Kis faluban nőttem fel. Az emberek úgy éltek ott, ahogy minden más kisebb településen. Legtöbben a földeken dolgoztak, az asszonyok közül sokan otthon. A mindennapok egyszerű múlása közepette a pletyka hozott színt az életükbe. Szerettek pletykálkodni, jóízűen kibeszélni valakit, és rendre ki is színeztek minden történetet, ahogy az kellett. Aki megélte, valószínűleg nem volt boldog tőle, de valami egyszerű cinkossággal a szívben mindenki sejtette, hogy nem úgy van az, ahogy mondták. A bántás, ha olykor csúnya is volt, egy idő után megfakult, vagy szerettük ezt hinni.

A mindennapi munka után, amíg szép idő volt, az utcasarkon gyülekeztek az asszonyok. Hozták a sámlit, volt, aki a fonott karosszékét kapta fel, mert az kényelmesebb volt, és megvitattak mindent. Ahogy a faluhelyen mondták, megszóltak mindenkit, aki valamilyen módon kilógott a sorból. Kilógni nem volt nehéz, mert a sorban levés vagy épp tartozás nem volt mindig egyértelmű. Ha egy asszony cigarettázott, már szóba került a neve. De ugyanígy a kikapós menyecskéké. Azokról is tudtak mindent, akiknek az ura, nem a férje, hanem az ura máshoz járt és hajnalban osont csak ki a szerető  ablakán. Mindig meglátta valaki. A falu soha nem aludt teljesen zárt szemmel. Eleget hallottam, hogy egyik-másik asszony igen vérmes, szereti az embert nagyon. Akkor persze nem értettem, ez miért baj,és miért somolyog a sok irigykedő fejkendős banya, ha valakire rámondják, hogy fehérmájú.

Sokáig úgy gondoltam, falun szemérmesebbek. Nem beszélik ki a szerelmi életüket, de kamaszként rá kellett jönnöm, hogy élvezettel csámcsognak a szeretkezésen, megcsaláson, csak épp más nyelvezetet használnak rá, ha gyerek is a közelben van. Soha azóta olyan fura kifejezéseket nem hallottam a közösülésre, mint otthon. Viszont egytől-egyig ronda volt. A nemi érintkezésről, intimitásról nem beszéltek szépen. Érdekes elgondolni, hogy a magyar nyelvben mennyire hiányoznak a megfelelő kifejezések testünk bizonyos pontjaira. Nem a változatosságra panaszkodom, hiszen arra nem lenne okom, de vagy degradáljuk a nemi szerveket, vagy kiskorúsítva emlegetjük.

Az asszonyok a az utcasarkon mindent tudtak egymásról, de nem egymástól, hanem egy harmadik személytől. Minden pletyka körbeért, és aki felvette, olykor megroppant belé, aki meg nem, jót nevetett.

Gyerekként hallottam, hogy egy régi sír kiásásakor, amikor már nem élt hozzátartozó, vagy emlékező, megszüntették a gödröt, mert kellett az másnak, találtak koponyát, amibe szöget vertek. Férfié volt, ezért az asszonyok azonnal tudták az okot. Az pedig nem lehetett más, mint a megcsalás vagy a verés. Ez a két dolog főbenjáró vétek volt, de senki nem tudott ellene tenni. Az előzőt azért hagyták, mert az asszonynak tűrnie kellett, a férj meg amúgy is gyakrabban akarja AZT a kelleténél, utóbbit meg titkon helyeselték. A feleséget megpofozni vagy megverni a magyar virtus része volt évszázadok óta. Abba emberfia bele nem avatkozott. Így az asszony, ha nem tudott mást tenni, akkor mákteával elaltatta az urát, aztán belekalapált egy szöget a feje tetejébe. A hajat ráfésülte a szögre, és jajgatott, mintha bánná, hogy meghalt élete párja.

A temetés is gyorsan elzajlott, nem lehetett várni sokat vele. Az orvos meg hol ráért alaposabban vizsgálódni, hol meg nem.

Soha senki nem unatkozott, ha a korai alkonyatban hallgatózni kezdett. Mi, gyerekek, ahogy ott tébláboltunk, elcsíptünk minden fontos tudnivalót az életről és a halálról. Az angyalcsinálás sem volt újdonság, mert tudtam, hogy kötőtűvel mindent lehet, még ölni is. De az bocsánatosabb bűn volt, mint maga a teherbeesés.

A falu szélén lakott egy negyvenhez közeledő nő, aki akkor már vénnek számított. Róla mindenki beszélte, hogy ki tudja, hányadik gyerekét ássa el a trágyadombon. Azt is mondták a bennfentesek, hogy amikor meg elvetélt, a disznóval etette meg a magzatot.

Hogy mindez igaz volt-e, nem tudom. Egy biztos, a pletyka mérgező volt, kitaszított embereket a közösségből vagy épp el is veszejtett. Akit elért, nem menekülhetett. Igazságáról nem lehetett beszélni, és tiltani sem tudták, mert aki  bemártott védelmére kelt, maga is pórul járt. .

Hogy más világ volt? Igen. Jobb-e, tisztább-e, mint a mostani? Nehéz lenne erre válaszolni.