Amikor még kislány voltam, anyukám sehogy sem nézte jó szemmel a nagy barátnős kötődéseimet. Egyszerűen értetlenül csóválta a fejét, s mindig azt mondta, na, majd, ha férjhez mész, nem fogtok barátkozni. Ezen nagyon felháborodtam, hiszen akkor, főleg kamaszként, úgy tűnt, hogy ezek a barátságok…

A barátságokat úgy képzeljük el gondolatainkban, mint valami kiváltságot, jutalmat az élettől, amit a többi szerencsétlen kapcsolatunk helyett kaptunk. És valóban, a barátság lehet ajándék. Igazi, valós ajándéka életutunknak. Kilépve a kisgyermekkorból, ahol még nagyon egyszerű volt barátságokat…