Ha szeretek, élni kezdek. Nem bántanak könnyű kis fájdalmak, amelyek máskor ráülnek borús gondolataimra és szétterpeszkednek, mint egy ócska karosszékben ringatózó őszi délután. Úgy járok az utcán, hogy tekintetem magasra emelem és a fák levelein pihenő telet is észreveszem. Tudom, a dér már nem jár messze és csak utat mutat a fagynak. Mégsem bánom, mert nincs bennem félelem.

Meleg sálamat gondosan a nyakamra tekerem, majd azt játszom, cipőm nem cuppan sekély pocsolyákba. Ha mégis, nem aggódom, csak nevetek, mert az örömöm nem kósza, nem illan tova, mint az avar illata. Megérzem még az októberi elégetett gallyak füstjét is, ami bekúszik az ajtó alatti réseken a házakba.

Ha szeretek, nem félek. Senki és semmi nem árthat szívemnek, mert oly erős és könnyed, mint a nyár keze, ami még kapaszkodna a bárányfelhők rojtjaiba, de az eső már kergeti. A járdán lépve cipőmmel meg-megpöccintek egy kavicsot és a koppanást hallgatva szinkront ver a szívem vele. Nem bánok már semmit, mert bolond vagyok, hű vagyok, és újra hinni tudok.

Ha szeretek, elhiszem, hogy a szép szavaknak ereje van. Nem keresek hamis igazságot a mosolyok mögött. Ha visító gyereket látok, elmerengek, vajon mi lehet életének akkora keserve amiért telezengi a néma utcát? Arcára talán mosolyt csalok, ha akarok, ha boldog vagyok.

Ha szeretek, nagyon én vagyok én. Az, aki lenni akarok. Nem keresek bánatos arcokat, panaszt mímelő ajkakat. Ha rossz szót hallok, inkább tovább megyek, mert fülem kerüli a sokszínű igazat. Lépteim zajával nem keltek szomorúságot, mert ha jövök, arcom jót hoz és a tiszta alkonyi fényben vágyom már megnyugodni.

 Vagy csak leülni egy vékonyka padra, nem nézni semerre. Hallgatni a semmit, melynek most hangja lett. Máskor a csend nem vigasz, üt-vág, belém mártja késének tompa élét, de ilyenkor, ha szívemben csönd nyaral, magam is az leszek. Halk, kedves és szerelmes. Nem hivalkodom már erővel és szenvedéllyel. Inkább ismeretlen nyugalommal várom, hogy zöld leveleiket elengedjék a fák.

Ha szeretek, menten szebb leszek. A mosolyom üdvösség, a hajam fény. A szemem nem kutat idegen bánat után. Jobb leszek, csendes és figyelmes.

Ha szeretek, élni szeretek minden percben.