2017. dec 16.

Az Igaziról igazán....

írta: Hildaságok
Az Igaziról igazán....

Ha a mindennapok rohanása közepette fellapozzuk bármelyik női lapot, vagy görgetünk a facen, rövid időn belül találunk olyan cikket, legfőképpen útmutatást arról, hogy hogyan találjuk meg az Igazit. Az igazi nőt, az igazi férfit….Mintha lenne egy olyan kirakat, amely előtt megállhatnánk séta közben és szemügyre vehetnénk a kínálatot. Aztán elmélázva rábökhetnénk az egyikre és azt mondhatnánk, na, ő jó lesz, jöhet, de ha nem, akkor majd becserélem pár nap, hét, év után, mert nem vált be. Aztán ha visszajönnénk, reklamálnánk egy kicsit az üzletben, bizonygatnánk, hogy a sérülések, amelyeket okoztunk az Igazi lelkén, vagy ő a miénken, csak esztétikai hibák, attól még használható maradt az áru, csak mi másra vágyunk…Ezt végig gondolva és továbbragozva, biztos lenne márkás és hamisított Igazi is. A kínaiban csak ezeröccá lenne az ára…

Egész életünk során klisékben gondolkozunk és ettől nehéz szabadulni. A királyfi csak szőke lehet, csak bátor és lovon jöhet…Sehol nincs olyan mese, amelyben a királyfi meglátva a királylányt sarkon fordul, hazamegy, és azt mondja, inkább agglegény marad, de azt sivalkodó nőszemélyt, akit látott a várban, meghagyja a sárkánynak. Vagy egyszerűen megretten a sárkánytól, mert az tüzet okád, az pedig nem kis sérüléseket képes ejteni a királyfi szépen fésült frizuráján vagy csinos arcocskáján.

Azt hisszük, vagy inkább képesek vagyunk abban hinni, hogy van a világban egy olyan ember, aki megfelel az elvárásainknak. Létezik egy olyan nő, vagy csodálatos férfi, aki teljesen olyan, amilyennek mi őt kigondoltuk. Ha türelmesnek szeretnénk, akkor olyan, ha viccesnek, akkor az, ha szenvedélyesnek, akkor az, de persze nem mindig, csak amikor a helyzet megkívánja. Persze érzékeny is, megért bennünket, látja a gondolatainkat, lesi a kívánságainkat, támasz a bajban, öröm a jóban, mindezek mellett pedig jóképű, sármos és elbűvölő.

Nem, sajnos nincs Igazi. Bármilyen fájdalmas ezzel szembesülni, hiszen ennek ellenkezőjét próbálja nekünk sulykolni a média minden téren….Van, csak, te nem találod meg, mondják. Azért mert nem szereted önmagad, nem figyelsz a jelekre, nem veszed észre, amikor elsétál melletted. Vagyis a hiba benned van. Mint legtöbbször, csak most tudatosítják is veled. Nincs menekvés, esélytelen vagy, mert nem veszed észre a kínálkozó lehetőséget. Egy frászt!

Csak emberek vannak, jók, rosszak, ügyesek, tesze-toszák, szerencsétlenkedők, türelmesek, kedvetlenek, figyelmesek, szépek és kevésbé szépek…És ebben a kínálatban az Igazi címkéjét arra akasztod rá, akit az adott pillanatban a megfelelőnek látsz. Ez pedig így van jól…Gondoljuk csak végig, hogy a tini kori szerelmeink közül, ha valamelyik valóban az Igazi lett volna,most boldogok lennénk? Hány meg hány átsírt, kesergős éjszaka van mögöttünk, mert elhagyott minket az, akit akkor a legjobban szerettünk…De jött más, aztán megint más, akit újra felcímkéztünk, kijelentettük, hogy soha nem szerettünk még így senkit. Az előző szerelem a nyomába sem érhet a mostaninak. Az összes könnyet hirtelen elfelejtettük és most, abban a boldog tudatban leledzünk, hogy na, sikerült….Aztán múlnak a napok, hónapok, évek és az Igazi vagy tartós marad, mert szeretjük, vagy kiderül róla, hogy tévedés volt. Az Igazi csak attól az, mert szeretetünk annak láttatja. Mert csodálatosnak hisszük  gyengeségeivel együtt. Tudjuk róla, hogy már nem Adonisz, a mosolya is megkopott idővel, de azért akad még olyan pillanat, amikor a hangjának varázsától hirtelen eszünkbe jut egy régi közös emlék. Ettől az emléktől pedig megfényesedik a lelkünk.…Vagy amikor a megszokott, de már nem annyira izgató érintése egyik reggel mégis fellobbantja bennünk a lángot. Na, akkor ő lesz az…Az Igazi, akit megálmodtunk….Egy időre… mostanra… vagy netán röpke életünk végéig…Ha ő is úgy akarja.

Szólj hozzá