2018. dec 12.

Mihez van joga a jó gyereknek?

írta: Hildaságok
Mihez van joga a jó gyereknek?

Többször foglalkoztam már blogjaimban a problémás gyerekekkel. Legyen ez viselkedés zavar vagy tanulási, beilleszkedési gond. Jó megoldások nem nagyon születtek az évek során, ami persze ezer háttér tényező miatt is van. Egyre több cikk, tanulmány születik az integrálásról, a fejlesztésről és egy rakás kutatás próbálja megoldani vagy feloldani ezt a társadalmi jelenséget.

Mindeközben elsikkad az a tény, hogy vannak jó gyerekek. Vannak olyan szülők, akik odafigyelnek a gyerekeikre, mesét olvasnak nekik, meghallgatják a történeteiket. Örülnek az örömeiknek és szomorúak, ha bánat éri őket. Kézzel-lábbal igyekeznek a gyerekkel érdemben törődni és megmutatni neki, hogy a tárgyak nem helyettesítik a szeretetet. Nem az iskola kapujában rendeznek integetős, puszidobálós nagyjelenetet, mert tudják, hogy arra semmi szükség. A búcsú délutánig szól és a gyerek az ő kis”munkahelyén” jól van, biztonságban „dolgozik”. Így a szülő nyugodt szívvel mehet a nagyok dolgát intézni és bízik abban, hogy minden rendben lesz, mert amióta világ a világ, a gyerekek iskolába járnak, a felnőttek meg dolgoznak. Azért ez nem teljesen igaz, de mostanában nagyjából.

A jó gyerek az otthonról hozottak alapján tud köszönni, nem túrja az orrát, figyel az órán, udvarias a többiekkel és nem jut eszébe minden ok nélkül bántani a másikat. Puszta szórakozásból nem fújkál a másik fülébe, nem szurkálja ceruzával, nem lökdösi órán, hogy a másik ettől rosszul érezze magát. Az ebédlőben nem löki félre, a lépcsőn nem próbálja hátba vágni, hátha legurul, és nem gáncsolja el az udvaron, csak azért, mert előbb ért ki az ajtón, mint ő.

 A blogjaim során, ha komment érkezik, akkor gyakran elhangzik az, hogy nem lehet, hogy a gyerekek ilyenek. Az pláne nem, hogy szórakozásból , unalomból bántják egymást. DE IGEN! Tudom, hogy sokaknak ez hihetetlen. Elképzelhetetlen, mert ez egy jó adag gonoszságot feltételezne. Vagy rosszindulatot a részemről. De tudom, mit beszélek. A gyerekek jó része igenis kedvtelésből bántja a másikat. Azért teszi, mert teheti. Nincs szankció. Ha a pedagógus az óvodában, iskolában tenne ellene, megjelenik a szülő, aki mindenáron megvédi a gyerekét, támad, csapkodja az asztalt és fenyegetőzik, miközben az ő gyereke a vétkes.

Megtanítja arra, hogy erőszakkal mindent el lehet érni. Arra is megtanítja, hogy a gyerek tehet bármit, majd valaki helyette elviszi a balhét, a szülő meg őt úgyis kihúzza a slamasztikából. Az ilyen szülő megmagyarázza azt, hogy a gyereke miért nem viselkedhetett másként. És azonnal hibáztatja az intézményt, a körülményeket, a pedagógusokat és természetesen az alanyt is, akinek a bűne annyi, hogy az ő szerelmetes magzatának útjába került.

És akkor itt van a jó gyerek…Ő szeretne tanulni, figyelni, beszélgetni a társaival, fogócskázni, labdázni és csak úgy gyereknek lenni az iskolai vagy óvodai közösségben. De nem teheti. Azért nem, mert célpont lesz. Nem azért, mert szemüveges, vagy eminens és kotnyeleskedő magatartása zavaró. Egyszerűen azért, mert rajta kívül sok olyan gyerek van, akinek játék a másik szekálása. Elképesztő látni azt, hogy ez milyen szenvedés annak, aki kerülné a helyzetet. Nagyon nehéz egy gyereknek a kellemetlen szituációkat elhagyni. Hiába mondja neki a szülő, hogy ne barátkozz vele, hagyd őt a csudába, nagy az udvar, menj máshová játszani….A szülő, de a pedagógus sem érti meg, hogy nem lehet máshová menni. Nincs az a hely, ahol nyugton lenne. A nyugalom pillanatát nem ő választja meg, hanem a másik, aki valamilyen oknál fogva leszáll róla. Talán, mert jött egy újabb alany.

Az órák nagy része sokak számára épp ilyen kínszenvedés. Hiába lenne érdeklődő, igyekvő, szorgalmas, a fegyelmezés elviszi a tanulásban rejlő örömöt. A neveletlen, pimasz, beszólogatós gyerek szerepel, játszik a felnőttel és figyeli, hogy meddig mehet el. A határok számára nagyon kitolódtak, mert soha, sehol nem érzékelte eddig, hogy vissza kell fognia magát. Nem volt tisztelettel a szülei iránt, nem tisztelte óvodában a társait, az óvó nénit, a boltban az eladót, a vergődő kismacskát az út szélén, a patikában botladozó idős hölgyet, akkor hogy a fenében tisztelne valakit az iskolában? Ott meg aztán lehet szerepelni, mert gyorsan rájön, hogy semmiféle figyelmeztetésnek, beírásnak otthon nincs következménye. Nem intik meg, nem mondják neki, hogy máskor ezt ne tedd, kérj bocsánatot és egyebek. Vagy meg sem hallgatják, vagy közlik vele, hogy mindenki hülye, a tanárok, a társai és apa főnöke is, nem beszélve a zöldségesről, aki éhbérért dolgozik.

És újra meg újra megtanulja, hogy ez a járható út.

 A jó gyerek jogai a tanuláshoz, a nyugodt körülményekhez, a stresszmentes környezethez senkit sem érdekel. Hisz nem ő van kisebbségben. Remélhetőleg. Az szorgalmas, tisztelettudó gyerek is tanul a folyamat során. Azt, hogy mindig pórul jár, hogy a jó nem mindig nyeri el a méltó jutalmát. Ez a tanulás keserű és szomorú. Ezt a tananyagot mi felnőttek adjuk le a mindennapokban azzal, hogy nem nevelünk, nem tanítunk, nem mutatunk jó példát. Csak hagyjuk, hogy a gyerek legyen, nőjön, mert lusták vagyunk fegyelmezni, nem akarjuk meglátni a bajt, nem tudatosul bennünk, hogy ennek következménye lesz és az nem lesz számunkra sem kellemes. Sokan egyszerűen a homokba dugják a fejüket, mert akkor nem kell konfrontálódniuk a saját csemetéjükkel, aki netán majd nem fogja őket szeretni, ha egyszer is rá mernek szólni. Ez a gyávaság netovábbja. A gyerek ezzel őket sem fogja tisztelni, de jobban szeretni sem. Csak uralkodni fog. De most ez a módi…És hagyjuk…

Jaj, annak a gyereknek, aki értékeket hoz otthonról. Jaj, annak, aki szeretne tiszta maradni ebben a világban.

Szólj hozzá