Soha, amióta világ a világ, nem volt ekkora kultusza a testnek, mint most, napjainkban. Ha végignézem a fürdőszobai polcom, látom, hogy sorakoznak az ilyen meg olyan bőrkímélő, bőrtápláló tusfürdők, testápolók, bőrradírok. Az emberek egy bizonyos része sportol, edz hetente többször is, próbál egészségesen étkezni, hogy ez a romló burok minél tovább szolgálja őt. Aztán vagy sikerül, vagy nem.

A net, az újságok tele vannak gyönyörű, retusált női, esetleg férfi testek fotóival, amelyek azt hirdetik, hogy mindez elérhető mindenki számára, csak tenni kell érte. Ez az általános hazugság annyira elfogadott, hogy sokan meg sem kérdőjelezik.  Annyi időt és energiát fordítunk manapság arra, hogy gyönyörködjünk egy ilyen ...

Magda könnyeit nyeldesve autózott Sopron felé. Végig azt mondogatta magának, hogy nincs miért sírnia, ami ott várja, az maga a csoda. Mégsem volt maradéktalanul boldog.   Nem is lehetett. A szájában keserű íz kapart és a torkában egyre nagyobb lett a gombóc. Az érzelmek széles skálája rajzolódott ki a fejében. Úgy érezte magát, mint egy üres vászon, amire egy végtelenül amatőr festő feldobálta volna a színeket, de azok nem illeszkednek, hanem összefolynak és hatalmas, értelmetlen maszatfoltokat hagynak maguk után.

Majdnem tíz éve küzdöttek egy gyerekért. Nem akarta elhinni, hogy az, ami másoknak oly könnyen, véletlenül, nulla szándék nélkül is megadatik, az nekik miért nem jön össze. Minden orvos biztatta őket. Egy ...

A gyakorló anyukák és apukák erre felsóhajtanak és legyintenek. Ilyen nincs is. Olyan, mint  UFO-val találkozni: mindenkinek van egy klassz kis sztorija valahonnan, de azért senki nem hiszi el, hogy megtörtént.

Úgy tenni , mintha a gyerekkel nyaralnánk, na, olyan létezik. Mindegy, hogy hány van, mármint csemete. Azt nem pihenésnek és nyaralásnak hívják, hanem pénzes időtöltésnek egy másik városban, ahol minden a gyerek körül forog. Minden téren alkalmazkodni kell az igényeihez. Ha kicsi, akkor a fél házat bútorostul magunkkal kell vinni, nehogy a gyerek megérezze a változást és kizökkentsük a ritmusából. Ha ezzel nem törődnénk, jaj  nekünk! Gyorsan megtapasztaljuk a nehézségeket.

Ha már nagyobbacska és már nem minden az ...

Juli fáradtan ült már órák óta a konyhában a hokedlin. Nézte a bordó-bézs járólapokat, látta, hogy némelyik sarka töredezett és a fúga is megérne egy alapos tisztítást. Péntek volt. Másnap esküvő, amelynek szervezése lekötötte minden idejét az utóbbi pár hónapban.  A gyerekkori barátnője talált rá egy éve a nagy Ő-re, és másnap lett volna a nagy nap. Az a nap, amire persze minden lány vár addig, amíg azt hiszi, hogy ez egy külön bejáratú tündérmese kezdete, ami csak neki szól. Más természetesen még hasonlót sem élt át, amióta a világ a világ, legfeljebb az ostoba celebek, akikhez nem méri magát egy okos földi leányzó, hiszen tudja, hogy az ő nagy napja még hasonló sem lehet ahhoz, ami a tévében bonyolódik.

...

Nagyon szeretjük ráfogni a kapcsolatok romló voltát az életünk rohanó vonatára. Minden területen a gyorsaság, a türelmetlenség, a most, azonnal akar és tud érvényesülni. Egy jól induló, szépen bontakozó kapcsolat is gyakran kifullad pár hónap alatt, mert nem adunk neki időt arra, hogy szárba szökkenjen.

Ma már elképzelhetetlen, hogy hetekig vagy napokig is várjunk valakire vagy csak egy visszajelzésre. Ha azonnal nem kapjuk meg, amit szeretnénk, tovább lépünk. Óriási a kínálat és az embereket valami nagyon erős késztetés afelé hajtja, hogy a vágyaikat ne hagyják érlelődni. Azonnal megölik a várakozás, a vágyakozás lehetőségét, mert úgy hiszik, lemaradnak valamiről. A körülöttünk lévő internetes portálok, ...

Nagyon kevés embert ismerek, aki ne vágyna a napfényes Itáliába. Az olaszok olyasmit tudnak, amit mi magyarok talán soha nem fogunk megtanulni: könnyednek lenni, ellazulni, élvezni az élet jelentéktelennek tűnő pillanatait is. Tudják, hogy felesleges sietni, mert az élet rövid. Élvezik a jó borokat, a finom tésztákat, a paradicsomot és a fenséges olajbogyót.

Olaszország olyan, mint egy életre kelt történelemkönyv, de a jobbik változatból. Nem abból, ahol a királyok trónra lépésének időpontját kell tudni vagy éppen a csatákat. Ez a történelemkönyv színes, illatos, tele könnyedséggel, lazasággal, nevetéssel és az élet szeretetével. Ennek tudatában vágtam neki én is ennek az útnak.

Buszos út, mindenki sejti, hogy nem a ...

A kislány tanácstalanul nézett körbe. Minden ismerős volt, de mégis ismeretlen. Tudta vagy inkább érezte, hogy egyszer régen járt már itt, de nem emlékezett arra, hogy mikor. Minden fehér volt, ragyogó meg világoskék, néhol halványsárga, teli fénnyel. Akármerre nézett, mindenhonnan nyugalom áradt felé. Mégsem tudta, mit tegyen. Végül úgy döntött, hogy leül a fa tövébe és vár.

Hosszú idő telt el. Nem történt semmi. Lehet, hogy el is aludt közben, mert a fények megváltoztak. Most minden narancssárgában játszott. A fű is, a virágok is. Nem félt, nem érzett semmiféle szorongást, de szerette volna már, ha kiderül, meddig kell itt maradnia.

Nagy sokára egy távoli árnyat pillantott meg. Az árny talán nem is a megfelelő ...

Téged választottalak! Egyszer, valamikor régen. Nem ismertelek, nem tudtam, mit tudsz majd nyújtani, de szeretni akartalak már akkor. Szeretni, dédelgetni, óvni, hogy kedves legyél, hogy te is adni tudj nekem. Talán túl sokat vártam tőled. De akkor ott, a felhők szélén ülve azt gondoltam, Te vagy a nekem való.

Kérlek, ne okozz nekem több bánatot és csalódást. Hidd el, én csak ennyi vagyok, mert ennyi lehetek. Ezerszer is próbáltam már valami különös szépséget csempészni az idő kerekei közé. Raktam én már oda vadvirágból füzért is, de mégis csak hervadt koszorú maradt belőle.

Te viszont más ígértél. Vagy csak rosszul emlékszem? Mintha a szeretetet több marékkal kínáltad volna…Azt mondtad, sok erőt és kevés bánatot ...

Ha vannak sejtjei a gondolataimnak, te azokban is benne vagy. Beleívódtál minden porcikámba. Ha éjjel felébredek, arra gondolok, hogy milyen jó, hogy léted keresztezte az enyémet. Nem, nem arra vágyom, hogy életed része legyek, csak arra, hogy a gondtöredékeid mozaikja úgy álljon össze, hogy én benne vagyok.

Mert te benne vagy minden szívdobbanásomban. Abban, ahogy a neved ízlelgeti a nyelvem. Ahogy kimondalak, a szívem megfényesedik az örömtől, hiszen te vagy az, aki lángot gyújtottál benne. Pislákolt ott még egy kicsinyke parázs, de már csak a kétségbeesés szikrája maradt ébren. Aztán hirtelen valahonnan megjelentél, és halódó szívem életre hívtad.

Az vagy számomra, ami fáradó testnek a biztatás, szikkadó földnek a ...

Reggel, az ágyban fekve, a mennyezetet bámulva semmi másra nem vágyom, csak magára a Vágyra! Arra, hogy érintsen, simogasson, beborítson. Jöjjön, mint eltévedt szellő, hintsen rám könnyű virágport és mondja azt, enyém lettél. Hadd legyek rabja a kéjnek, a vágyakozásnak, a könnyű kalandnak. Hadd érezzem azt, hogy még a zsigereimbe is befészkeli magát. Nem akarok mást, csak ennyit, mert ez a könnyű fátyol lehetne lelkem szemfedője.

Nem halni, élni akarok a Vágyban, mert az keresi a tárgyát, mégis könnyen odébb áll. Kecsegtet némi jóval, lehet édes, lehet sós, csak jöjjön, hogy szerethessem. A Vágy az idő kerekének gördítője. Könnyű libbenésével, mint egy szárnyatlan tündér teríti be testem és hiteti el, hogy ...