A nő és a hajviselet egyidős. Biztos, vagyok benne, hogy az ősember is rájött arra, hogy a nőt nem csak vonszolni érdemes a hajánál fogva. A haj mint kifejező és csábító eszköz nem a 21. században teljesedett ki, mert valaha a férfiak is viseltek hajkoronát, fonták, díszítették a hajukat és nem tűntek piperkőcnek. Ha álmaink romantikus kalóza feltűnik előttünk, soha nem látjuk őt tüskés hajjal, mindig az lebeg a szemünk előtt, hogy férfiasan lazán össze van kötve a haja, benne egy fekete szalag. Senki egy pillanatig nem kérdőjelezi meg a nemi identitását. Nem lesz nőies egy pillanatra sem. Habár az külön misét  is megérne, hogy milyen nőies pasik a "menők". 

A haj mindig is erővel bírt, de most nem  a salamoni bölcsesség erejére gondolok, hanem a nők férfiakra tett szexuális erejére. Az arab világban még ma is akkora rettegéssel tölti el a férfiakat a haj látványa, hogy kénytelenek a nők haját lepelbe burkoltatni erőnek erejével, mert a teremtés koronái arrafelé egy hajkorona láttán elcsábulnak. Takarják csak el a hajukat, mert akkor nekik nem kell önmegtartóztatást gyakorolni! Remélem, ezért a mondatomért nem gyilkolnak le.

A nő játszik, üzen, csábít a hajával. Olyasféle trükkökhöz folyamodik, amik fel sem merülnek egy mindennapi férfi tudatában. Babrálja a haját ismerkedéskor, rázza a sörényét, ha kelleti magát, s dühében olykor-olykor megszabadul a hosszú fürtöktől. Ez a bosszú-frizura. Ha megcsalták, kihasználták, dobták, az első keserves megrázkódtatás után a fodrászhoz rohan, mert a fodrász megválthatja. Kijöhet a szalonból új nőként, új érzésekkel, megtalált, ideig-óráig megtartott önbizalommal. A fodrász ilyenkor félisten. Nem is sejti, hogy az olló a kezében varázspálcaként működik. Csit-csat és ott ül egy új nő kimeresztett szemekkel bámulva soha nem látott külsejét. Feltéve, ha jó a varázsló....

De ahogy bármely szakmában, úgy a fodrász-varázslóságban is kevés a kiválóság. A nők és férfiak többsége mérhetetlen bizalommal van feléjük, mert egy hajfestés, melírozás vagy egyéb hosszabb tevékenység kapcsán a nők(hangsúlyozom, inkább ők, hiszen a férfiak természetüknél fogva nem oly kitárulkozóak) hajlamosak azt képzelni, hogy Freud kanapéján fekszenek és okvetlenül meg kell osztaniuk az életük legapróbb történéseit is. Természetesen ebben benne van a fogyókúra, a férfiak szapulása és a mindennapi életünket megkeserítő vagy örömöt adó gyerek is. 

A fodrásztól azt várjuk, hogy ráérezzen arra, hogy milyen a hangulatunk, hogy elmondja, nem és nem áll jól nekünk a szőke haj, mert piros rózsás az arcunk, s ettől a falusi menyecske kacérkodás után c. jelenet főszereplői leszünk. De ha ezt  közli velünk, megsértődünk. A vörös meg túl feltűnő, merészség kell hozzá, a fekete öregít, a barna meg sokszor olyan semmilyen. 

A legtöbb nő nem tudja mi áll jól neki. Egy rövidre vágott haj csak nagyon szép archoz passzol. Mellesleg minden reggel komoly felkészülést igényel, mert soha többet nem lesz olyan, amilyen az általunk mutatott képen volt a fodrászatban. Gyakran kettősség van bennünk, mert a változtatás igénye ősi, de a régi megtartása, még régebbi érzés. Ismerek olyat, aki a középiskolás, fejtetőn viselt copfjától s az alatta kunkorodó lokniktól nem képes megszabadulni, nem akarja feldolgozni, hogy közel van az ötvenhez és a kislányos haj nevetségessé teszi. 

A jó fodrász nem csak lelkizik, tanácsot ad, meghallgat, hanem érti a szakmáját. Ez természetes lenne, de nem az. Legtöbben csak egyféleképpen tudnak hajat szárítani.Ha valaki 22 akkor nem akar 52 évesnek szánt szárítással kijönni a szalonból. Pedig sikerül!  A festés, ami talán a legalapvetőbb tevékenységük, némelyeknek komoly bonyodalmat okoz, hiszen a hidrogén megfelelő használata még ma okoz némi fejtörést.Olyankor a kuncsaft viszkető, égő fejbőrrel távozik, s nem gondol arra, hogy az önbizalma most az egekben van. 

De a hajjal meg kell váltani önmagunkat. Jeleznünk kell a világ felé, hogy jól vagyunk, vagy éppen nem, hogy nagyon nőiesnek érezzük magunkat, vagy épp az ördög is elbújhat mellettünk egy sarokban, annyira rá tudnánk ijeszteni abban az állapotunkban. Mindegy, hogy öregszünk-e, bánatosak vagyunk-e vagy épp a szerelem rózsaszín felhőjének a szélén lógatjuk a lábunkat, a hajunk megmutatja, kik vagyunk, mennyire vagyunk fontosak önmagunknak.

  Nektek milyen tapasztalataitok vannak? Írjátok meg a jókat is, rosszakat is! :) Várom a kommentjeiteket!