Citrom és vanília - novella
Tamara mindent utált azon a napon. A napsütést, a nyarat, a strandot, Lacikát és legfőképpen önmagát. Olyan haragosan rágta a szája szélét, hogy a vér majd kiserkedt. Ha volt nap, amikor egy tizennyolc éves lány okkal érezheti magát rosszul, akkor az pontosan az a péntek volt, amelyen meggyűlölte a világ összes emberét. Hiába volt 1984 nyara és az érettségit maga mögött hagyó, kibontakozó szabadság, a világ összeesküdött ellene. Dühénél csak szégyene volt nagyobb. Legszívesebben Lacikát is a holdra küldte volna, mert miatta volt minden. Ha ő nem jön el vendégeskedni Annus nénihez, ha annak nincs vérnyomás gondja, ha meg nem kéri, hogy szerezzen örömöt egy ötévesnek, akkor most nem kellene a rakparton sétálnia ...