Régebben, talán nem is olyan régen, miért vásároltak a szülők a gyerekeiknek? A válasz nagyon egyszerű: mert szükség volt valamire vagy épp jeles alkalom közeledett. Mire volt szükség? Új cipőre, pólóra, kabátra vagy elrongyolódott tornazsákra. Ha pedig születésnap, karácsony volt a láthatáron, akkor pedig azért, mert ezen alkalmak különleges jelentőséggel bírtak.

A gyerekek várták ezeket, vágyakoztak valami különleges, elérhetetlennek tűnő dolog után. Jól esett az ágyban fekve este arra gondolni, hogy a kirakatban látott hajas babánál szebbet soha nem láttunk, mert ilyen ragyogó, szőke haja talán még a mesebeli királylányoknak sincs. Vagy egy billenős dömper, egy kisvonat, egy markoló maga a csoda volt. És sokat ...

Jó esetben van pár rövid évtizedünk. Ezek az évek jórészt tele vannak félelemmel, stresszel, aggodalommal, csalódással, szenvedéssel.  Csak az a baj, hogy félelmetes gyorsasággal telnek a napok, miközben várjuk a hétvégét, a nyarat, a karácsonyt, a szép időt, az esőt…Mindig várunk valamit, közben pedig elfelejtünk élni. Olyan életet élünk, ami legtöbbször nem a miénk.

Nem ezt akartuk, nem ezt terveztük. Olyan hatalmas félelmeink vannak, amelynél nagyobbakat körénk senki nem rakhat nagyobbakat. Félünk szeretni, örülni, változtatni, kimondani azt, ami bánt, dicsérni, lelkesedni. Félünk attól, hogy valamit rosszul teszünk, de a legrosszabb az, hogy valójában nem teszünk semmit. Hányunk életének filmje olyan izgalmas, ...

Amikor az írott sajtó attól zeng, hogy már az óvoda tele van szexuális bántalmazással, hogy a szex jelen van ebben az életkorban, akkor félelmetesen nehéz elhinni, hogy ekkorát változott a világ. Hogyan történhet meg az, hogy a 21. század első felében egy óvodás vagy akár több harapdálja a másik nemi szervét? Hogyan fordulhat elő az, hogy egy Pest megyei feltörekvő kisvároska óvodájának kertjébe néhány hatéves telefont csempész be és egymás nemi szervét széthúzott állapotban lefotózza?

Mindezek nem véletlenek, nem egy kiragadott szeletei a társadalmunknak, hanem óriási méretű probléma jelzései. Nem lehet azt mondani homokba dugott fejjel, hogy jaj, ez ott előfordult, de máshol nem. Hangsúlyoznám azonnal, hogy a fenti ...

Nyirkos, téli reggel volt. Olyan, amikor nem szívesen bújik ki az ember az ágyból, mert ott finom meleg van. Fűtik alulról rendesen az ördögök, ahogy a tiszteletes mondta vasárnap a misén. Fél öt lehetett, sötét volt. Biri a fejére húzta a takarót, hogy ne hallja a disznó visítását. Tudta, hogy nem sokára érte mennek és kivonszolják az ólból. Gyűlölte ezt a napot, a disznóvágást, a szomszédot, aki átjött segíteni. Gyűlölte a hangokat, a szagokat, amik ehhez a naphoz kötődtek. Haragudott az apjára, aki szemrebbenés nélkül le tud szúrni egy disznót.  Aki meg tudja ölni Pocikát.

Harag volt a szívében, azért is, mert amikor egyszer ezeket elmondta, nagyon összeszidták érte. Az apja megvetően végig mérte és megforgatta ...

 Adott egy orvosi rendelő várója. Kisgyermekes anyák várakoznak türelmesen, türelmetlenül. A hároméves nyűglődik, melege van, unatkozik, de az anyukája nem akarja megnyugtatni, vagy kivinni a levegőre, esetleg beszélgetni vele, vagy könyvet nézegetne vele, hanem a telefont nyomja a kezébe. Azonnal megszűnik a nyűglődés, a gyereket beszippantja a virtuális világ. De ugyanez a helyzet a vonaton, a buszon, a bankban. Szinte bárhol.

Gondoljunk csak bele, hogy az utóbbi 15 évben a felnőttek jó része létezni sem tud már a telefonja nélkül. Olyan szinten eldeformálódtak a kapcsolatok, hogy az ebédlőasztalnál, a járdán sétálva, uram bocsá’a zebrán gyalogolva, a biciklin, az autót már meg sem említeném annyira közhelyes, mindenki ...

Mi lenne, ha minden ember a csomagban, amivel erre a világra érkezik, kapna egy kedves kis útmutatót arról, hogy milyen is ő, vagy hogy hogyan kell bekapcsolni, hogy jól működjön. Vagy netán kikapcsolni, hogy nem működjön rosszul…

A kezelési útmutatónak biztosan lenne több része. Legelső része szüleinknek szólna:

-         Íme a tartalom: két kéz, két láb, egy fej és egy törzs. Ha ordít, etesd meg, ringasd, szeretgesd. Ha messziről érzed a szagát, akkor pelenkázd át. Lesznek olyan periódusok, amikor semmi nem használ, légy türelmes, mert nincs rajta kikapcsoló gomb. Ha végképp nem boldogulsz, hívj segítséget, kéretlen tanácsokkal amúgy is ellátnak majd hosszú időn át.

-         Ha azt hiszed, hogy ...

A tanyán békésen legelésztek a lovak. Hűvös tavasz volt az idén, nehezen akarta átadni a helyét a március a februárnak. A nap erőlködött, de a sugarai még nem simogattak melegen.

Juli nézte a közeledő autót és már látta a két integető kislány fejecskéjét. Az egyik szőke volt, a másik barna. Az egyik vékony, inas, a másik gömbölyű, esetlen mozgású. Mintha nem is testvérek lettek volna. Jobban nem is különbözhettek volna egymástól.  Lillának be nem állt a szája, folyamatosan mesélte a történetkéit, alig tudott másra figyelni önmagán és a mesélőkéjén kívül. Ezért is ment neki nehezen a lovaglás. Nem tudott koncentrálni. Minden szavából kiérződött, hogy a világ közepének hiszi magát. Dacos kis arcával azt ...

Eljön az a pillanat, amikor az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy közte és a Halál között már nincs senki. Elmentek a nagyszülei, rokonai, a szomszédok, a barátok szülei, kollégák és mindenki, aki egyszer egy bizonyos úton részese volt az Élet nevű kalandnak. Hosszú ideig nem törődünk a halállal. Gyermekként egy-egy galamb, egér, vagy esetleg kismacska jelzi csak az elmúlást számunkra, de ahogy múlik az időnk, ahogy pereg a homokóra, egyszer csak minden megváltozik. Jönnek az első halálesetek a családban, amelyekről vagy beszélnek a gyerek előtt vagy mélyen titkolják, legfőképp kíméletből.

És bárhogyan menekülnénk a fájó gondolat elől, a szüleink is sorra kerülnek. Ők a rácsos kapu őrzői, amelyen mi még nem ...

Amikor gyerekeink felnőnek, azt hisszük egy tétova pillanatig, hogy majd kevésbé kell aggódnunk értük. Hiszen túl vannak már a fertőző betegségeken, a mindennapos iskolai szorongásokon. Tudnak egyedül enni, inni, járni, és úgy ahogy van, élni a szigorú felügyeletünk nélkül. Ha odafigyeltünk rájuk, ha velük voltunk minden apró jóban és rosszban, akkor nyugodtabb szívvel engedjük el őket az éjszakába, hiszen abban a korban vannak, amikor egy fiatal már nem akar otthon ülni. A buli lesz a minden. A buli, amiről minden szülő tudja, hogy milyen veszélyeket rejteget. De ő is túlélte, volt egypár kevésbé dicsőséges kalandja neki is és a szülei ez alatt nyugodtan vagy kevésbé nyugodtan aludtak vagy forgolódtak az ágyukban.

...

Régi nyarak illata szállt a levegőben. Legalábbis Éva ezt érezte, amikor hazafelé vánszorgott a nyárfák alatt.  Mindenfelé szálltak az undok kis, fehér szöszök és szemtelenül rátelepedtek az arra járók vállára, hajára. A lány orrát facsarta a tüsszentés, mert a nyárfák kis bolyhocskái mindent elleptek. Néhol egy rakáson, a fák tövében úgy néztek ki, mintha hókupacok lennének. Összegyűltek, kavarogtak, ha egy arra járó szellő felkapta őket.

Éva máskor nem foglalkozott ilyesmivel. Egy egyszerű hétköznap észre sem vette volna a körülötte történő lényegtelen dolgokat. Például azt, hogy pajkos szellő kócolja a haját,  vagy hogy a nap sugarai bágyadtan lopakodnak át a fák lombkoronáján, és a kőkerítés ...