2017. júl 23.

A varázsszó: leárazás meg egyéb csalódások

írta: Hildaságok
A varázsszó: leárazás meg egyéb csalódások

A nyár kellős közepén ennek az egy szónak gyógyító ereje van. Gyógyír a női lélekre, ami egész évben arra a sorvadásra van ítélve, aminek a címkéjén az szerepel, drágaság. Nem, most, nem Gollam drágaszága, hanem az a fajta, ami visszatart bennünket attól, hogy megvegyünk minden felesleges dolgot. Bár egy nő számára igen kevés felesleges dolog létezik.  A sárga, 14 cm-es sarokkal virító szandál, a pink ruha piros szívekkel,  az egy számmal kisebb farmer, amelybe majd egyszer belefogyunk és sorolhatnám bőven, egyáltalán nem felesleges, mert akkor abban a pillanatban gyógyszerként funkcionáltak. Lágy balzsamként kenegették a lelkünket, mert épp bánatosak, kövérek, soványak, magányosak, elhagyatottak, szerencsétlenek vagy épp fáradtak voltunk.

Egy nő ritkán vásárol azért valamit, mert kell vagy hasznos. Ha igen, akkor ezt bevásárlásnak hívják, s ami kell az a tojás, a tej az olaj meg az ilyesmik. Kelleni azért kell egy táska, egy cipő, egy sort, egy századik fülbevaló, hogy a fétisszámba menő cipőket ne is említsem, mert vigaszt ad, pillanatnyi örömöt, annak az érzését kelti bennünk, hogy boldogok vagyunk, hogy nem is híztunk olyan sokat, hogy menők lettünk pár órára. Valljuk be, egy csinos felirattal ellátott papírtáska a luxus érzetét kelti bennünk, még akkor is, ha az alján alig lapul valami, de ezt soha nem mondhatnánk el egy Aldis vagy CBA-s feliratos nejlonról. Ezért fizetjük meg ezeket a termékeket. A csomagolás bűvöletéért.

A nyári leárazás az, ami megadja annak csalóka érzését a legtöbb nő számára, hogy nem csak háziasszony, nem csak egyszerű diáklány, hanem a címlapról lelépő híresség, mert megengedheti magának a vásárlás bódulatát lelkifurdalás nélkül. Természetesen év közben is vásárolunk, hiszen a leárazások akkor is elvakítanak bennünket, de a nyári napsütés, a sok hipnotikus tekintetű nő, a mérhetetlen választék azért nyáron tornyosul elénk legfőképp.

A kirakatok üvegén  hívogató számok olyan világba csalogatnak, amibe talán csak Alice lépett be: Tükörországba. Ebben a mai Pláza-Tükörországban  elhisszük azt, amit a tévében látunk, elhisszük, hogy nekünk is lehet olyan táskánk, kalapunk, bikinink, mint annak a celebnek, akit nap, mint nap irigyelünk az óriásplakátokon. És ha ez így van, akkor mi is lehetünk pár pillanatra érdekesek, szépek, híresek.

Nálunk a leárazások nem valósak. Az üzletben, ha már benn vagyunk, szembesülünk ezzel. A …-tól kezdődő összegek csak csalfán hívogatnak, de legtöbbször már nincs olyan áru az egész csili-vili üzlet területén, ami ezzel az árral kezdődne. Nem is volt. Legyőzve csalódottságunkat, már a csapdában vagyunk, beleragadtunk az elöl hagyott mézes csuporban. Van olyan nő, aki ilyenkor megfordul és kimegy? Elvétve. Mert ott hátul, az üzlet legvégében jobbra, van egy cuki felső, mellette egy csábos fehérnemű, majd egy papucs…Szóval repkedünk virágról virágra, mint egy betépett méhecske.

És a férfiak? Á, ők ésszerűbbek. Ha kell, megveszik leárazás nélkül is azt a valamit, ha meg nem, akkor minek? Persze, ma már van egy átmeneti réteg, amiről nem igazán lehet eldönteni, hogy hová tartozik, ez a metropolita közeg.  A szórakozásból vásárló férfi, bár a férfiasságukat én megkérdőjelezném, szedje le érte a fejem bárki. Itt, most ebben az esetben nem az ápolt, igényes férfiak lelkébe tiporok bele, szó sincs róla, hiszen őket üvegkalitkában, múzeumban mutogatnám olykor-olyakor egy nevesebb helyen, hanem az önmagukat nem vállaló, nem megmutató, nemüket smink és egyéb érdekes kiegészítők alá rejtő hímneműekre.

S most dobáljon rám hegynyi követ az, aki azt érzi, hogy a mai tizenéves, huszonéves fiúk nagy része, legfőképp az olyanok, akik nagyvárosokban élnek, tudják, hogy kik is valójában, vannak céljaik, és ha jönne a hétfejű sárkány, kiállnának a választott királylányért, ahelyett, hogy azt mondanák, védje meg magát a lány, egyenjogúság van. No meg hol vannak ma sárkányok??

 

Vélemény? Tiltakozzatok, ha van kardotok a sárkány ellen! 

Szólj hozzá