Amióta könyvek, újságok elérhetővé váltak a hétköznapi emberek számára, hol többet, hol kevesebbet olvasunk. Az utóbbi 20 év statisztikái azt mutatják, hogy egyre fogyóban van az olvasási kedv. Sokféle módon kerülünk kapcsolatba az olvasással életünk során, de az biztos, hogy elkerülhetetlenül az életünk része.

Legtöbben az iskoláskor kezdetén ismerkednek meg a betűkkel és kötnek velük ilyen-olyan kapcsolatot. Ez az időszak meghatározó a későbbi olvasási kedv kialakításában. Azok, akik nem szenvednek semmiféle olvasási zavarban sok gyakorlás által megtanulhat olvasni.

Egy kisgyerek, ha a megfelelő, betűbarát környezetben él, nagyon korán megismerkedik a könyvekkel. Látja, hogy szülei olvasnak, gyakran vásárolnak könyveket és nem csak évente kétszer az ünnepnapokra. Otthon van könyvespolc, és ha bárhová utaznak, az aktuális könyvet is magukkal viszik. Vagyis azt tapasztalhatja, hogy a könyv szerves része az életüknek. Az esti meseolvasást, mesehallgatást nem csak azért sulykolják a szakemberek, mert kivételes lehetőséget nyújt arra, hogy a gyerekek besétáljanak egy ismeretlen világba, hanem részesei lehetne egy olyan képi világnak, amit ők alakítanak ki. A valódi mesék, nem a rózsaszín, szép világot hazudós, gügye történetek segítik a gyermeket abban a felismerésben, hogy lám, küzdelemmel, igyekezettel, kitartással el lehet érni a kitűzött célokat. A mese nem ábrándos ködvilág. Ott a hős olykor elbukik, néha feldarabolják, megeszik, elnyeli a föld, de mindig történik valami, ami előre viszi, ami kihozza a bajból. De csak akkor, ha küzd, ha van ereje felállni, ha jó és segítőkész volt előzőekben.

A mese kezdetben abban segít a legtöbbet, hogy a gyerek elképzeli, amit hall. Beindul a láthatatlan vetítő, és ha jó a történet, film lesz belőle, de egyedi és különleges. Nem az a hollywoodi csöpögős vacakság, amikben a tervezők nem merik hagyni, hogy a kis hableány meghaljon, mert az nem elég negédes és majd sírna is a közönség. Az a gyerek, aki sok mesét hall és nem azokat nézi folyton, megtanulja, hogy az ő filmjében Micimackón talán nincs is kinőtt póló, vagy nem piros. Rájön arra, hogy a királyfi nem mindig szőke és jóképű, a királylány pedig nem Vogue modellre hasonlít. Lehet csak egyszerű halandó, szeplős, kócos és alacsony. Mindez lényegtelen annak fényében, hogy a fejében születik meg a film és a fantáziája szárnyra kel Red Bull nélkül is.

Mindezek után az olvasási készség elsajátításával sokkal könnyebben tud belemerülni a betűk adta másik világba. Nem azt várja, hogy helyette rajzolják meg a filmet vagy, hogy helyette gondolják ki, hogy milyen egy mocsár szélén álló kis házikó. Mert az ő fejében már olvasás közben megszületik a ház képe, az erdő és közelben csordogáló kis patak is.

Ez az, ami mostanában a legtöbb nehézséget okozza. A film születése. A gyerekek jelentős része türelmetlen, bajlódik az olvasás technikájával. Így természetes módon nem következik be az áttörés. Aki még azzal szenved, hogy miként olvasson össze vagy, hogy felismerje a következő nagybetűt, az nem fogja élvezni az olvasás varázslatát. Elveszik a lényeg.

Sok gyerek azért is küzd az olvasással, mert a szavak igen jelentős része ismeretlen a számára. Mivel nem olvastak neki, nem beszélgettek vele, nem meséltették, a szókincse nem fejlődött szinte semmit az évek folyamán. A 21. század gyerekének jelentős hátrányt jelent az, hogy szülei nem az érzelmei, a tettei iránt érdeklődnek. Itt arra a beszélgetésre gondolok, amikor a szülő kifelé menet az iskolából nem azt kérdezi meg a gyerekétől, hogy hogyan érezte magát, érte-e sok öröm, mi volt az, amivel bajlódott, sikerült-e összebarátkozni azzal, akivel szeretett volna, hanem csak azt a kérdést teszi fel, amit talán soha nem kellene: mi volt az ebéd?

Vajon ez miért fontos?

Leves meg második, mondja a gyerek, mert a legtöbb étel nevét nem ismeri. De ha ismerné is…Tényleg annyira számít, hogy rizses hús vagy milánói volt aznap? És valóban akkora jelentősége van ennek, hogy nem érdemes másról kérdezni a gyereket? Legyen ez a századik kérdés aznap. Ha a szülőt ez érdekli….

Olyan érzése van az embernek, hogy a testi szükségleteket messze a szellemi fölé helyezzük. Ha az evés rendben van, csak utána jöhet minden más?

A legtöbb elsős gyerek, aki elkezd betűzni, még megtalálja az olvasás örömét, hiszen az utcát járva összeolvas mindent, amit lát. Ilyenkor dicsérettel, pár jó szóval óriási löketet adhatunk neki azzal, hogy tudatosítjuk benne, hogy, amit olvas, az rendben van.

Az ilyen gyerek ezután kapva kap minden olvasnivaló után. És olvasson is bátran! Mindegy, hogy mit. Legyen az a szakácskönyv vagy mosóporos flakon, de olvasson. Kell a rutin, a könnyedség, az öröm. Így később szeretni fogja a szavakat a könyvekben is.

Csak így lehet öröm könyvet kapni és nem csak okostelefon után ácsingózni.