2018. sze 08.

Az ötven az új harminc...Tényleg?!

írta: Hildaságok
Az ötven az új harminc...Tényleg?!

Most olvastam egy cikket ezzel a címmel a neten. Az ötven….Akkor a harminc az új tíz? De viccet félretéve és elismerve a cikk jóindulatát, mégis felmerül bennem az a kérdés, hogy miért kell az ötvennek lenni az új harmincnak? Nem negyven, tuti harminc, mert már az sem lenne menő…

Vajon miért kell a mai társadalomban folyamatosan azzal szembesülni, hogy nem lehetünk azok, akik vagyunk? Nincs egy olyan női lap, internetes fórum, ezoterikus tartalommal bíró iromány, amelyben nem hangzik el az, hogy fogadd el a tested, nem a külső számít, légy békében a kilóiddal, legyen a tükörképed a barátod. Erre itt az ellenkezője. A nagy hamisság.

Nem, még véletlenül se legyél ötven, mert az ciki. Húzzuk rá, hogy harmincas, és akkor a baracklekváron a szilvalekváros címke barackká változtatja az üveg tartalmát? Aligha…Mert csak látszódik az, hogy barack más színű. Azt ízről meg nem érdemes beszélni.

Természetesen, meghaladva a harmincat pontosan tudom, hogy milyen érzés nem harmincasnak lenni. Még akkor is, ha a külső változásokat én is, mint a legtöbb ember persze másokon veszem észre először. Ez a tipikus osztálytalálkozós szindróma: hu, de megöregedett mindenki, a jó nők is hogy kigömbölyödtek, ráncosak, aszottak, egyebek, bezzeg én…Az idő engem valahogy kikerült….

Való igaz, hogy hála a sok változásnak, a kozmetikumoknak, az odafigyelésnek és ezer összetevőnek, a mai ötvenesek valóban csinosak. Régen ez már a nagymamakor kezdete volt, ma pedig sokan inkább anyává válnak 50 közelében. És ezt díjazzuk…Hogy miért, isten tudja, persze sok oka lehet ez utóbbinak, de akkor is játszunk a természettel, hiszen a női test, teherbíróság, türelem azért a kor előre haladtával nagyon átalakul.

Egy mai ötvenes nő ápolt, kifinomult, rendelkezik szabad akarattal, jó esetben kellő egzisztenciával. Tudja, hogy mit akar, és hogyan akarja azt elérni. Már nem nyuszimuszika, nem akar megfelelni a főnöknek, a férjének, a kamaszodó gyerekének és a munkatársainak. Annyi mindenen ment keresztül, hogy ha nem volt, mára biztosan lett véleménye és azt ki is meri mondani. Nem hagyja, hogy keresztülgázoljanak rajta. Tudja, hogy a munkahelyén mi a feladata és nem lesz belőle lóti-futi, kávéfőző lány, akinek hatalmas dekoltázsán kívül más eredménye nincs a cégnél.

De…Ha azt hisszük, hogy a fiatalság nem domináns, akkor nagyot tévedünk…Nézzük csak meg hány idősebb bemondónő, műsorvezető és színésznő van a médiában? A magyar médiában meg pláne. A fiatalság olyan szemtelenül nagy előny, amelyet nem lehet félrerakni néhány kellemes, biztató szóval. Persze, hogy csak egy állapot, persze, hogy elmúlik, de a szívünk mélyén úgy igazán, nem vágynánk harmincasok lenni?

A férfiak nagy része nincs felkészülve az öntudatos, szabad, független, okos ötvenes nőkre. Nem tudnak mit kezdeni velük. Igen szűk az a réteg, aki meri vállalni azt, hogy egy talpraesett ötven körüli nőt válasszon egy hamvas harmincas helyett, a húszasokat meg sem merem említeni. Az a test, az a báj, ami belőlük árad még akkor is, ha szeriznek vagy puszcsi-lávcsiznak, sokaknak bőven elegendő.

Nem hiszem, hogy szükség van arra, hogy becsapjuk magunkat. Ha ötven vagy, légy ötven! Nem az aszalódás és a halál között vagy még, de azért a jó smink, a csinos ruha egyre nehezebben rejti el az időt. Lehet rajta dolgozni, kell is, csak ámítani magunkat teljesen felesleges.

Akinek fontos az érett hozzáállás, a tapasztalat, az önbizalom, a kiforrott vélemény, úgyis azt választja. Legyen az cégvezető, vagy elvált férfi vagy szeretőre vágyó házas. Aki meg friss húst akar, ropogóst, aki a kedve szerint való, arra hiába tukmáljuk a jó állapotban lévő két napos grillcsirkét.

Maradjunk csak meg a korunknál úgy, ahogy vagyunk. Örömmel még akkor is, ha a szarkalábainkért megdolgoztunk, hogy a bőrünk ereszkedésébe a gravitáció is erősen beleszól. Ezek vagyunk…Fel ne adjuk! Hiszen erősek, okosak, magabiztosak vagyunk, de nem harmincasok!

 

Szólj hozzá