Ideje van a fogadalmaknak is így decemberben. Hozzá tartoznak a hónaphoz, ahogy a karácsonyfa vagy a Mikulás. Nem zabálok csokit eszementen, mozogni fogok, nem tapad a kezemhez a telefon, nem dohányzom, fogyni fogok, és még sorolhatnám azokat a dolgokat, amiket szeretnénk megváltoztatni. Aztán persze kevés változás történik, mert nem szeretünk megszabadulni a régi bánatoktól, szívesen visszük a terhet, még ha tagadjuk is. Lefogyni, leszokni pedig szinte emberfeletti küzdelmet igényel. Arra meg kinek van ereje és ideje?

De egyszer válaszúthoz érünk. Döntenünk kell, hogy akarunk-e tovább szenvedni? Akarunk-e bennragadni a rosszban és minden fűszálba kapaszkodva várni, hogy magától alakuljon az életünk? Ezért, most félre a kilókkal, ide a csokival és jöhetnek a fogadalmak:

–   -  Fogadom, hogy nem várom mástól boldogságom alakítását. Tudom, hogy a kulcs nálam van és a zárat is ismerem, nem félek majd elfordítani, hogy kinyíljon egy új ajtó.

–   - Fogadom, hogy nem engedem bántani magam, mert önmagam számára én vagyok a legfontosabb. Nem hibáztatok másokat azért, ha gyáva és erőtlen vagyok, nem keresek mondvacsinált okokat, ha nem merek dönteni.

–    -   Fogadom, hogy kezembe veszem az irányítást, és ezentúl úgy fogok élni, hogy ha reggel kinyílik a szemem, mosoly lesz az arcomon és tudni fogom, az új nap új lehetőségeket hoz, ha észreveszem. Nem akarom majd elmagyarázni magamnak, hogy miért nem tudok erősebb, elszántabb vagy türelmesebb lenni másokkal vagy magammal szemben.

–    -  Fogadom, hogy megértőbb, figyelmesebb, kedvesek leszek másokkal, még akkor is, ha ők nem azok velem szemben. Nem azért, mert hirtelen Teréz anyaként ébredtem újjá, hanem azért, mert nekem ez a jó út. Nem érdekel, ha más nem mosolyog rám, én mosolyogni fogok minden nap. Aki irigy, búskomor, ettől meg fog pukkadni.

–   -  Fogadom, hogy nem törődöm más emberek véleményével. Nem hagyom, hogy a rossz ítéletük, pletykáik elrontsák a napom vagy rombolják az énképem. Szeretni és becsülni fogom magam, hogy mások is így tegyenek.

–     -   Fogadom, hogy a céljaimért minden nap tenni fogok. Nem leszek lusta vagy nemtörődöm és csendben várakozó. Keményen fogok dolgozni és nem fogom várni, hogy mások tegyenek értem valamit, elvégre önmagamért én tehetek a legtöbbet.

–    - Fogadom, hogy akkor és annyi csokit fogok enni, amennyit csak akarok, a lelkiismeret furdalást száműzöm. Nem mérem magam kétségbeesetten és nem indulok munkába úgy, hogy rossz a kedvem a súlyom miatt. Elfogadom és szeretem azt, akivé lettem, mert tudom, hogy mennyi munka van benne.

–    -  Fogadom, hogy a tükörrel barátságban leszek. Nem kapom el a fejem, ha felfedezek egy szarkalábat, csak rámosolygok és üdvözölni fogom, mert ő is az életem térképének a része. Legalább tudni fogom, hogy a fejem nem egy sivatag. Azért mondjuk, ezen még kell dolgoznom, mert akkora boldogságot nem okoz az idő múlása. A megállíthatatlant megállítani meg akkor sem tudom, ha lehazudom a csillagot a Földre.

–   -   Fogadom, hogy hagyom magam szeretni és nem félek majd attól, hogy csalódni fogok, hogy kihasználnak, vagy félre tesznek. Megértem majd, hogy az élet velejárója a változás, bár nem mindig adja meg az ígért boldogságot. 

–     -  Fogadom, hogy a változás szelét vitorlámba fogom és nem a part felé kormányozom hajóm. Merek majd hinni az új vizek sodrásában.

És végül:

–       Fogadom, hogy életem legjobb évét kezdem megélni nem sokára.

Legyen ez így mindnyájunkkal! Fogadjuk meg!