2018. aug 12.

Maradhat-e a nő NŐ és a férfi FÉRFI a 21. században?

írta: Hildaságok
Maradhat-e a nő NŐ és a férfi FÉRFI a 21. században?

Ebben a mai, értékvesztő, értéktévesztő társadalomban egyre gyakrabban vehetjük észre azt, hogy a nők egyszerűen nem akarnak nőként viselkedni. A lassú, évszázados emancipáció megtette a hatását és valahogy eljutottunk oda, hogy a nők manapság elkezdenek férfias allűröket felvenni.

A 20. század első pár évtizedéig természetes volt, hogy a nők otthon vannak, gyermekeket nevelnek, eszünkbe sem jut megvalósítani önmagukat. De aztán a szabad iskolába járás, a háborúk, amelyek komoly munkaerő piaci hiányt is okoztak és sok egyéb tényező eljuttatta a nőket oda, hogy kiálljanak a jogaikért. Így lassan minden elérhető lett a nők számára, ami eddig még gondolati szinten sem volt kivitelezhető. Tévedés ne essék, még ma is vannak olyan területek, ahol a nők kevésbé érvényesülnek, érvényesülhetnek, de ennek számos társadalmi összetevője van. A szociális háttérről már nem is beszélek.

De valahogy mostanság, amikor a nők politikusok, matematikusok, remek írók, cégvezetők lehetnek, eljutottunk egy olyan pontra, amikor már a nők alig akarják felvállalni a nőies viselkedésformákat, beszédstílust, a kedvességet, a finomságot. Egyszóval mindazt, ami eddig a nőket abszolút módon jellemezte.

Az érzelmek kifejezését, a törődést, a figyelmet egyre többen a gyengeség jelének tekintik. Változott a beszédstílus, az ügyes-bajos dolgok elintézési formája. Változott a szerep teljes egészében. Vajon mire föl ez a mérhetetlen bizonyítási vágy? Mit akarnak a nők közvetíteni azzal, hogy minden téren szeretnének helyt állni?

A mai lányok nem tanulnak meg nőként viselkedni, kommunikálni, érvényesülni, mert azt érzik, hogy nem erre van szükség. Kemények lesznek, mert valamiért azt hatásosabbnak gondolják.  Ezzel együtt bekövetkezik viszont a férfiak „kasztrálása”. Nem azt gondolom, hogy egy mai nő legyen gyámoltalan, ostoba, tettesse butának magát azért, hogy a férfi a segítségére siethessen. Csak nagyon jó lenne férfiakat meghagyni abban a szerepkörben, amik eddig az érvényességi területükhöz tartoztak.

Ma nagyon sok férfi identitási zavarral küzd, mert nem tudja, hogy mit várnak el tőle. Nem a sörhasú, asszony verve, pénz számolva jó-típusú férfiakat sírom vissza, hanem azokat, akik helyett nem akarunk zárat cserélni, aki, ha kell, tud tüzet rakni a szabadban és a fűnyírást nem bízza a nőre, mert ő pihen.

Nagyon nagyot hibáznak a nők, ha azt hiszik, mindent meg tudnak oldani férfiak nélkül is. Egy nélkülük való társadalom ezer más problémát szülne. Gondoljunk csak azokra a munkahelyekre, ahol többségében nők dolgoznak. Egyszerűen nem egészséges a légkör, több a feszültség és az intrika. A nők remek szervezők, jól irányítanak, empatikusak, érzékenyek, de ha kell, erőszakosabban tudnak harcolni a véleményükért és az elgondolásaikért, mint egy tucat pasi együttvéve. És a saját nemükkel gyakran kíméletlenebbek, mint a másik nemmel.

A férfi és a nő szerepek lassú felolvadása a mindennapi életben bizonytalanságot eredményezhet. Eltűnnek a megszokott keretek, határok. Természetes bizonyos fokú összemosódás régen is érezhető volt, de ma már ez feltűnő jelenség.

A férfi bizonytalan lesz, nem érti, hogy most hős legyen vagy érzékeny kamasz, maradjon-e otthon GYES-en, de közben arra is vigyázzon, hogy ne sérüljön az önbecsülése két pelenkacsere közt. Hogyan élje meg azt, hogy otthon takarít, vasal, közben meg a felesége egyre sikeresebb, partikra jár, és este úgy esik haza, hogy a főtt étel várja?  Persze, ő hozza a nagy lóvét is. Vajon ebben a helyzetben a férfi tud-e erős, határozott, céltudatos maradni? Vajon a nő fel tud még nézni rá ezután?

A nők előtt kinyílt a világ. Hosszú évtizedek alatt megértették, hogy a létük alapját nem feltétlenül a házasság és a gyereknevelés képezi. Már tudnak dönteni a férfiak nélkül is. Anélkül, hogy az egzisztenciájuk veszélybe kerülne. Tudják, hogy már szabadon válhatnak, randizhatnak, élhetnek hosszabb-rövidebb kötelezettségek nélküli párkapcsolatban. És mindez nagy szabadságot adott nekik. De nagyon nagy felelősséget is rakott rájuk. Vajon a mai társadalom hogyan birkózik meg ezzel a változással? Hogyan hat ez a családok további alakulására?

Vajon szükség van-e arra, hogy ilyen módon hirdessük azt, hogy mi MINDENt el tudunk érni? Nem veszik-e el valahol a lényeg? Attól félek, hogy lassan nem lesznek olyan nők, akiket meg kell menteni a sárkánytól, akik esetleg megköszönik, ha egy férfi előre engedi őket az ajtóban, akik mernek gyengék lenni.  De ebben az esetben nem lesznek olyan férfiak sem, akikért hangosan megdobban a szívünk, mert erősek, remek problémamegoldók, határozottak és ön azonosak.

Erre vágyunk? Ez kell nekünk? Mindenkinek meghagyom a választ…Gondolkozzon el!

Szólj hozzá