A gyakorló anyukák és apukák erre felsóhajtanak és legyintenek. Ilyen nincs is. Olyan, mint  UFO-val találkozni: mindenkinek van egy klassz kis sztorija valahonnan, de azért senki nem hiszi el, hogy megtörtént.

Úgy tenni, mintha a gyerekkel nyaralnánk, na, olyan létezik. Mindegy, hogy hány van, mármint csemete. Azt nem pihenésnek és nyaralásnak hívják, hanem pénzes időtöltésnek egy másik városban, ahol minden a gyerek körül forog. Minden téren alkalmazkodni kell az igényeihez. Ha kicsi, akkor a fél házat bútorostul magunkkal kell vinni, nehogy a gyerek megérezze a változást és kizökkentsük a ritmusából. Ha ezzel nem törődnénk, jaj  nekünk! Gyorsan megtapasztaljuk a nehézségeket.

Ha már nagyobbacska és már nem minden az etetés és pelenkázás körül forog, akkor a teljes körű szórakoztatást kell biztosítani neki. Ha többen vannak, akkor jobb esetben eljátszanak egymással, de lehet, hogy épp a nyaralás alatt rühellik legjobban egymást és a testvéreik nyúzása lesz a legfőbb időtöltésük. Jöhetnek a programok. Szigorúan a gyerekekre szabva.

Természetesen a gyerekek nyáron akarnak a legkevesebbet aludni. Pláne nyaraláskor a megváltozott körülmények között. Szóba sem jöhet egy késői reggeli vagy netán annak kimaradása, lustálkodás, heverészés az ágyban egy kávé mellett. A gyerek unatkozik, nyafog, menni akar a strandra, éhes, szomjas, fagyit nyalna, vagy főtt kukoricát enne, utána megint fagyit akar. Mindez a Balatonon csúcsosodik ki. Ha a tenger mellé terveztük a pihenést, akkor egész nap a forró homokban kell várat építeni, lesni, hogy a lábán van-e a gumipapucs, mert különben megtalálja azt az egy tengeri sünt, amire a szállodában azt mondták, hogy errefelé nem is létezik.

A napozást, olvasást a parton már gondolati szinten elfelejthetjük, mert ha éppen nem sarat dagasztunk, homokvárat építünk, akkor a hattyúkat kell etetni, köveket kell gyűjteni kilószámra, kagylókat nyitogatni frissen készült zselés körmeinkkel. Ha ezeken túl vagyunk, vagy megunta netán a gyerekhad az ilyesfajta időtöltést, akkor jöhet a kártyázás, a környék játszótereinek feltérképezése és persze a folytonos etetés.

Ha a család apartmant választ azzal a felkiáltással, hogy majd gyorsan összeütnek minden nap egy kis könnyű ebédet, hisz csak nyaralnak, nem kell zabálni, na akkor beüt a krach. Az anyuka pillanatokon belül konyhatündérré változik és észre sem veszi, hogy kétfogásos ebédet főz ugyanúgy, mint otthon puszta takarékosságból.

És mit ad isten, egyik nap, ha a családfő kirándulást szervez a közeli romokhoz, várhoz vagy épp városnézésbe kezdene, összedől az eddig bevált rabszolgamunka. A gyerekek már száz méter után unni kezdik, menet közben lefelé bámulva nyomkodják a telefonjukat, fáj a lábuk a sok gyaloglástól. De legfőképpen azt nem értik, hogy miért kell ahhoz messzire utazni, hogy valaki pár kősziklában gyönyörködhessen. A történelem számukra csak a könyvekben létezik, és minden az, ami nem aznap van. Már a szüleik gyerekkora is ősidőkben volt, hát még a párszáz éves várak, kastélyok, hidak, templomok.

Ha a gyerek kamasz, akkor őrülten tiltakozik, vagy morog egész nap és jajgat azért, hogy nem maradhatott a szállodában, ahol legalább van wifi, de ha még óvodás, akkor az ilyen program ki is esik minden tervezésből. Maradnak a vadasparkok, állatkertek, játszóterek….A szülő kimerülten örvendezik minden kismajom ketrece előtt, igyekszik megsimogatni a törpenyulat, és kötelező nyakába venni valami kígyóféleséget, hogy megmutassa, milyen elszánt és hogy mekkora hős.

És valóban hős, mert este félholtan bújna az ágyba, hogy másnap frissen „nyaralhasson” tovább, de akkor jön az egyik, majd a másik gyerkőc, hogy fáj a hasa, vagy apa horkol, vagy épp mesét szeretne, mert még egyáltalán nem álmos, pedig fél órával ezelőtt majdnem lefejelte az asztalon lévő salátás tálat a kimerültségtől. De most, hogy aludni kell, átkapcsol egy másik üzemmódba, néven nevezve: hogyan tartsuk ébren a végletekig elfáradt szüleinket, akik csendes megadással számolják a nyaralásból megmaradt napokat arra gondolva, hogy nem sokára otthon lehetnek, és végre pihenhetnek.

Aztán biztos vannak csodák! Amikor a gyerek lelkes, nem nyaggatja a szüleit, gyalogol napi 15 km-t szó nélkül, a hegytetőn nem jön rá hascsikarás, nem követelőzik, netán unja már az állatokat. Beéri napi fél kiló fagyival, 3 lángossal és két jégkásával és megérti, hogy a Nemzeti Bank nem a mi ablakunkon szórja be a pénzt. Hát ennek ígéretével és reményével csomagol össze a szülő az utolsó napon és titkon megfogadja, hogy soha többé nem sétál bele ebbe a csapdába, amit nyaralásnak neveznek az elvetemültek.

Aztán eljön a következő év és lám, már a bőröndök mellett állva a 12. plüss állatot gyömöszöli bele csinos, fehér strandruha helyett, mert tudja, hogy anélkül a ruha nélkül van élet még ott is, de a plüss patkány, ha itthon marad, akkor a Föld is megáll a forgásban.

És kezdődik a nyaralási mizéria elölről…Az élet körforgása…De nem az Oroszlánkirályban…Csak úgy szerényen a mi kis életünkben…..