Drága Uram! 

  Levelem nem viheti postás, mert csak gondolataim szárnyán küldöm Önnek. Bár ez nem Tatjana levele Anyeginhez, én mégis azt remélem, olyan írás, amellyel megérinthetem az Ön szívét. Úgy bátorkodom írni, mint kisnyúl a hatalmas oroszlánnak. Bízom nemes szívében és abban is, hogy nem fűz gúnyos szófüzért soraimra válaszul.

Anyám azt tanította nekem, hogy a nő mindig egy lépéssel lejjebb áll a szerelem lépcsőjén a Végtelenbe vezető úton, mint a férfi.  Én ezt a tanítást nem vallom, sőt mit több, tagadom. Nem vagyok sem kevesebb, sem több egy szerelmes nőnél, aki nem akar mást, mint az ön mosolyát akkor is, ha kinn szürke minden.  A nevetését akarja hallani mindenkor, ha bent serceg egy kihunyni készülő gyertya. Látni akarja szemének villanását, ha megpillantja távolról. Vajon túl sok ez vagy épp kevés ebben a keszekusza világban? Lehetnek-e az érzéseim gyenge utánzatai Tatjanáénak?

Egy nő mindig gyatrábban tud szenvedni, mint egy hős férfiú, hisz érzései áramának nem tud megálljt parancsolni. Kimondja a titkosat, az egyszerűt, még azokat is, melyekre szavakat nem találtak ki a régmúlt idők költői. Kicsit vízmosáshoz hasonlít, mert nem törődik mással, csak azzal, mit sodor magával, ha áradni kezd. Márpedig bizton állítom, a női érzelmek sodrása olykor vetekszik a Niagaráéval. Ömlik, zubog, és amikor megérkezik, leteper mindent.

Kérem, bocsássa meg nekem, hogy tolakodni merek kérésemmel és kérdésemmel. Egyszerű, amit tudni vágyom: tudna Ön szeretni engem? Ha igen, akkor kérnem csak arra kell, szeressen úgy, ahogy a Földön férfi aligha szeretett. Az évszázadok szegény kis költői bújjanak az Ön érzelmei mögé és szégyenkezzenek, mert szerelmük kevésnek bizonyult.

Hogy sokat kérek? Minden bizonnyal, ám sokat is adok. Mindent. Egy szívet, egy lelket, egy testet, egy életet. Vajon megéri-e? Döntse el merészen!

A magam részéről annyit ígérhetek, nem lesz soha fájdalma és keserűsége drága szívének. Beburkolom nevetésem pillekönnyű fátylába, és megvigyázom Önnek meg az örökkévalóságnak.

Várom válaszát türelemre intve önön magamat.

Egy női szív