Kezdődik…Holnap. Első nap. Van, akinek új, van, akinek a megszokott mederben. Mindenképpen izgalmas. A szülők kissé fellélegeznek, mert jó, jó ez a nyár, de azért sok problémát is gerjeszt. Még azokkal is nehéz együtt lenni sokat, akiket szeretünk. A gyerek meg folyamatos figyelmet igényel. Rengeteg a tábor, csak győzze az ember pénzzel, a nagyszülők is fáradtak, nem mindenki bírja már el az unokát. Természetesen tisztelet a kivételnek, de a nagyszülőség intézménye is átalakulóban van, ahogy oly sok minden. A szerencsések ebből nem sokat tapasztalnak. De a mai nagymamák még javában dolgoznak, örülnek, ha megpihenhetnek, kikapcsolódhatnak. A kontyos-kötényes kuglófsütő már egyre ritkább. Hiányozni is fog előbb-utóbb rettenetesen.

Az első nap (első hónap!) mindig a visszarázódásé. A gyerekeknek, hangsúlyozom, nem a pedagógusoknak, 2 és fél hónapjuk volt élvezni a szabadságot. Amióta az aktív közösségi oldalak megjelentetik ki hol járt, tudjuk, hogy fél Magyarország utazik. Természetesen mindenki boldog, a családi élet csodálatos és a mosoly valódi az összes képen.

A pedagógus az első napon nem azért kérdezi meg a gyerektől, hogy mit csinált a nyáron, mert fantáziátlan, teszem azt kíváncsiskodó. Egyszerűen természetes arról beszélgetni, ami a gyerekekkel történt az elmúlt 10 hétben. Nem bántani akar, nem olyan helyzetet akar teremteni, hogy egyesek rosszul érezzék magukat ettől a kérdéstől.

A jó tanár, tanító, jó ember is. Rendelkezik kellő empátiával és emberismerettel. Az a gyerek, aki nem akar felelni ezekre a kérdésekre, nem felel, ha nem nyúzzák. Nem kell mindenkinek Madeirán nyaralni. Nem attól szép a nyár, hogy valaki a tenger mellett volt. Attól is.

A nyár az élményektől, az együtt töltött időtől különleges. Attól, hogy tartalmasan töltöttük. Nem is olyan régen nem ment mindenki nyaralni, főleg nem külföldre. De a végtelenül hosszú nyári napokon lehetett bújócskázni, tollasozni, focizni, álmodozni és olvasni is. Azok a beszélgetős, játékos nyarak talán mindannyiunkban jobban megmaradtak, mint azok, amelyeket átveszekedett nyaralás színez.

Hiába utazunk el a legtávolabbi szigetekre is, ha fáradtak, nyűgösek vagy életuntak vagyunk. Ha a gyerek csak teher, ha a parton is telefonozik, akkor az egész nyaralás csak a Facebookon csodálatos. De ott az a dolga, hogy az legyen.

Ha egy pedagógus megkérdezi a gyereket, aki amúgy is nagyon szeretne mesélni, nem akar rosszat. Pontosan tudja, hogy van, akinek nem telik rá, vannak szörnyű családi helyzetben élők. Ha jó ember, akkor az érzésekre fókuszál, az élmények hatására, nem a helyszínekre, amit egy kisgyerek vagy akár nagyobbacska sem tud kellően értékelni. Biztos, hogy lesz, akinek fájni fog a szíve, de az nem lehet, hogy a többi ne örüljön.

Nem vagyunk egyformák, a lehetőségeink sem azok. Nem lehet elvárni, hogy mindenki egyformán éljen, nevessen, sírjon. Viszont lehet olyan helyzetet teremteni, amelyben a gyerek nem szorong, nem feszeng. De aki boldog, aki jól érezte magát, az se érezze, hogy ez valami bűnös dolog.

Hatalmas gyerekszeretet, együttérzés és óriási szív kell ahhoz, hogy mindenkit megértsünk. De engedtessük meg az örömöt annak, aki megélte. A legfőbb dolog, ami meg ezekben a napokban történhet az iskolában az az elfogadás. Ha egy közösségen belül azt tanulja meg a gyerek, hogy el kell fogadni a tényt, másmilyenek vagyunk, ha egy osztályban, egy csoportban azt tapasztalja, nem baj, ha nekik nem volt pénzük, és nem mulatságos, ha ő „csak” a kertben rohangált, figyelte a fűben a hangyákat és a fa alatt dinnyét majszolt, akkor nyert ügye van. Olyasmit kapott, ami többet ér minden pénzben megvehető dolognál.

Erről is lehet remek fogalmazást írni, és az sem biztos, hogy a csúcsok csúcsa az lesz, ha valaki arról mesél unottan, hogy milyen volt Cipruson.

A pedagógus, ha jól csinálja a dolgát, ha valóban szereti a gyerekeit, azt a 25-30-at, akit átmenetileg nagyon is a sajátjának érez, aki meg tudja úgy érinteni a tanulói szíveket úgy, hogy senki ne sérüljön. Bízzunk bennük! Aki a mai világban ezen a pályán marad, biztosan többet tud az érzésekről, a nyomorúságról és a gyereklélekről, mint sejtenénk.