A holló a hollónak nem vájja ki a szemét, de nő a nőnek igen gyakran. Legtöbbször azt kérdezik a magazinok cseppet sem nívós tesztjei, hogy mit nézünk meg mi, nők elsőként a férfin? Erre lehet válaszolni azonmód mindenfélét, de valószínűleg a mellette álló nőt nézzük meg a legbehatóbban. A nők vérre menően kritizálnak, lesnek és figyelnek, de nem a férfiakat, hanem egymást. Pontosan tudják, hogy kinek milyen éjszakája volt, hogy áll a barátnőjük, kolléganőjük házassága, milyen a szexuális élete, vajon jól főz-e, jár-e konditerembe és ha igen, akkor minek, hiszen egész nap eszik. Nagyon kegyetlenek az ítélkezésben és, ha valakit nem kedvelnek, akkor csípős megjegyzéseiktől Rafael arkangyal sem mentheti meg a kiszemeltet.

Nincs sok kímélet bennük. Tudom, ezt mondani nőként talán nem hangzik túl finom dolognak. De pontosan ezért állítom, tapasztalom, hogy mire képesek annak érdekében, hogy megszerezzenek egy férfit, aki kell nekik, vagy épp nem kell, de a hódítás gyönyörűsége ezt feledteti velük. Ha nem a férfiember a cél, akkor sem maradnak nyugton, mert örökösen versenyeznek. A verseny tárgyát képezheti bármi: ki tud jobban főzni, sütni, befőttet eltenni. Kié a legrövidebb szoknya negyven vagy urambocsá’ ötven felett. Árgus szemekkel figyelik azt, hogy kinek hány és milyen minőségű ruhája és cipője van. Ha  netán túl sok és túl jó, akkor azért szólják le, ha viszont túl kevés, vagy gyakran jár azonos holmikban, akkor azért. Egy munkahelyen, ahol túl sok nő dolgozik, folyamatos a vetélkedés. Lehet ennek tárgya főnök kegye, de akár a palacsintatészta vékonysága is. Egy nő bele tud betegedni abba, ha azt látja, hogy egy hozzá hasonló korú energikusabb, életrevalóbb, kreatívabb, mint ő. Ha esetleg több férfi figyelmét kelti fel, mint azt talán egyesek elfogadhatónak tartanák, akkor azonnal meg is bélyegzik.

Nagyon furcsa a női természet. Képes szeretni, törődni, ápolni mindent, mindenkit, de a legnagyobb aljasságok sem állnak távol tőle. Belerondítani más kapcsolatába, vihart kavarni a biliben tipikusan női tulajdonság. A pletyka, a rosszindulat sem a férfiak erőssége.

A legtöbb férfi nem lelkizik, egyszerűen teszi a dolgát. Egyenes magyarázatai vannak, és az elvárásai sem bonyolultak. Legyen ebéd az asztalon, tiszta ruha, nézhesse mindenféle női kérdésözön nélkül a focit, sörözhessen, ne nyaggassák folyton azzal, hogy beszéljenek meg valamit….Mindez elég ahhoz, hogy a férfi jól érezze magát a bőrében. A haverokkal politizál, szidja a focit, de soha egyetlen egyszer sem fordul elő, hogy vásárolgatni megy vagy egy Tommy Hilfiger póló anyagán vitatkozik. Ha új kolléga jön a céghez, azt nézi, hogy jól dolgozik-e, szeret-e pl. bowlingozni, lehet-e vele beszélgetni a külhoni politikáról. De elő nem fordulna, hogy a cipője márkáját stírölné, vagy azt méregetné, vajon az aktatáskája mennyire trendi és drága.

A nők ellenben a harisnyától az illatokig mindent megfigyelnek. Ha azt látják, hogy az új munkatárs kedves, az baj, mert biztosan nyalni akar. Ha nem kedves, akkor biztosan egy rossz kapcsolatban él, de nem is csoda, hiszen elhízott és két hónapja nem volt hajat festetni, rendesen lenőtt neki.

A munkahely kritikus pont egy nő életében. Az a második otthona, ahol sasszemekkel és sólyomtekintettel képes járkálni, hogy le ne maradjon semmiről. A nőket sokszor a pletyka élteti még akkor is, ha tudják, hogy nincs alapja. Szemet szúr nekik minden új munkahelyi kapcsolat és már akkor a lagzit, vagy épp a válást jósolják, amikor a megfigyelt személyek még gondolati szinten sem közeledtek egymáshoz.

A nők nagyon érzékenyek mások erősségeire. Rossz néven veszik azt, ha valaki kitűnik közülük.  Ha az ő harisnyáján fut a szem, az nem baj, de fusson a máséén is. Azt nehezen emésztik meg, hogy valaki több akar lenni valamilyen módon. Ami végképp megbocsájthatatlan vétek az a fogyás. Mivel tudják, hogy piszkosul nehéz munka, ezért ha valakinek sikerül, akkor az gyanússá válik. Vajon mi történhetett? Válik? Szeretője van? Beteg? Ha új a haja, akkor is ugyanezek a kérdések kerülnek előtérbe.

Lehet ezen mosolyogni, bosszankodni, de olykor érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy az általunk oly gyakran szapult férfiak mennyivel jobbak egymáshoz, mennyivel kedvesebbek, elnézőbbek vagy egyszerűen nem akarják a másikat ok nélkül bántani vagy becsmérelni.

Mi nők talán tanulhatnánk tőlük e téren némi megbecsülést, tisztességet és bírálatmentes életvitelt. Igen megkönnyítené az életünket, ha nem akarnánk nap, mint nap egymás szemetesében turkálni vagy egymás életét csak úgy, finom mozdulattal felborogatni.