Már a cím is árulkodó. Nem azért vagyunk a világon, hogy teljesítsünk. Jó lenne élni, nevetni, játszani, játszva tanulni, kipróbálni minden ökörséget, megcsodálni a legapróbb dolgokat is. Erre a kisgyerekek még képesek. Nem veszett el belőlük az érdeklődés, mert kavicsokat szedni, csigákat menteni…

 Ez nincs a tervekben. Amikor elvégezzük a főiskolát, egyetemet, dolgozni kezdünk, akkor még elképzelhetetlennek tűnik. Vagy tűnt akkor, amikor még a régiek valóban tele voltak vágyakkal, elképzelésekkel. Így volt ez a tanítással is. A tanítás nem munka, hanem hivatás, mondták körülöttünk oly sokan.…

Kicsit hamiskás a cím, mert végtelen naivság azt hinni, hogy a holnap valaha is kiszámítható lett volna. Viszont sokszor úgy érezzük, talán tervezhetőbb volt régen. Az emberiség, amióta világ a világ, mindig is szeretett volna bekukkantani a jövőbe, csak egy pillanatot elcsípni és érezni, talán van…