Napok óta sajtó tele van a barcelonai merénylet képeivel, utóhatásával, döbbentével. Barcelona Európának egy olyan városa, ami az utóbbi időben a legfelkapottabb turistacélpontok egyike lett. Ez a virágzó város szinte már ott tart, hogy belefullad a turistaáradatba, nem bírja el a tömeget, a szemetet, a nyüzsgést, amit ennek az élni és lüktetni akaró városnak el kell viselnie az év 365 napjában.

De az emberek csak jönnek, kíváncsiak, nem tudnak betelni az épületek szépségével, a hangulattal, a mosolyokkal, és turista lévén esznek-isznak, nevetnek, felhőtlenek és szabadok.

Szabadabbak, mint egész évben, hiszen kiszabadultak a mindennapok szürke egyhangúságából és legyen akármennyi híradás is a médiában a terrorizmusról, az emberek nem tudják elhinni, hogy meghalhatnak valami értelmetlen gyűlölet miatt egy ragyogó nyári napon.

Az egyik videóban nézem, ahogy egy üzlet biztonsági kamerája megörökíti a száguldó fehér furgont. Azt a furgont, amiben azért ülnek, hogy öljenek. Semmi más nem vezérli a volánnál ülőt, csak az, hogy a furgon kerekei alá egyre többen kerüljenek. Nem számít, hogy ki, hisz előre nem tudja, hogy nő, férfi, gyerek, idős vagy fiatal, csak annyit tud, hogy meg kell ölnie egy csomó embert, mert neki ez a szent feladata. Próbálom elképzelni azt a pillanatot, amikor gyorsít, amikor testek csapódnak a furgonhoz, amikor emberek esnek el, sikítanak, menekülnek, arcukon a rémült döbbenet, a hitetlenkedés és az iszonyatos félelem, hogy csak én ne, csak a gyerekem, a szerelmem ne legyen az, aki az iszlám eme harcosának könyörtelen áldozata lesz. Vajon a furgon vezetője érzett valamit? Örömöt, elégtételt?

Tanulmányok sokasága kimutatta, hogy a magány, a kilátástalanság, a céltalan élet, a szegénység az, ami ezeket a fiatalokat a radikalizmus hálójába löki. A vallás az, ami valamiféle hamis biztonságot nyújt nekik. Nehéz magyarázatot adni arra, hogy vajon miért is lesz valakiből terrorista. Azt is nehéz megmondani, hogy ha ismerjük is az okokat, vagy ismerni véljük, mégis hogyan válik valakiből lelketlen, gátlástalan, megbánást, bűntudatot nem ismerő harcos, aki életét is adja a szentnek hitt célokért.

A legtöbben, akik erre az útra lépnek, jogfosztottnak, kisemmizettnek érzik magukat, úgy hiszik, hogy nem tartoznak semmilyen körbe, semmilyen csoporthoz, csak úgy lézengenek a világban. A 17-25 év közötti fiatalok a legbefolyásolhatóbbak, mert még semmit nem mutattak fel a világban, úgy érzik, semmi beleszólásuk sincs a világ folyásába, s emellett a túl sok beszéd mellett tettekkel is bizonyítani akarják, hogy meg tudják változtatni nemcsak a szűkebb környezetüket, hanem a tágabb világot is. Nem gondolnak arra, hogy ez emberileg, erkölcsileg rossz, mármint azok az eszközök lesznek azzá, amiket használnak, hanem megtámogatottnak érzik magukat különböző ideológiákkal és legtöbbször a szűkebb környezetük, a családjuk támogatását is élvezik.