt finom madártejjel, és nem készített nekem tízórait, ahogy a többieknek. Néha, amikor Lucáéknál aludtam, összefacsarodott a szívem, mert láttam anyukáját, ahogyan kipirult arccal főz, vagy fáradt szemekkel teregeti a rengeteg ruhát. Elgondoltam, Luca nem tudja, mennyire jó neki. Eszébe sem jut, hogy mennyire szerencsés, hogy az anyukája ott van mellette. Olykor még le is szólja. Nem elég divatos, mondja enyhe szarkazmussal a hangjában. Szült három gyereket, két műszakban dolgozik, hogy Luca különórákra járhasson, és neki az a legfőbb baja, hogy az anyukája nem elég menő. Valóban nem az. Még a haját is otthon festi, nincs műkörme és a táskáján is töredezik a bőr. Látszik rajta, hogy évek óta hordja, de eszébe sincs lecserélni, mert minden másra jobban kell a pénz. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Apa nem ölel meg, azt mondja, az sebezhetővé teszi az embert. Tudom, szeretné, hogy erős legyek, de én olykor gyenge maradnék. Vigyáz rám, mindent megad nekem, de nem tudja anyát helyettesíteni. Pedig meg se nősült, nehogy mostohám legyen. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Mindjárt Anyák napja lesz megint. Már nem kell félnem, hogy ostoba versekkel nyaggat a tanító néni. Manapság már én keresek egyet, de nem szokványosat. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ízlelgetem a szavakat, és ha eljön a nap, kimegyek anyához a temetőbe, felolvasom neki. Nem vagyok se szomorú, se keserű. Tizennyolc éves lettem és tudom, hogy anyukám szeretett engem. És most is szeret. Tizenhat éve élek nélküle. Fizikailag nincs velem, de minden mozdulata, gondolata átfolyt ereimbe, a részem lett. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Úgy nőttem fel, hogy nem látott engem kislányból nagylánnyá cseperedni. Nem szaladhattam hozzá az első menzeszkor, vagy, hogy elmondjam neki, minden fiú szemét. Mégse vagyok már szomorú, mert ő bennem él tovább. Bennem van végtelen szeretete felém és apa iránt. Mindketten boldogok vagyunk, hogy életének részesei lehettünk. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ezért, ha most felköszöntöm, vidám verset választok. Remélem, nevetni fog, mert én is fogok, és megköszönöm, hogy az én csodálatos anyukám lehetett rövid ideig. </span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F07%2F21%2Fanya_nelkul_577%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F07%2F21%2Fanya_nelkul_577%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F07%2F21%2Fanya_nelkul_577%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Anya nélkül"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hildasagok.blog.hu/2021/07/21/anya_nelkul_577#comments"><img class="item_ctp" src="https://hildasagok.blog.hu/rss/image/post/id/16634346" border="0" /></a><br /></p>
0
Nőkről, lélekről, sorsról....
https://hildasagok.blog.hu
https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/girl-1382947_1280_1626865025.jpg
https://hildasagok.blog.hu/2021/07/21/vigyazz_magadra_szofi
Vigyázz magadra, Szofi!
2021-07-21T12:55:06+02:00
2021-07-21T12:55:06+02:00
Hildaságok
https://blog.hu/user/1243433
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/eyes-394175_1280_1626864871.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/eyes-394175_1280_1626864871.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Szofi vagyok, egy senki, egy semmi. Egy napja az ágyamon heverek, és nem beszélek senkivel. Anya és apa a Balcsira utazott a húgommal. Nem tudtam velük menni, mert dolgozni akartam, fagyit árulok a Palán. Pár napja töltöttem be a tizenkilencet, de nem volt nagy ünnepség meg felhajtás. Anyáék felköszöntöttek és megbeszéltük, hogy majd lesz egy utószülinap ha itthon lesznek, bár nekem nem hiányzik.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Este van, de még alig sötétedik. Majdnem kilenc óra, de hiába húzom össze a sötétítőt, még mindig bekúszik a fény. Már nem remeg a testem a fájdalomtól, de a lelkem sötét veremben vergődik. Pontosan nyolcszor zuhanyoztam le huszonnégy óra alatt, de semmi ne változott. Most is érzem a szagát. Kezének érintését a víz nem mossa le. Mocskos vagyok kívül-belül. Belül azért, mert belém hatolt, kívül pedig amiatt, mert nem tudok kiszabadulni a gondolataimból, amik feketére rajzolják az arcom. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Az egyik zuhanyozás után, ahol már vörösre csutakoltam a bőröm, a tükörben megláttam a szemem. Ki kellett volna vájnom, mert nem az enyém volt, nem tartozott hozzám. Ezzel a szemmel figyeltem fel arra a bandára, amelyik nem messze a fagylaltos standomtól hevert a fűben. Ittak, ordítoztak és fürödtek. Így, ebben a sorrendben. Nem lestem őket, volt elég dolgom, de annyira hangosak és feltűnőek voltak, hogy mások is oda-oda néztek rájuk. Három fiú és két lány. Az egyik fiú baromi helyes volt. Magas, úszóalkatú. Tudhatta magáról, hogy jól néz ki, mert ő volt a leghangosabb. Király módon tartotta maga körül az alattvalókat. Amikor jégkrémet vettek nálam, átnéztek rajtam, elvégre én csak a kiszolgáló személyzet vagyok a strandon. Fizettek és elvonultak. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Hétkor zártunk, de még beszélgettünk páran fél kilencig. Csak akkor indultam haza. Mindig átvágok a szigeten, mert arra a legegyszerűbb eljutni az egyes villamosig. Aztán hét megálló és otthon vagyok. Tegnap is így volt. Még eszembe jut Jutka néni, a lángosos, aki utánam szólt, hogy vigyázzak magamra, ez persze a szokásos semmitmondó kívánság volt. Soha nem gondolja senki komolyan, hiszen vigyázunk, ahogy tehetjük, vagy nem vigyázunk, mert nem félünk semmitől. Tizenkilenc évesen halhatatlan az ember. Nem hiszi, hogy baj érheti, még tele van tervekkel és a legtöbb esetben nem vágyik sem gyerekre, sem házasságra. Tizenkilenc évesen csak a holnap van, amikor nyáron süt a nap, elszakad a sortunk, vagy épp nem keres a barátunk, akiről pár hétig azt hittük, hogy az igazi. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Sok igazi van ez idő tájt, hála az égnek, ugyanis félelmetes lenne, ha elsőre bejönne minden kívánságunk. Az én utolsó igazim egy hónapja lépett le, mert nem akartam kölcsönadni neki. Tudtam, mire kell neki, én meg nem adok fűre. Azért dolgozzon meg, ha akar. Azt mondta, nyamvadt vagyok, és helyettem azonnal kap tíz lányt, aki nem csóró, mint én. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Pedig elsőre jónak tűnt. De mindig a második és sokadik látás a döntő, nem az első, ahogy sokan hiszik. Utóbb összetehetem a két kezem, hogy lelépett. Evelin rosszabbul járt. Őt megütötte egy srác, amikor nem adott neki tízezret. Majd meglopta és eltűnt. Nem volt sok pénze, de amit a lakbérre tett félre, azt mind elvitte, miután arcon vágta. És bárki bármit mond, rajta sem látszott, hogy állat. Nincs az kiírva sehová, vagy ha ki is van, akkor halvány lehet a felirat. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Hát nem vigyáztam magamra. Nem lehetett. Hogy vigyázzon az, aki hátulról elkapnak, és a földre tepernek? <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Sziget tele van hatalmas, dús bokrokkal. Hiába mentem az úton, hiába volt világos. Ott mindig van olyan rész, ahol sötétebb van. És mindig van olyan időszak is, amikor nem jár arra senki. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Pedig megláthatott volna bennünket valaki. Hallhatta volna apró sikolyom. Akkor még nem láttam a kést, amit megmutatott. Nem volt nagy, de abban a pillanatban az ember nem a kés nagyságát és élességét méregeti. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Hallottam, hogy jön utánam a kavicsokon lépegetve, de nem fordultam meg, mert anyával cseteltem, aztán meg Insta képeket nézegettem. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Minden este ezt csináltam.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Munka közben tilos volt elővennem a telót. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Amikor átkarolta a nyakam és a földre rántott, kiesett a kezemből a telefon. Hallottam, hogy koppan a földön. Biztosan megrepedt, mert nem vettem rá képernyővédőt. Fura, hogy ez most eszembe jut. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A kavicsos út szélére zuhantam, félig a fűre. Mellém térdelt. Kését oldalamhoz nyomta és rám mosolygott. A deltás úszó kinézetű volt a bandából. Egyáltalán nem zavarta, hogy látom az arcát. Egyenesen a szemembe nézett. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Ne merj sikítani, mert megkeserülöd, megértetted? - kérdezte suttogva. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A másik kezét a számra tapasztotta, nem is tudtam volna. Bólintottam, erre levette a kezét. Testem, mint egy kivágott fa, úgy hevert a fűben.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Már a strandon kinéztelek - közölte. A szoknyám alá nyúlt és olyan erősen tépte le a bugyim, hogy a fájdalomtól feljajdultam. Aztán a nadrágját félig letolva rám ült. Elmosolyodott. Minden olyan lassan történt. Annyira féltem, hogy a bénultságtól nem mozdultam. Nem kiabáltam, nem rúgkapáltam, amit ember meg nem érthet. Nem hittem, hogy van az a tompaság, amely ronggyá fonnyasztja az ellenállást. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Amikor ilyesmit láttam a tévében, önkéntelenül megmozdult a karom, lábam, de most, a nehéz test alatt levegő után kapkodtam. Úgy éreztem, meghalok azon a nyári estén, ahol senki nem jött a segítségemre. Egy izzadtságszagú test nyomta szét a lelkem és hatolt belém úgy, hogy majd szétszakadtam. Az első lökésnél tüzes nyilak ezrei fúródtak a testembe. Lehunytam a szemem és azonnal kigördült első könnycseppem. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Arra gondoltam, nem, nem én fekszem ott, nem én rajtam van egy idegen, aki kését már letette és fogdossa a mellem, miközben hangosan liheg. Aztán döf és döf újra meg újra, majd vége lesz. Belém folyatja magát, majd fellélegzik. Feláll, rám néz. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– Nem vagy nagy szám! - mondja unottan. Hallgatok. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">– <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ne feledd, tudom, hogy hol dolgozol. Meg van egy húgod is, igaz? </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Elfordítottam a fejem, és hagytam, hogy a sírás átvegye a hatalmat felettem. Képtelen voltam megmozdulni. Szoknyám felhajtva, bugyim a fűben valahol. Nem láttam, ahogy elmegy. Nem hallottam a lépteit, csak a szaga maradt velem, az takart be teljesen. Hánynom kellett. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Semmivé lettem azon az estén. Testem, lelkem elvitte az ördög. Ondója combomra száradt. Tizenkilenc nyáron át ártatlan voltam, most bemocskolták a testem. Medencém lüktetett. Az este csendben leereszkedett a szigetre, amelyen nem járt senki. A fűben fénylett ottfelejtett kése, amelyhez nem nyúltam. Bennem maradt más, élesebb, ami után meghaltam amúgy is. De hallgatok, mert hallgatnom kell. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Van egy húgom is. </span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F07%2F21%2Fvigyazz_magadra_szofi%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F07%2F21%2Fvigyazz_magadra_szofi%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F07%2F21%2Fvigyazz_magadra_szofi%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Vigyázz magadra, Szofi!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hildasagok.blog.hu/2021/07/21/vigyazz_magadra_szofi#comments"><img class="item_ctp" src="https://hildasagok.blog.hu/rss/image/post/id/16634342" border="0" /></a><br /></p>
0
Nőkről, lélekről, sorsról....
https://hildasagok.blog.hu
https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/eyes-394175_1280_1626864871.jpg
https://hildasagok.blog.hu/2021/07/21/hol_az_empatia_mostanaban
Hol az empátia mostanában?
2021-07-21T12:51:14+02:00
2021-07-21T12:51:14+02:00
Hildaságok
https://blog.hu/user/1243433
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/ladybug-354521_1280_1626864655.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/ladybug-354521_1280_1626864655.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Nem, nem hiszem, hogy a világ régen jobb volt. Azt sem, hogy az emberek angyalok lettek volna. Mégis mintha gyakrabban fordultunk volna egymás felé, hogy meghallgassuk, vagy netán segítsünk egymást. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A barátságok beszélgetéseken, találkozásokon alapultak, a szomszédok nem gyűlölködtek folyamatosan és nem lesték, ki mikor kapcsolja be a fűnyírót vagy netán a porszívót. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Az az érzésem, mintha lesben állva várnánk, hogy végre rosszat mondhassunk valakiről. Erős kritikákat és meggondolatlan véleményeket fogalmazunk meg a nap minden percében, és komment-cunamiként lökjük magunkból a belénk szorult félelmet, irigységet és bizonytalanságot. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A hétköznapokban egyre gyakrabban fordul elő, hogy rosszul lévő emberen nem segítünk, minősítjük - biztos részeg, drogos vagy ki tudja, mi baja lehet -, és mi úgyse tehetünk semmit, majd más. Nem próbálunk meg belehelyezkedni a mások által megélt helyzetekbe, nem gondolunk egy lépéssel előre, mert túlságosan leköti a gondolatainkat valaki más. És ez a valaki mi vagyunk magunk. Önmagunk fontosságán nem tudunk, vagy nem akarunk túllépni. Fájdalmas látni, hogy az érdekérvényesítés milyen szintre jutott. Az ÉN mindenkor első és a legfontosabb, és nem lehet nem észrevenni, hogy nem vagyunk már tekintettel senki korára, lehetőségeire vagy épp nemére. Valóban csak annak jár az elismerés, aki utat tör magának és letarol mindenkit? Valóban úgy lehet csak előre jutni, ha átgázolunk másokon? </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A mai világban csak tökéletesnek szabad lenni. A gyengeség elítélendő, de ugyanígy a szerénység vagy becsületesség. Aki kifelé jól kommunikál, arról elhisszük, hogy szerencsés és boldog. Hiába mondjuk, hogy a közösségi oldalak hamisak, mégis igyekszünk beállni a sorba és a boldogság illúziójával játszani bármilyen kép posztolásával, amely életünk rögzített hazug másodperce. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Semmi nem olyan fontos már, mint az, hogy mit gondolnak rólunk mások. És a képeken aligha lehet szomorúság, bánat, csalódás, kivéve, ha részvétet akarunk kicsikarni magunknak. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Hol az empátia mostanában? Vajon mivé lett az ember, aki nem tudja megérteni, hogy nem lehet minden helyzet tökéletes és boldog? Tilos lett öregedni, hízni és nem mosolyogni. Ma már nem kívánunk jó napot egymásnak, mert a jó az kevés. A nap legyen szép, ami annyit jelent, a külvilág felé mutassuk a nem létező arcunkat, életünket, nyaralásunkat.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Lassan elfelejtjük tanítani a gyerekeinket. Tanítani arra, hogy az öregek sokat tudnak, sokat tapasztaltak és fáradtabbak már. Elfelejtjük önmagunkat arra figyelmeztetni, hogy az élet valóban megváltozhat egy pillanat alatt, és lehetünk betegek, magányosak és magunkba fordulók, pedig pár éve ezt nem sejtettük. A most azonnal-embere nem képes elhinni, hogy a nap nemcsak neki süt, és nem miatta kel fel minden reggel. A bánat, a betegség, az egyedüllét a legtöbb embert nem kerüli el élete során, és ha belép az életünkbe, vajon ki lesz, aki majd átérzi a helyzetünket? Lesz-e valaki, aki a pénzünkön, talmi sikereinken túl is szeretni<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>akar bennünket? </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Hol az empátia mostanában? Miért veszett ki sok emberből a segíteni akarás? Miért gondolják egyre többen, hogy a technika helyettesítheti az emberi kapcsolatokat? Ha betegek leszünk, elesettek és szívünkben is fáradtak, vajon melyik eszköz ül le mellénk? Melyik fogja a kezünk műtét előtt? Egyik sem, mi mégsem becsüljük meg egymást.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Nem, régen sem volt jobb az ember. Akkor is áskálódott, irigykedett és gonoszkodott, talán csak ennek mértéke változott meg. Nőtt. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A 20. század változásai csak technikai változást eredményeztek, méghozzá óriásiakat. A fejlődés megállíthatatlan, ám az emberi lélek nem tudja követni. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Csak mi, egyszerű halandók maradtunk a régiek. Háborúk jöttek, mentek, estek el százezrével, szenvedtek ártatlanok milliószámra, mégsem tanulunk semmiből. A történelem eseményei, a mindennapok egyszerű percei megmutatják, hogy az ember maradt a régi: kicsinyes, számító és gyűlölködő. Hiába látta, hogy mi a következménye az önzésnek, árulásnak és ítélkezésnek, továbbra sem képes másra. Pedig mindannyian ezen a bolygón élünk, még helyünk is van egyelőre és mind tudjuk, hogy innen csak üres kézzel távozhatunk. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Mi marad nekünk, ha semmit nem vagyunk képesek értékelni? A világ már csak ilyen, legyintenek erre sokan… A világ nem ilyen. Mi, emberek vagyunk ilyenek. </span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F07%2F21%2Fhol_az_empatia_mostanaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F07%2F21%2Fhol_az_empatia_mostanaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F07%2F21%2Fhol_az_empatia_mostanaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hol az empátia mostanában?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hildasagok.blog.hu/2021/07/21/hol_az_empatia_mostanaban#comments"><img class="item_ctp" src="https://hildasagok.blog.hu/rss/image/post/id/16634340" border="0" /></a><br /></p>
0
Nőkről, lélekről, sorsról....
https://hildasagok.blog.hu
https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/ladybug-354521_1280_1626864655.jpg
https://hildasagok.blog.hu/2021/06/18/haromszazhatvanot_nap
Háromszázhatvanöt nap
2021-06-18T12:47:30+02:00
2021-06-18T12:47:30+02:00
Hildaságok
https://blog.hu/user/1243433
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/20200618benedek-tibor-epres-panni3_1_1624013118.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/20200618benedek-tibor-epres-panni3_1_1624013118.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Egy év. Háromszázhatvanöt nap és millió érzés. Tavaly ezen a napon halt meg Benedek Tibor. Kevés ember van Magyarországon, akiért ennyien rajongtak. Róla nem lehet rosszat mondani, mert emberként és sportolóként is kiváló volt. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Mégis a mai napon a szerelem jut eszembe róla. Az a fajta kapocs, amellyel a feleségéhez kötődött. Mindenki ilyen szerelemre vágyna. A nap minden percében ezt hiányoljuk, erről álmodozunk, és reméljük, hogy létezik. Az jár a fejemben, vajon hogyan lehet túlélni annak elvesztését, aki életünk és pillanataink részese oly módon, ahogy talán csak mi vagyunk önmagunknak? Hogyan lehet levegőt venni, hagyni, hogy dobogjon a szívünk, amikor legszívesebben megállítanánk a nélküle töltött időre.. A Föld azonban nem áll meg forgásában, amikor valaki kiszáll, mégis azt gondolom, vannak olyan emberek, akik nélkül máshogyan foroghat csak tovább. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A szerelem mindig kézen fogva jár az elmúlással, mégse így gondolunk rá, mert a szerelem örökkévalóságába vetett hitünk mindig is töretlen marad. Ránk szakadhat a mindenség, élhetünk meg pokoli fájdalmakat, ha van, aki szeret bennünket, minden pillanatunk elmúlhatatlanná válik. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Tibor átlépett egy másik végtelenbe, és akiket itt hagyott, azok talán ma is arra várnak, hogy a medence szélén állva intsen futó mosollyal az arcán: ne aggódjanak érte, rendben van. A halál visszavonhatatlanságával senki nem szórakozhat. Nincs alku, nincs halogatás. Egyezség sem lehetséges. Mégis reménykedünk benne, hogy talán egyszer számon lehet kérni a végzetet. És ha van ember, akinek sorsa miatt pörölnénk sokan, az biztos a világklasszis Benedek Tibor lenne. Nemcsak azért, mert kiváló ember, játékos, edző és férj volt, hanem mert korai halála által sokan lettek szegényebbek. Önzők vagyunk mi, akik itt maradtunk, elbújunk fájdalmunk mögé, és képesek lennénk magával a jó istennek is vitába keveredni, hogy meggyőzzük, nem jól gondolta azon a napon egy évvel ezelőtt. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A halál felett egyetlen dolog győzhet. A szerelem. El nem szakíthat, hiszen a kéz, amely fogja, ha kell, a víz fölé tartja. Az elmúlás vize fölé is. És biztos vagyok benne, hogy ezt a szerelmet átvitték a túlpartra. Ott vár és ott virágzik tovább apró emlékmagokból. Ezt nem törölheti el a halál, mert örökkévaló. </span></p>
<p> </p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';"> </span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F06%2F18%2Fharomszazhatvanot_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F06%2F18%2Fharomszazhatvanot_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F06%2F18%2Fharomszazhatvanot_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Háromszázhatvanöt nap"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hildasagok.blog.hu/2021/06/18/haromszazhatvanot_nap#comments"><img class="item_ctp" src="https://hildasagok.blog.hu/rss/image/post/id/16597728" border="0" /></a><br /></p>
0
Nőkről, lélekről, sorsról....
https://hildasagok.blog.hu
https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/20200618benedek-tibor-epres-panni3_1_1624013118.jpg
https://hildasagok.blog.hu/2021/06/04/anyam_es_trianon
Anyám és Trianon
2021-06-04T16:16:45+02:00
2021-06-04T16:16:45+02:00
Hildaságok
https://blog.hu/user/1243433
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/budapest-3471296_1280_1622816106.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/budapest-3471296_1280_1622816106.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p></p>
<p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mindenki a százegy évvel ezelőtti napra emlékezik ma. Én alig. Egy olyan országban nőttem fel, amely harapott egyet Magyarország megsebzett testéből, és ez a falat nem akadt a torkán. Biztosan nem érezte édesnek, de nem is fuldoklott tőle. Az első időkben még nem volt kegyes és engedékeny, még szerette volna elérni, hogy a Szerb-Horvát-Szlovén királyság megmutassa hatalmát és erejét. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Én ebben az erőt fitogtató, később Jugoszláviává alakuló országban jöttem világra. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Június negyedike a gyász napja és nekem is az három éve. Ezen a napon, amikor megszólaltak a harangok és egy hatalmas országért sírtak, én majdnem száz évvel később anyámért. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Amikor kora reggel felkeltem, nem sejtettem, hogy árva leszek. Árva és egyedül való a családban, mert egy asszony, aki világra hozott, átlépett egy másikba. Már sokat írtam arról, hogy nem volt felhőtlen a kapcsolatunk. Ez nem is jó megfogalmazás, mert a kapcsolatunkra nem lehet ilyen egyszerű jelzőt biggyeszteni. Tudtam, hogy ő az anyám, ő meg tudta, hogy ő szült a szerelem és vágy minden illúziója nélkül. Későn születtem bele abba a házasságba, mert anyám nem divatból szült engem 26 évesen. Hogy én miért őt választottam, ha ez valóban így van bizonyos tanítások szerint, nem tudom. Talán az ereje volt, ami megfoghatott. Ha felhők szélén lógattam a lábam, és unatkozva várakoztam, biztosan feltűnt nekem, hogy egy komoly arcú, nem túl boldog nő hatalmas erővel győzi le magában a félelmet, egy régi szerelmet, amely nem talált viszonzásra. Talán ez foghatott meg benne legjobban. Vagy az, hogy nem tudott mást tenni, mint elmenekülni abból a családból, ami neki jutott. Erejét és kitartását biztosan megörököltem, de sokszor reménykedem abban, hogy a néma dühöt nem, amellyel szemlélte és ócsárolta a világot. Nem volt jóban senkivel. Vagy ha igen, akkor ideig-óráig. Számára az emberek nem jelentettek jót. A barátságokra legyintett és számtalanszor elmondta nekem, hogy mindenki érdekből keresi a másik társaságát. Végtelenül magányos volt és mindenkire haragudott. Alig láttam nevetni. Ehhez az is hozzájárult, hogy nem volt foga. Nem emlékszem, hogy láttam volna teljes fogsorral, de foghíjasan igen. Mégse ez volt a legrosszabb a közös életünk során. Valami nagy bánat vagy csalódás érhette, mert a szerelemről mindig undorodva beszélt. Ha magát a szót kimondta, mintha előtte már megromlott volna szájában.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem hitte, hogy a könyveken túl két ember szeretheti egymást. Úgy forgott a nyelve hegyén a gyűlölet, mintha valaki ecetbe mártotta volna. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Sose mertem megkérdezni tőle, talán nem szereti apám? Ilyesmi iránt nem érdeklődhettem, mert vagy nyakon vágott volna, vagy egyszerűen elkáromkodta volna magát. Gyerekként sokáig nem könnyű elhinni, hogy anyánk és apánk nem szereti egymást. Az úgy van rendjén, hogy ez legyen, hiszen család vagyunk. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A káromkodás viszont könnyen ment volna. Olyan szaftosan és cifrán, ahogy anyám tette, kevesen tudtak. Nem finomkodott, benne volt abban Jézus, a Szűz Mária és olykor a szentek is néven nevezve. Ezen kívül a szexuális tevékenységek egész tárházát felvonultatta. Gyerekként, csak a haragot vettem ki szavaiból, később a boldogtalanságot.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ahogy öregedett, tudtam, hogy már mindkettőt unja, inkább megszokásból teszi. Egész életében vagány akart lenni. Három fiútestvére mellett nem lehetett gyenge és sebezhető. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ez volt a legtöbb, amit adhatott nekem, Többre nem volt képes. Én kapálóztam ellene, nem akartam érteni őt, de azon a három évvel ezelőtti trianoni gyásznapon a harang már érte szólt. Azóta is így van ez ezen a napon. Én alig gondolok másra, mert a nagy tragédiák mögött, amikor egy ország már nem közös szívből dobog, az én szívem is máshogy kezdett verni. Tompán és üresen. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az anyaország, a büszke magyar Hon és az én édesanyám egy napon szűnt meg létezni majdnem száz év különbséggel. A gyertyát mindkettőjükért gyújtom. Kívánom, hogy a jó isten pillantson ma rájuk szeretettel! </span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F06%2F04%2Fanyam_es_trianon%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F06%2F04%2Fanyam_es_trianon%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F06%2F04%2Fanyam_es_trianon%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Anyám és Trianon"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hildasagok.blog.hu/2021/06/04/anyam_es_trianon#comments"><img class="item_ctp" src="https://hildasagok.blog.hu/rss/image/post/id/16582304" border="0" /></a><br /></p>
0
Nőkről, lélekről, sorsról....
https://hildasagok.blog.hu
https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/budapest-3471296_1280_1622816106.jpg
https://hildasagok.blog.hu/2021/05/30/gyerekeinkert
Gyerekeinkért
2021-05-30T08:57:44+02:00
2021-05-30T08:57:44+02:00
Hildaságok
https://blog.hu/user/1243433
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/girl-4477139_960_720_1622358239.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/girl-4477139_960_720_1622358239.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p><p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';"> Ezekkel a napokkal, amelyeket egy évben egyszer nagy csinnadrattával tartunk, az a baj, hogy hamisakká lesznek, ha nem teszünk másként az év többi napján. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Ma mindenki, aki teheti, programot szervez a gyerekének, elviszi valamilyen rendezvényre, ha van, vagy ajándékot ad gyerekének. Mert ez így dukál, mert a gyerekek ünnepe van. Az ünnepek viszont jelzik, hogy, hogy vannak egyszerű, jelentéktelen hétköznapok is bőségesen. Gyerekeink mellettünk, velünk élnek és lassan elfelejtjük meghallgatni, észrevenni őket. A szülő-gyerek kapcsolatnak millió összetevője van. Világra hozzuk őket, gondoskodunk róluk, megvesszük, ami fontos, és biztosítjuk nekik a családot, amely nélkül nem lennének egészek. Ez a minimum, hiszen mi hívtuk őket világra. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Az utóbbi években viszont egyre gyakrabban tapasztalható, hogy érdemben nem figyelünk a gyerekekre. NEM beszélgetünk velük. A törődés nem azt jelenti, hogy folyton a nyakukon lógunk, tutujgatjuk, a széltől is óvjuk őket vagy netán rángatjuk programról programra. A mindent megveszünk nekik témakört most nem is említem. A figyelem annyit jelent, hogy gyerek szavait, gesztusait, cselekedeteit odafigyeléssel követjük. Nem sablonosan, nem a megetted az ebédet az oviban, suliban kérdéssel. Gondoljunk már bele! Miért fontos ez? Éhenhalás szélén van a gyerek? Aligha. És emellett otthon megetetjük. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Amikor még századik hintázást is kiköveteli, meg a ki tudja hányadik felesleges apróságot, és mi hajlunk rá, mert nyugtot akarunk, meg persze négyszáz forint nem pénz, akkor vajon elgondolkodunk-e azon, hogy figyeltünk-e a gyerekünkre igazán. A gyerekek nagy része folyton beszél, és örül, ha meghallgatják. A kocsiból ki és kocsiból be-nevű rohanós élet során nehéz minden szavát inni. Mégis fontos, mert gyereklétének ezek a lényeges pillanatai. Neki minden nap gyereknap van, és egyik nap sem megismételhető. Nem fontos, hogy elvittük-e játszóházba, állatkertbe harminckétszer, nem fog emlékezni rá. Arra fog, hogy anya vagy apa meghallgatta-e, megölelte-e vagy mesélt-e neki esténként. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Az iskolában, ha megkérdem, szoktatok-e beszélgetni, egyre kevesebb gyerek mond igent. A legtöbben kibökik a legfájdalmasabbat: nem nagyon, mert szüleik telefonoznak, gépeznek. Nem az derül ki, hogy sokat dolgoznak, még ha ez így is van, hanem hogy lógnak egy kütyün, miközben hagyják, hogy a gyerek is ezt tegye. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Egy gyerekkel lenni sokszor fárasztó. Nem az lenne a szülő dolga, hogy folyton kieszeljen neki valamit, hogy ne unatkozzon, hanem, hogy vonja bele a közös életükbe. Igenis lehet együtt főzni, vagy csak a konyhában sertepertélni a gyereknek, lehet a kertben kapálni, gazolni, anélkül, hogy rásütnénk, hogy gyerekmunka. Miközben ezeket tennénk, még az együtt hallgatás is erősítené a kapcsolatunkat. Hát még a beszélgetés. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Nem a problémáinkat kell rájuk tolni, hanem csak egyszerű dolgokat megvitatni, hiszen az élet sem mindig világmegváltó dolgok sorozata. Erre sokan azt mondanák, minden közös cselekvést vita előzne meg, mert a gyerek nem akar leválni a telefonról vagy tabletről. Eleve könnyebb dolgunk lenne, ha nem hagytuk volna rátapadni. Mégis úgy hiszem, hogy a legtöbb gyerek, főleg kisebb korban, szeret a szülővel lenni. Ha mesélünk neki a régi életünkről, a gyerekkorunkról, a nagyszülőkről, akkor közelebb kerülhetünk a lelkünkhöz. A gyerek a szülő mellett biztonságot akar. Az a fontos neki, hogy tudja, mindig vigyáznak rá, ha hibázik, elfogadják, és nem szégyenítik meg. Ha túllépné a határt, amit meg kell szabni neki, akkor a következményeivel neki kell számolnia. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A határok értük vannak. Mi felnőttek is tudjuk, hogy a szabadság illúzió. Nem rohanunk szembe kedvünk szerint a forgalommal, mert bajba kerülünk. A gyerekeinknek is ezt kell megtanítanunk. Nem azt, hogy tetteinek következményeiért a külvilág a hibás. És majd mi kimossuk őket azokból bajokból, amiket ők okoztak, pedig figyelmeztettük őket. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">A szeretet nem más, mint a figyelmünk áradása. Mindig mindenkor. Akkor is, ha nincs kedvünk hozzá. A gyereknek minden nap gyereknap. És elég egy pillanatra lehunyni a szemünk és már nem lesz fontos a társaságunk, a szavunk. A kamasz már átlát rajtunk, és pénzzel megvenni őt nem lehet. Elfogadja majd, hogy a fenébe ne tenné, de legyint, mert megvásároltuk, és ezért nem boldog. A gyereknevelés útján, mint legtöbb úton, visszafelé nem lehet gyalogolni. Jóvátenni az elrontottakat talán sikerül, de gyakran lehetetlen. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Az elmaradt ölelést, dicséretet, érdeklődést nehéz pótolni. Ezt a legújabb technikai eszköz sem teszi meg, hiába hitetjük el magunkkal, hogy mi MINDENT megadtunk a gyerekünknek. Amit adnunk kell és lehet, azt nem árulják a boltban. </span></p>
<p> </p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; font-family: 'Times New Roman','serif';">Gyereknap lesz holnap is. Lehet, hogy lufik nélküli, színtelen, de szeretni és együtt nevetni akkor is lehet. Tegyük meg, mielőtt gyerekünk eltávolodna tőlünk. Mi vagyunk értük és nem fordítva. </span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F05%2F30%2Fgyerekeinkert%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F05%2F30%2Fgyerekeinkert%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fhildasagok.blog.hu%2F2021%2F05%2F30%2Fgyerekeinkert%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Gyerekeinkért"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://hildasagok.blog.hu/2021/05/30/gyerekeinkert#comments"><img class="item_ctp" src="https://hildasagok.blog.hu/rss/image/post/id/16576274" border="0" /></a><br /></p>
0
Nőkről, lélekről, sorsról....
https://hildasagok.blog.hu
https://m.blog.hu/hi/hildasagok/postimage/girl-4477139_960_720_1622358239.jpg