Blogomban a divatról, a stílusról fogok írni….Harangoztam be nagy elánnal. Mondok majd jókat, szépeket, cifrákat és minden mást. Erre most jövök a szülinappal…

Mi a jó egy szülinapban? Mi a jó, akkor, ha már nem vagyunk gyerekek és nem várnak ajándék-halmok? Talán, hogy valaki meglep valami széppel, stílusossal, hogy most igazán passzoljak a fenti ígéretemhez? Egy frászt. Valljuk be, hogy igazán semmi. Elmúlt egy év, erre a dátum is, közelgő horoszkóp és persze a barátok, családtagok is emlékeztetnek. Nem lehet elfelejteni, nem lehet kikerülni, nem gondolni rá. Lehet rá legyinteni, de ez sem az igazi. Ha örülsz neki, akkor hamisnak tűnik, mert akkor bizonyos kor után képmutató vagy, ha nem örülsz, akkor meg hallgathatod azt, hogy örülj, hogy megérted ezt a kort. De most valljuk be, ébredünk reggel úgy, hogy hurrá, de jó, hogy idősebbek lettünk, mert most győz a tapasztalat a józan ész felett?

Ha Szabó Pétert nézünk, hallgatunk, akkor ez talán megy, bár kétlem, hogy sok olyan nő lenne, aki reggel a tükörben arra gondol, hogy csodás, hogy karikás a szemem, picit löttyedt a bőröm, a combomról meg lassan narancsokat lehetne szüretelni. Szabó Péter lehet tökéletesen vidám, elégedett, de még biztosan nem kellett ezekkel a problémákkal szembesülnie.

És hogy ezek kis dolgok lennének? Mert csodás, hogy süt a nap? Az, varázslatos, bár jobban szeretném, ha kevésbé sütne az apró szarkalábakra szemem körül. Nő vagyok, így hát semmi sem jó, ha jó is, akkor meg keresek hibát másban….Ismerős?

Szülinap…Jó nap arra, hogy meglepjük magunkat. Vásároljunk? Noná…Utána meg lelkifurdalásunk lesz? Az biztos…De hát van olyan cipő, ami nem imádkozott, hogy vigyük haza, mert le van árazva? Van, de azt biztosan nem láttuk. De a kis piros lakk, ami egyáltalán nem egy hétköznap hordható darab, könnyen sérül, a kis kavicsok sikítva táncot járnak a sarkán, na az könyörgött…Hallottam…de komolyan.

De minden nőnek kell egy piros cipő, egy kis fekete ruha…Annak is, aki tagadja. Annak is, aki nadrágos, mert állítása szerint neki csak az áll jól. No meg praktikus. Aha…csak próbálja ki egyszer a kis fekete, minden alkalomhoz illő ruhát. Coco Chanel valahonnan a divatmennyországból egy felhőn ülve rákacsintana, s azt mondaná: tudtam!

Na, kire kacsint most? Igazam van? Igazam van!