Amikor az ember lánya egy hosszú kapcsolat vagy rossz házasság után egyedül marad, megretten. Arra szocializáltak bennünket, hogy egyedül élni rossz, mert az ember társas lény, és csak az marad egyedül, aki képtelen arra, hogy jól válasszon vagy ő maga egyszerűen lúzer. Régen is vénlánynak lenni a legszánalmasabb dolgok közé tartozott. Nagyon sokáig, aki egyedül volt, azt felcímkézték, megbélyegezték vagy egyszerűen lesajnálták. De aztán jött a megváltást hozó Bridget Jones és minden nő megnyugodhatott, mert szinglinek lenni már nem volt többé tragédia.  Szóval nagyon sok nő, férfi életében eljön az a pillanat, amikor már valóban elég lesz az egyedüllétből és lépni kell. Régen, az igazi társas kapcsolatok idején, ez másképp működött. Voltak társaságok, összejövetelek, bálok, házibulik…Lehetett ismerkedni. Ma már mindenkinek a legfőbb társa a telefon és azon belül a világháló.

Amikor nekem is először meséltek a szenzációs pártalálásokról, csóváltam a fejem, mosolyogtam, s azt gondoltam, na a neten soha. Hirdetés útján párt keresni, az olyan, mintha kiraknám magam az ablakba, mint egy zsák krumplit, hogy vegyenek, vigyenek…Aztán persze jöttek a jobbnál jobb sztorik, a sok sikertörténet….

A munkahely, a bolt, a gyerek iskolája Bermuda háromszögében pedig valahogy semelyik sarkon nem állt királyfi. Az igazi nyálcsöpögős filmekben a főhősnő biztosan elejt valamit. Elgurul, nem a gyógyszere, hanem egy rakás alma a kezéből, letörik a cipője sarka és egyéb finomságok. Valahogy mindig, de mindig, ezer százalékban biztosan ott terem egy sármos pasi, felszedi, felveszi a bármit. Mosolyog és a fogsora tökéletes, a ruházata divatmagazinból van, és ami a lényeg, szabad, mint a madár, vagy szabad lesz rövid időn belül, és különben is csak az ügyetlen, bénázó nőre várt egy életen át. Mert minden határozott, vagány, jómódú, okos, intelligens férfi liba nőre vágyik, aki épp ügyetlen, kócos, rendetlen ruházatú és úgy, ahogy van szerencsétlen kinézetű. Ezt a klisét nem lehet kihagyni. A szürke ötven árnyalata, aminél gyengébb könyvet már régen írtak, pontosan így indít! És tökéletesen. A sok unatkozó, álmodozó, lélekben megtaposott háziasszony egymást legázolva fut megvenni a könyvet, hogy elolvashassa azt a pár szaftos oldalt, ami eddig hiányzott az életéből. Még hogy nem hiszünk a mesékben? Jaj, dehogynem, csak azokban! Mindegy hány évesek vagyunk, csak a mese kell, de dupla adag habbal, mert a valóság szürke, nincs ötven árnyalata, és ha van is, az is mind szürke.

Visszakanyarodva, mert jó nagy ívben vitt el a cinikus belső GPS-em, eljutunk és én is eljutottam arra a pontra, amikor éreztem, hogy semmi nem ment meg, fel kell regisztrálnom egy internetes társkereső oldalra.

Ez jó bulinak tűnt elsőre, meg azért mondogattam én is magamnak, hogy á, én csak szórakozni akarok az üzeneteken meg kíváncsi vagyok arra, írnak-e, és ha igen kik, milyenek. Lassan készen állt a bemutatkozó szövegem és úgy raktam fel, mintha a szüzességem kínáltam volna fel arany tálcán. Gondosan kiválogattam néhány mutatós képemet, csatoltam, gondoltam, vicces leszek, jófej, intelligens. Lehessen érezni, hogy én aztán más vagyok, mint a többi 30 ezer nő. Mert hogy más is vagyok. Csak nem a párkeresők szemében.

És elindult a lavina. Jöttek a levelek szép sorjában. Csak lestem, hogy mennyien írnak. Azt gondoltam, ez jó jel, és eszembe sem jutott, hogy ez csak az ismeretlen zsákmány becserkészése akar lenni. És írt mindenki, aki csak pötyögni tudott a billentyűzeten. Nem érdekelte őket a korhatár meghatározásom, így 18 éves is volt köztük, no meg 62 is. Nem érdekelte őket az elvárás, amit én próbáltam vázolni oly gondosan. Ennyi helyesírástól hemzsegő, öntömjénező, egoista férfival még soha nem találkoztam. Napok alatt rájöttem, hogy a társkeresőn mindenki király. Ekkora egóval rendelkező férfitársadalomról nem is tudtam Magyarországon! Lassan rendszerbe szedtem őket. Az első, a”kedvenceim” közül az a csoport volt, akinek tagjai az első üzenetben ezt kérdezte: Te kit keresel itt? Az itt, értsd ezen a társkereső oldalon. Legszívesebben azt válaszoltam volna neki, hogy a kóbor macskámat! Na, ugyan kit??? Aztán lassan megértettem, hogy a kérdés burkolt volt. Nyakába akarod varrni magad valakinek, és ezt kapcsolatnak hívod vagy szex kell, csak itt próbálkozol. Ezt akarta jelenteni…. Vigyázz ember lánya, hogy itt mit válaszolsz! Én még őszinte ember voltam…az elején….Később toporzékoltam….

Innen folytatom…