2017. jún 27.

A nő, ha nyaralni készül

írta: Hildaságok
A nő, ha nyaralni készül

Holnap utazom….A Paradicsomba. Egy közeli földi paradicsomba, ami nem csak csodálatos hely, de egyszerűen minden szögletében elragadó. A látnivalók, az ízek, a hangulatok, a hihetetlen szerelmek, lásd Rómeó és Júlia, Beatrice, Aida….Szóval az ízek, imák,  szerelmek közeli hazája számomra itt van, itt lesz nem sokára.

És pakolok. Három napja öt napra. Valaki ma azt kérdezte tőlem, hogy hány ruhát tettem be. Tudja a rosseb, nem számolom, de azt tudom, hogy a bőrönd tele lesz. A napok száma nem fontos. Van jó magyarázatom a teli bőröndre! Mert ugye nem lehet csak öt ruhát vinni, én nem férfi vagyok, akinek elég lenne három póló, egy nadrág és némi váltás alsónemű, ami nem biztos, hogy megegyezik az eltöltendő napok számával.

 Ezer lehetőség létezik. Mindenekelőtt választani szeretnék. Még a bőröndből is. Mert mi van, ha mégsem felel meg az az öt, ami bekészítettem? A hangulatom nagyban befolyásolja a ruhaválasztásom. Jobban, mint a kényelem…Olaszországba megyek, ahol ragyogóak, sikkesek a nők, ahol úgy lejtenek végig a fő utcán, hogy a férfiak kocsányon lógó tekintete megérdemel egy misét. Hirtelen bevillan elém az a kép, amikor Monica Belucci lépked a kisváros utcáján, s a serdülő bajuszú kamasz fiú nyála ugyanúgy csorogni kezd, mint a remegő kezű nagypapáé. Nő akarok lenni holnap Velencében, majd Veronában és legfőképpen Milánóban, hiszen a divat eme jeles helyszínén nem lehetek csak turista.

Így sok ruha kerül a bőröndömbe. A kényelem egyedül a cipőre vonatkozik. Ott nincs kecmec, nem lehet tíz órán át a szűk, kacskaringós utcákat róni, kőkerítésekben gyönyörködni, finom fagyival andalogni kényelmetlen, ám szép magas sarkúban. Pontosabban lehet, de nem éri meg.

A bőrönd nyitva áll. Még két felső is belekerül, mert csinosak, de a szűk piros szoknyám is, mert az meg kiemeli a fenekem. Na, jó, legyen egy nadrág is, mert lehet hűvösebb az idő, és egy mutatós felsővel nem utolsó összeállítás. Kabát is kell, de a rózsaszín vékony édes, csak nem illik mindenhez. Á, a farmerdzseki viszont igen. Lassan fogy el a hely, pedig még hol a hajnal. Addig a szekrény mélyéből biztosan előkerül még egy-két olyan darab, amit nem hagyhatok itthon.

Vajon az a nő felületes, aki ad magára? Felszínes a lénye annak, aki mindig csinos és nem akar tréningruhás turista lenni egy nagyvárosban? A tréningruha egyenlő a kényelemmel. Nem rég részem volt abban a látványban, hogy egy csoport magyar városlátogató szállt le Prágában buszról, a háromnegyede és ez nem túlzás, tréningben volt edzőcipővel. Úgy néztek ki, mintha az edzőtáborból ruccantak volna ki, hogy ne unják már ott annyira magukat. Az életkoruk kicsit zavarta a sportolói összképet, de a kinézetük cseppet sem.

Visszatérve a kérdésemhez. Lehetek értelmes, intelligens, vicces, kíváncsi és okos, ha nem hanyagolom el magam? Ez nem költői túlzás, ez a hátam mögött elszórt kellemetlenkedő vélemény. Újabb bizonyítéka annak, hogy nő a nőről nem mond jót, nem keresi meg benne azt, ami különleges, hanem egy laza félmondattal leszólja a másikat, mert ahhoz gondolkodni sem kell. Csak ki kell mondani egy másik hasonlóan irigykedő nőnek, hogy képzeld, azt hallottam XY-ról, hogy semmi nem érdekli, csak a ruhák, és még magánéleti válsága is van, biztosan a vásárlásba fojtja a bánatát.

Hát igen, de évekig? Erre is van jó válasz: biztosan üresfejű. Mindez csak azért, mert nem áll be a sorba. Pedig a sor hosszú és mindig van hely a végén…Azért is állnak  oda olyan sokan.

Vélemény? Tapasztalatok? Átéltetek már hasonlót?

 

 

Szólj hozzá