Voltam otthon, de jövök vissza, haza. Ezt régebben gyakran mondogattam és fel sem tűnt, hogy milyen ellentét van benne. Mert nem is volt. Sokaknak van több otthona, nekem két hazám. Nemrég valaki azt mondta nekem, írj arról, milyen volt kisebbségnek lenni Jugoszláviában, mit éltél ott meg.

Jugoszlávia, a szabad, a jómódú, a pimasz ország, amely csak fél lábbal haladt a szocializmus útján. Ott nőttem fel úgy, hogy ha megkérdeztek bennünket valahol , kik is vagyunk, akkor azt mondtuk, jugoszlávok, magyarok is, de akkora volt a büszkeség bennünk, hogy nem utóbbit hangsúlyoztuk. Tudom, hogy ezt ildomos lenne tagadni, hiszen Vajdaságot is elveszítette Magyarország és ezért sírni-ríni illik. De akkor régen, amikor még a fénykorát élte ez ...

Közeledett a nap. Az esküvőé. Fura egy helyzet volt, mert Eni férjhez akart menni, de csak férjhez menés kedvéért. Minden lány erről álmodik, hát ő is pontosan így érzett. A fehér ruha varázslata beszippantotta. Tudta, hogy nagy esküvő nem lesz, mert a szülei nem akartak erre áldozni. Nem is értették az esküvői cécót, hiszen már együtt éltek 2 éve, pénzük sem volt, egyszóval szerintük mellőzni kellett volna. De Eni és Andor ragaszkodott hozzá. A vőlegény csak azért, amiért a legtöbb vőlegény: a nő kedvéért, akit szeretett. A fene akart egész nap színházasdit játszani a rokonság előtt. Csak a nők…Ők aztán tűzön-vízen át harcolnak ezért a jó kis buliért. Mind királylányságra vágyik, s mivel ehhez más legális ...

Négy évszak, 365 nap. Felnőtt vagyok, szaladnak a napok, nincs önfeledt játék, belefeledkezés   az időbe vagy annak tagadása. Munka van ezer órában, persze a szokásos rohanás, a mindennapi dolgok megszervezése, lebonyolítása, sorban állás a postán, az utcán a fülesbe burkolt emberek kikerülése.

A türelem vagy van, vagy nincs. A Lidlben, mert az van közel, végig kell hallgatnom hetente minimum kétszer, hogy hogy ki mit főz, miért hosszú a sor és a pénztárosok meg lassúak, mint csiga az akácerdőben. Mosolyogni kell, odafigyelni másokra és nem mérgelődni nagyon, ha valaki a sarkamra tolja a bevásárló kocsit.

Egy éve reggel a nap ugyanilyen volt, mint a mai. Ragyogó napsütés ébresztett már kora reggel és egy üzenet az újra ...

A rangsorolás, a minősítés az emberiséggel egyidős. Szeretjük, nem szeretjük, minden nap részünk van benne. Évezredek óta arra törekszik az ember, hogy egyenlőséget éljen meg ezer meg ezer helyzetben, de ez mindig is álom marad. Vannak a ma és a régmúlt emberén túli okok, amelyek ezt meggátolják. Csak egy gyakori példa: a nők és a férfiak közötti egyenlőség. Persze szavazati joga a legtöbb nőnek van, de azzal is mindenki tisztában van, hogy akár biológiai, akár társadalmi okokból kifolyólag, a nők soha nem lesznek teljes mértékben egyenlőek a férfiakkal. Még ha ebbe sokan nem is tudnak belenyugodni.

A tudás, a szorgalom, a tehetség, a képességek nem kiegyenlítettek az iskolai élet során sem. Mindenki „hozott anyaggal” küzd ...

A változás jó…A változás hasznos…Minden változik…Egyetlen biztos dolog van az életben, ez a változás…Ilyesmiket hallunk, olvasunk naponta ezer fórumon. Az állandóság ideje lejárt, nem menő, elavult, unalmas, haszontalan. A legtöbb ember a változásban látja az élet mozgását. Valahol persze így is van, hiszen nem lehet megmaradni túl hosszú ideig egy bizonyos szituációban, mert nem válik a javunkra. A változás, a változtatás persze nem könnyű, nem is egyszerű, olykor sajnos nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.

Az utóbbi 20 év talán az emberekben okozta a legtöbb változást. Persze, az is elgondolkodtató, hogy vajon nem a tapasztalat mondatja-e ezeket, vajon tényleg mások lettek-e az emberek vagy csak a körülmények, ...

Nem, nem a regényről szeretnék írni, hiszen írtak róla eleget. Molnár Ferenc zseniális könyve, emberismerete ebben a könyvben olyan szinten érvényesül, hogy keveset lehet hozzáfűzni. Talán az utókor ott rontotta el, hogy házi olvasmányt csinált ebből a csodálatos történetből. Itt is érvényesül a régi szabály: ami kötelező, az nem lehet érdekes vagy jó. Dehogynem. Csak a kedv veszik el…

Tegnap, így Gyereknap előtt, elsétáltam a szoborhoz Pesten a Práter utcában. Épp egy háromévesforma, rózsaszín tüllszoknyás kislány mászott fel az egyik gurító gyerek fejére. A nagymama fotózta.

A szoborcsoport egyszerűen tökéletes kompozíció. A vörös ingesek olyan arccal várnak, ami nem változott száz év során sem. ...

Brüsszel….Amikor azt mondtam, oda készülök, többen megrántották a vállukat és megjegyezték, hogy őket semmi nem vonzza ebben a városban. Mintha csak a politikával lenne egyenlő ez a világváros. Sokat halljuk emlegetni, de legfőképp negatív értelemben. Persze ez még inkább felkeltette a kíváncsiságom.

Brüsszel könnyed, laza város. Olyan frivol, mint egy francia nő. Az emberek jól öltözöttek, nem sietnek, ahogy más nyugati országokban sem. Hétfő délelőtt 11-kor még mintha szunyókálna a város, amikor mi a meghódítására érkezünk. Az utcán hatalmas zsákokban várakozik elszállításra a szemét. Nem szép látvány, de ez is az élet része.  A falakon graffitik. Keskeny, magasba törő házak, itt-ott omladozó falak. A tereken ...

Péter legjobban beszélni szeretett a világon. Ha ezt összeköthette a taxizással, akkor az neki egy paradicsomi állapot volt. Egyszerűen szómenése volt, ha utast látott. Ebből sok konfliktusa támadt, mert az emberek jó része csendben akart utazni, fáradt volt, nyűgös és cseppet sem vágyott valami felszínes csevegésre. De azért bőven akadtak olyanok is, akikkel lehetett vitázni a politikáról, szidni az időjárást vagy a mai tiszteletlen viselkedést.

Ilyenkor elemében volt és egy hosszú nap után is úgy szállt ki a kocsijából, mintha aksitöltőn lett volna. Utasai nem mindig. De ezt alig vette észre. Az idősebbeket jobban kedvelte, mert könnyebb volt őket szóra bírni. A történeteiket megszámozva elraktározta a fejében és ...

Egyre többször olvasható a neten az, hogy brit iskolák nagy részében arra a döntésre jutottak, hogy le kell szerelni a falakról az analóg órákat, mert a gyerekek nem boldogulnak a mutatókkal. Első pillanatban ez a hír döbbenetes, utána már nevetséges, majd elgondolkodtató és szánandó. Neves iskolák vezetői arra hivatkoznak, hogy nyugalmat szeretnének a tanórákon, de a gyerekeknek stresszt okoz a falon lévő szerkezet, és különben sem találkoznak nagyon az életük során ilyesfajta időmérővel, tehát meg kell szabadítani a gyerekeket attól, hogy ez gondot okozzon nekik.

Rögtön egy csomó kérdést vet fel bennem ez a téma: ami nincs a mindennapjainkban azt el kell távolítani? Esetleg az óra leolvasásának megtanítása nem merült fel? ...

A pedagógus, legyen az óvónő, tanító, tanár, elsősorban ember.  Van jó, rossz, figyelmetlen, trehány, odaadó, lelkes, felelősségteljes és elhivatott is. Van jó napja, pocsék is, családja, gyerekei, magánélete, örömei, botlásai. Otthon anya, apa, máshol barát, szomszéd, ahogy mindenki. Ma a média azt sugallja minden fórumon, hogy a pedagógusnak tökéletesnek kell lennie. Minden percben készen kell állnia arra, hogy megvédjen, megmentsen, neveljen, tanítson, ápoljon egy gyereket vagy épp többet. Törődnie kell a rábízott diákok lelkével, azzal, hogy mik a kívánságaik, észre kell vennie, ha gyerek bánatos, ha bántják otthon, ha sérelem éri a társai közt, ha fáradt, ha rosszul lát, hall és egyebek. Mindenki tudja, hogy ez akkor is ...