Anya nem olvas semmit. Egyszerűen azért, mert nem lát. Szép lassan vakul meg és az orvos azt mondta, nem tehet ellene semmit. Anya nem sírt, nem szitkozódott, amikor közölte vele, helyette én káromkodtam egy akkorát, hogy a váróban is hallották. Az orvos úgy nézett rám, mintha nem lett volna jogom…

Hónapok kemény munkájába telt, amíg Borika kihízelegte az emlékkönyvet. Anyuka talán hagyta is volna, de apuka szerint hiábavaló dolog volt. És a családban nem volt szokás feleslegesen szórni a pénzt. Nem ment jól mostanság nekik, arra meg egyáltalán nem volt szükség, hogy flancra költsenek.…