Most nem azokra a kérdésekre gondolok, amelyek felmerülnek a leendő elsős szülőkben, akik, ha lehet, talán még nagyobb izgalomban várják a tanévkezdést, mint a gyerekek.  A rutinos szülők pedig már a pezsgőbontáson gondolkodnak….

Mára a tanárok, tanítók kérdései lettek a mumusok. Épp most olvastam egy felhívást arra vonatkozólag, hogy a pedagógusok, legyenek kedvesek, de mellőzzék már a mit csináltál a nyáron kérdést. Mert, hogy a gyerekek gyomra ettől görcsbe ugrik.

Egy önmagára adó és osztályára figyelő pedagógus biztosan felteszi ezt a kérdést. Finoman, tapintatosan, és nem arra kíváncsi, hogy ki jutott el Bora Borára és Ciprusra, hanem érdeklődik. Nem látta az osztályát, azokat a gyerekeket, akikkel nap, ...

Aznap jeges eső esett. A cseppek olyan erővel vágódtak az arcába, mintha csak apró nyílhegyeket lőttek volna ki onnan a fenti világból. A hajából már csavarni lehetett a piszkos, februári trutyit. Nem tudta eldönteni, hogy a bőre fáj jobban ezen a szürke alkonyon vagy a szíve. Mindkettő sajgott, pedig az eső pontosan olyan volt, mint más, hideg téli napon, csak most ernyő nélkül rohant ki az utcára. Soha eddig nem érezte azt, hogy az eső is fájhat. Márpedig akkor és ott minden fájt.  Nagyon közhelyes lett volna azt gondolni, hogy az embernek belül fáj valami. Á, dehogy….A fájdalom utat tört magának mindenhol. Remegett a hidegtől, a nyirkos levegőtől, de legfőképpen attól, hogy nem tudta, hogy létezhet ennyire erős kín.

...

Nemrég Triesztben jártam. Tavasz vége volt, melegebb is a kelleténél. Este hat körül kiültünk az egyik térre és izgalmas mozizásba kezdtünk. Nem mozizásnak indult az, inkább a fáradt lábak pihentetésének, de amikor az ember akarva-akaratlanul egy olasz film közepébe csöppen, akkor felkapja a fejét és elönti valami édes nosztalgia a régi után.

Az a fajta édes-bús fájdalom járta át a szívem ott, akkor, ami ritkán szokta. De azt láttam, hogy az emberek nem igazán siettek szombat este lévén. Andalogtak, beszélgettek, a gyerekek körülöttük rohangáltak, ráncigálták egymást. Valaki mindig fél szemmel figyelte őket, de a többiek hangos nevetéssel, érdeklődő tekintettel figyelték a másik mondanivalóját. Áradt belőlük a ...

Mindenki ismeretségi körében van olyan ember, aki az iskolában rosszul teljesített, vagy csak közepes volt, mégis a felnőtt életben sikert sikerre halmoz.

Ahogy közeledik a tanévkezdés, a szülők elkezdenek arról gondolkodni, hogy mit is csináljon a gyerek az iskolai időn túl. Az első gondolat az, hogy sportoljon, mert az fontos, attól kitartása lesz, egészséges is és legfőképp leköti tomboló energiáit. Nyelvet okvetlenül tanuljon, bár a kutatások egyáltalán nem igazolják azt, hogy a korai, értsd alsós vagy oviskori nyelvtanulás elősegítené a későbbi nyelvtanulás nehézségeinek leküzdését.

Bár a gyerek könnyen tanul hallás után, rugalmasabb módon sajátítja el akcentus nélkül a nyelvet, nálunk legfőképpen az ...

Mielőtt elkezdtem írni erről a témáról, arra gondoltam, hogy sokan elavultnak érzik már ezt a kifejezést. Olyan, mintha itt ragadt volna régmúlt századokból. Pedig a tisztelet egy alapvető dolog, olyan, amire építeni lehet egy kapcsolatot vagy kapcsolatokat emberek, embercsoportok, kultúrák között.

A tisztelet tanulható és tanítható dolog is. Néha ki kell érdemelni, néha ki kell vívni, de mindenképpen fontos alapkő. Ma nagyon nehezen akarjuk elfogadni, hogy sokan vannak, akik valamiben jobbak nálunk. Sokan a viselkedésükkel, a hozzáállásukkal, a kitartásukkal, erejükkel tiszteletet vívhatnának ki belőlünk, de gyakran felülkerekedik az irigység, és inkább a másik becsmérlésébe kezdünk vagy kicsinyítjük érdemeit.

Nagyon ...

Néha az az érzésem, hogy mára tele lett a világ jótanácsokat adó gurukkal, spirituális vezetőkkel, nagyon okos barátokkal, coach-okkal, a lelki élet minden aspektusához értő ezer meg ezer szakértővel. A net tele van tréningekkel, oldásokkal, terápiás tanácsokkal. Ha fellapozok egy női újságot, a fogyókúrás étrend mellett, amely egy atombiztos cikk ezer százalék, hogy ott van a harmadik oldalon az is, hogy fogadd el önmagad, szeresd a tested, gyógyítsd a lelked, nézz a tükörbe és lásd meg, hogy szép vagy, engedd el, mert akkor visszajön hozzád.

Lehetnek a cikkek viccesek, jószándékúak, segítőek, de voltaképpen sokszor csak töltelékek. Hiába hallotta valaki egymilliószor, hogy fogadja el, hogy nagy az orra, rövid a lába, ...

Editet valami zavarta napok óta, de igazán nem tudta, mi lehet az. Furcsa belső nyugtalanság vett erőt rajta, aztán elmúlt. Régebben is érzett hasonlót, de aztán azok az érzések is, ahogy jöttek, úgy múltak el nyomtalanul. De a mostani egyre jobban fojtogatta.

Amikor megcsörrent a telefonja és egy ismeretlen számot látott a kijelzőn, nem gondolt semmire. Csak spontán rányomott, miközben a vasalóval bűvészkedett a másik kezében. A gyomra összerándult az ismerős hang hallatán. A húga volt az. Két éve nem hallott felőle, nem lehetett elérni telefonon, mert a száma megszűnt. Senki nem tudott róla. Az anyjuk mondogatta néha, hogy biztosan él, mert ha meghalt volna, azt ő megérezte volna. Na, persze. A fenét érezte volna meg, gondolta ...

Szavainknak bűvös ereje van. Ezt régóta tudjuk, és napi szinten tapasztalhatjuk. A szavak felemelhetnek, szárnyakat is adhatnak, de le is húzhatnak irdatlan mélységbe. Egyszerűen nem vagyunk tisztában azzal, hogy mit tehetnek velünk a kimondott szavak.  Lehet egy mondat sértő, ütős, simogató, dicsérő.  Ez a sértés felér egy fizikai támadással.  A bőrünk alá férkőzik. A magyar nyelv igen beszédes, sokatmondó és különleges. A szavaink erejét néha a gyomrunkban is érezhetjük, mert olyan erős ütést mérnek ránk, hogy összerándulunk tőlük.

A családi, baráti vagy akár szerelmi kapcsolatokban is a verbális bántás szinte mindennapi. Olyan gyorsan mondjuk ki a gondolatainkat, hogy nem gondoljuk meg, mit is váltanak ki a ...

Ildikó ritkán gondolt az anyjára. Tulajdonképpen soha. Messze élt tőle, de ezt nem csak a távolságra lehetett érteni. Pár havonta eszébe jutott, hogy fel kellene hívnia, de még akkor is halogatta kissé a beszélgetést.  Úgy néhány napot…Nem volt az beszélgetés köztük, mert Ildikó csak hallgatott, az anyja meg csak mondta, mondta a magáét. Legtöbbször arról fecsegett, hogy ki halt meg, ki ment férjhez, vagy ki szült már megint. Jó véleménnyel senkiről sem volt. Viszont pletykázni nagyon szeretett.

Ildikó ilyenkor úgy tett, mintha érdekelné a távoli falu, de tulajdonképpen már régen elszakadt onnan és csak a gyerekkora jutott eszébe olykor-olykor, ha egy régi filmet nézett. Az anyja soha meg nem kérdezte tőle, hogy hogy van, ...

Ebben a mai, értékvesztő, értéktévesztő társadalomban egyre gyakrabban vehetjük észre azt, hogy a nők egyszerűen nem akarnak nőként viselkedni. A lassú, évszázados emancipáció megtette a hatását és valahogy eljutottunk oda, hogy a nők manapság elkezdenek férfias allűröket felvenni.

A 20. század első pár évtizedéig természetes volt, hogy a nők otthon vannak, gyermekeket nevelnek, eszünkbe sem jut megvalósítani önmagukat. De aztán a szabad iskolába járás, a háborúk, amelyek komoly munkaerő piaci hiányt is okoztak és sok egyéb tényező eljuttatta a nőket oda, hogy kiálljanak a jogaikért. Így lassan minden elérhető lett a nők számára, ami eddig még gondolati szinten sem volt kivitelezhető. Tévedés ne essék, még ma ...