Az első és az egyik legnagyobb, amelytől zeng a sajtó, hogy nincs pedagógushiány. Mindenki tudja, hogy van, pokoli a leterheltség, egyre többen mennek el, hagyják el a pályát, mert a megbecsültség és a pénzhiány felemészti a lelkeket. A mindennapos teher, az elvárások, az adminisztráció megöli a munka szeretetét.

  Nincs motiváció. A gyerekek részéről sem, és a tanítók részéről is egyre kevesebb. A gyerekeket nem érdekli mostani világ, csak a virtuális, a játékok, a telefonok, a tabletek. Azok pittyegésére, brummogására reagálnak, és nem nagyon lehet kirángatni már őket abból, amit ők a valóságnak hisznek. Természetesen vannak kivételek, de egyre kevesebben.

  A tanítási órákon üres arccal ülnek, nem villog, nem ...

Amikor nagyjából két és fél éve elkezdtem blogot írni, úgy határoztam meg magamnak a témát, hogy a nők legyenek középpontban. Nő vagyok, nőként érzek, reagálok, gondolkodom. Az ítéleteim, a véleményem, a vívódásaim mind-mind tükrözik ezt. Megtanultam, hogy nőnek lenni sokszor előny, olykor kiváltság, máskor meg egyenesen hátrány. Sok-sok nővel, baráttal, szomszéddal, kollégával való beszélgetés során tapasztaltam meg, hogy nőként élni, viselkedni igen összetett dolog. Kezdve a szerepmintáktól, az akarva-akaratlanul előidézett reakciókon keresztül a néma büntetésig.

Hogy sokan sokfélék vagyunk, az nem újdonság, de az sem, hogy tulajdonképpen van egy alapkategória. Vannak olyan helyzetek, amelyekben a nők azonos ...

   Szalmababa egy varázsos nyári alkonyon született. Körülötte ciripeltek a tücskök és néhány arra járó hangya rá is csodálkozott egyszerűségére. Kis arcán először a mosoly, majd a kíváncsiság jelent meg. Nem volt különösen szép vagy okos, de már első perctől kezdve érdekelte minden, ami körülötte történik. Alighogy életre kelt a haldokló búza szárából, azonnal kérdezősködni kezdett. Faggatta a fűszálakat, miért hajladoznak a szélben, nyaggatta a bodzabokrot, miért nem virágzik nyár közepén, sőt még a fecskéket sem kímélte butácska kérdéseivel. Az nyugtalanította, vajon látszanak-e a magasból a ragyogó harmatcseppek.

Egy ideig mindenki türelmesen válaszolgatott neki, mert látták, hogy érdeklődése ...

Még mindig sokan gondolják, hogy a pedagógusok folyton panaszkodnak, természetesen alig dolgoznak, hazasétálnak délben. A többit nem is részletezem.

De most már mindennap csattan az ostor a gyerekeken, pedagógusokon egyaránt.   Fizikát, matekot, kémiát tanítót már lasszóval kell fogni. Mi lesz a felvételizőkkel?

  Szép lassan egyre több alsós tanító mond búcsút a munkahelyének, mert valóban nem ezt vállalta. Nem is hitte, hogy bekövetkezhet a mostani állapot. Nem tud fejleszteni, nem tud megbirkózni a csomó ADHD-s gyerekkel, a magaviseleti problémákkal. Ha valaki részese az iskolai mindennapoknak, ha egy pillanatra betekint, döbbenten tapasztalhatja meg a változásokat. A megváltozott társadalmi körülmények azt eredményezik, ...

Anita eszméletlenül jó nő volt, bár erről nem nagyon vett tudomást. A kisváros, ahol felnőtt nem díjazta a külsőségeket. Az Alföld e távoli pontján nem sokat adtak a felszínre. A 80-as évek elején nem tombolt a szépségipar arrafelé, hogy beszippantsa a szép lányokat és műnőt csináljon belőlük. Így Anita, bár hullámos barna haja derékig ért és folyékony őszként keretezte az arcát, nem tűnt ki a tömegből.

  Ha a külsőségek nem is vitték előre, a kisugárzása annál inkább. Mosolya, élénk fantáziája és szenvedélyes természete mégis olyan aurát teremtett köré, hogy azzal nem lehetett szürke verébként megbújni. Szülei elismert pedagógusként dolgoztak évtizedek óta a helyi gimnáziumban. Úgy tűnt, minden adva ...

  Ma az oktatásban ez az egyik varázsszó. A minap a könyvesboltban egy gondos anyuka kétéves gyereke számára keresett valamilyen fejlesztő anyagot. Szívesen mondtam volna neki, hogy beszélgessen vele sokat, sétáljanak, meséljen neki és vigye ki a játszótérre, kertbe, labdázzanak, futkározzanak. Persze csak nyeltem egyet és csodálkozva hallgattam, amint kifejti az eladónak, hogy mennyire fontos a mai világban, hogy a gyereke le ne maradjon valamiről.

Ez talán így van, de a lemaradás nem abban mérhető, hogy hány feladatlapot tud időre és jól kitölteni. Az idők során leértékelődött az együtt töltött idő hatalmas ereje. Azok az értékes pillanatok, amelyek közben a szülő nem hallgatja fél füllel a telefonja pittyegését, nem csetel ...

Ülök a köveken. Lábam a vízbe lógatom. A nap nem akar ma sütni, borongós az ég. Gyenge szél kergeti a korán lehulló leveleket, és azok menekülnek előle ebben az augusztusi őszben. Várok, mint már oly sokat. Tulajdonképpen mindig csak várok. A szerdákat és a szombatokat, az alkonyatot, azt, amikor jössz hozzám.

Terhes és nyugtalanító ez a várakozás, de azt hazudom, jól esik. Hazudok minden egyes percben, mert én vagyok a Kedves. Olyan nő vagyok, akinek a bőrében sokan vertek tanyát, mégis képesek leköpni, belerúgni. A Kedves, a harmadik. Akitől egy háromszög kicsúcsosodik. Ismernek, kedvelnek, és nem tudják; túl régóta hordok álarcot. Mosolygok, segítek, bátorítok, mégsem vagyok más, mint egy eltüntetett fény, egy kamrába ...

  A bolt szinte üres volt. Maszatos üvegén át alig lehetett belátni. A sarokban egy időmarta faláda árválkodott, a földön elszórt papírdarabok. A hideg már ráncosra simogatta a kopogtató fáját. A fákról rég lehullottak a levelek, de a decemberi szürkeségben semmi nem jelezte a karácsony közeledtét. A sáros földön az egyik tócsából veréb kortyolgatott.

  A kisfiú minden nap elhaladt az üzlet előtt és megállapította, hogy semmi az égadta világon nem történik odabenn. Ha anyja nem rángatta túlságosan, meg is állt egy pillanatra, és azt gondolta, abba ládába zárta valaki a hóesést.

  Biztosan ott lakik a hópaplanos tél, ami egyenlő a karácsonnyal. De mivel lakat alatt van, nem tud lassú pihéivel leszállni a ...

Jónak lenni jó. A mesékben a jó mindig elnyeri jutalmát. A jóság kifizetődik. Ezeket és ehhez hasonlókat gyakran hallhatunk, olvashatunk mindenhol. A hétköznapok pedig olykor sivárak, keserűek, kapkodósak és unalmasak. Arctalan emberek mondanak véleményt mindenről, szinte csak azt várják, hogy valaki posztoljon valamit. Mát a legegyszerűbb esetekben is „vérre” szomjaznak. Ha valaki nem helyesen vagy bármilyen okból tévesen, hibásan cselekszik, akkor ítélkeznek. Majdnem mindegy, hogy mi is történt valójában, azonnal valaki kibelezné, felnégyelné, szétverné a fejét és egyéb szörnyűségeket ír le kifejezve nem is fojtott agresszióját.

Szörnyülködve olvassuk a lapokban, a neten, milyen iszonyatra képesek az emberek. ...

–                   -   Bár meghalnék! – gondolta Lina a földön kuporogva.

–                  -   Bár belepusztulna! – sóhajtott fel magában Ádám.

Mostanában mindennaposak voltak ezek a gondolatok. Mindketten olyasmire vágytak, ami egyelőre nem akart bekövetkezni. A halál nem jött a nőért, hiába kérlelte naphosszat. Ezért még többet ivott és még jobban összement szánalmas kis teste.

Ádám ránézni sem bírt, mert hányingere volt tőle. Felpüffedt arca, petyhüdt bőre semmiben nem emlékeztette már arra a hóbortos nőre, akiben tizenévesen beleszeretett.

  Bár utóbb nem tűnt ez valami nagy szerelemnek, inkább amolyan könnyű lángolásnak, ami arra volt csak jó, hogy elmeneküljön otthonról. Mostohaapja ...