Hannának hányingere volt az idegességtől. Próbálta lenyomni a nyelőcsövén fel-felkúszó gombócot, de az minduntalan kikívánkozott. Már arra gondolt, jobb lenne ledugni az ujját, de gyűlölt hányni.  Ha csak tehette, visszatartotta. Ezen az anyja mindig gúnyolódott, mert aminek ki kell jönnie, azt ki…

Unatkozós, nyári napokon, amikor úgy éreztük, hogy már minden játékot eljátszottunk, amit csak lehet, feküdtünk a fűben és néztük a felhőket. Ez nem a szerelmes, romantikus felhőnézés volt, hanem az a reális égbolt-bámulgatás, amikor találgattuk, hogy mit is látunk. A felhők jöttek-mentek, siettek…