2021. júl 28.

Fehér leander - novella

írta: Hildaságok
Fehér leander - novella

Megüt. Azt mondja, szeret, és megüt újra. Most nem szakad fel a szám, mint a múltkor. Nem kezdek el sírni, mert azt nem szereti. A sírás a gyengéknek való, meg a nőknek, hogy zsarolják a férfiakat. Mindig ezt mondja. Az egy pillanatig sem jut eszébe, hogy sírni a fájdalom miatt is lehet. Egyszer mégis ezt mondtam neki. Sokáig nem szólt semmit, aztán egészen közel lépett hozzám. Puha ujjaival megemelte az állam és elmosolyodott. Azzal a mosollyal, amellyel a gyerek kárörvendve eltapos egy csigát. Tudja, hogy élőlény, azt is, hogy nem helyes, de élvezi a csigaház roppanásának a hangját.

– Te nem tudhatod, mi a fájdalom - mondta. - Apám csikket nyomott el a karomon, amikor ötéves voltam. Az fájdalom.

Ezután már nem mondom neki. ...

Tovább Szólj hozzá

2021. júl 28.

A nyolcadik levél - novella

írta: Hildaságok
A nyolcadik levél - novella

    A baj ott kezdődött, amikor nem tudta megérteni, hogy aki elment, nem jön vissza soha. Nem jöhet. Ő mégse hitte el, mert megígérték egymásnak. Igaz, hogy volt annak vagy ötven éve is, talán több, és még ostoba fiatalok voltak, de Miklós soha nem csapta be.

Miután meghalt, az volt a legfurcsább, hogy folyton az járt a fejében, hogy nem mondott el neki mindent, amit akart. Fél évszázadon keresztül éltek egymás mellett, mégse volt vele teljesen őszinte. A legelején félelemből, hogy elveszíti, később pedig feleslegesnek tűnt.

Volt a kapcsolatukban valami idegen eredetű feszültség, ami olykor felvillanyozta őt, máskor viszont letargiába taszította. Az idegen rossz szó volt, mert csak Miklós nem értette, ő tudta, hogy a ...

Tovább Szólj hozzá

2021. júl 21.

Anya nélkül

írta: Hildaságok
Anya nélkül

Tizennyolc lettem. Azt mondják, ez a felnőttkor. Nem vagyok felnőtt, de gyerek sem már. Néha úgy érzem, sosem voltam gyerek, de felnőtt sem leszek igazán, vagy nem tudom, mert épp a köztes létben vagyok. Szeretnék még itt maradni, mert akkor nem kell túl nagy felelősséget vállalnom a világgal szemben. Ezzel talán kicsit elkéstem, mert a világ már rám rakott egy adaggal, és nem kérdezte meg, kérek-e belőle.

Úgy kezdődött minden, hogy anya nélkül maradtam. Volt egy csodálatos nő, aki dédelgetett, a testében óvott, vigyázott minden pillanatban. Néha mintha hallanám a hangját, bár tudom, hogy ez lehetetlen. Ha előveszem a régi fényképeit, csak egy copfos kislányt látok rajtuk, és nehezen hiszem el, hogy ő volt az anyukám. A ...

Tovább Szólj hozzá

2021. júl 21.

Vigyázz magadra, Szofi!

írta: Hildaságok
Vigyázz magadra, Szofi!

Szofi vagyok, egy senki, egy semmi. Egy napja az ágyamon heverek, és nem beszélek senkivel. Anya és apa a Balcsira utazott a húgommal. Nem tudtam velük menni, mert dolgozni akartam, fagyit árulok a Palán. Pár napja töltöttem be a tizenkilencet, de nem volt nagy ünnepség meg felhajtás. Anyáék felköszöntöttek és megbeszéltük, hogy majd lesz egy utószülinap ha itthon lesznek, bár nekem nem hiányzik.

Este van, de még alig sötétedik. Majdnem kilenc óra, de hiába húzom össze a sötétítőt, még mindig bekúszik a fény. Már nem remeg a testem a fájdalomtól, de a lelkem sötét veremben vergődik. Pontosan nyolcszor zuhanyoztam le huszonnégy óra alatt, de semmi ne változott. Most is érzem a szagát. Kezének érintését a víz nem mossa ...

Tovább Szólj hozzá

2021. júl 21.

Hol az empátia mostanában?

írta: Hildaságok
Hol az empátia mostanában?

Nem, nem hiszem, hogy a világ régen jobb volt. Azt sem, hogy az emberek angyalok lettek volna. Mégis mintha gyakrabban fordultunk volna egymás felé, hogy meghallgassuk, vagy netán segítsünk egymást.   A barátságok beszélgetéseken, találkozásokon alapultak, a szomszédok nem gyűlölködtek folyamatosan és nem lesték, ki mikor kapcsolja be a fűnyírót vagy netán a porszívót.

Az az érzésem, mintha lesben állva várnánk, hogy végre rosszat mondhassunk valakiről. Erős kritikákat és meggondolatlan véleményeket fogalmazunk meg a nap minden percében, és komment-cunamiként lökjük magunkból a belénk szorult félelmet, irigységet és bizonytalanságot.

A hétköznapokban egyre gyakrabban fordul elő, hogy rosszul lévő emberen nem ...

Tovább Szólj hozzá

2021. jún 18.

Háromszázhatvanöt nap

írta: Hildaságok
Háromszázhatvanöt nap

Egy év. Háromszázhatvanöt nap és millió érzés. Tavaly ezen a napon halt meg Benedek Tibor. Kevés ember van Magyarországon, akiért ennyien rajongtak. Róla nem lehet rosszat mondani, mert emberként és sportolóként is kiváló volt.

Mégis a mai napon a szerelem jut eszembe róla. Az a fajta kapocs, amellyel a feleségéhez kötődött. Mindenki ilyen szerelemre vágyna. A nap minden percében ezt hiányoljuk, erről álmodozunk, és reméljük, hogy létezik. Az jár a fejemben, vajon hogyan lehet túlélni annak elvesztését, aki életünk és pillanataink részese oly módon, ahogy talán csak mi vagyunk önmagunknak? Hogyan lehet levegőt venni, hagyni, hogy dobogjon a szívünk, amikor legszívesebben megállítanánk a nélküle töltött időre.. A Föld ...

Tovább Szólj hozzá

2021. jún 04.

Anyám és Trianon

írta: Hildaságok
Anyám és Trianon

  Mindenki a százegy évvel ezelőtti napra emlékezik ma. Én alig. Egy olyan országban nőttem fel, amely harapott egyet Magyarország megsebzett testéből, és ez a falat nem akadt a torkán. Biztosan nem érezte édesnek, de nem is fuldoklott tőle. Az első időkben még nem volt kegyes és engedékeny, még szerette volna elérni, hogy a Szerb-Horvát-Szlovén királyság megmutassa hatalmát és erejét.

Én ebben az erőt fitogtató, később Jugoszláviává alakuló országban jöttem világra.

Június negyedike a gyász napja és nekem is az három éve. Ezen a napon, amikor megszólaltak a harangok és egy hatalmas országért sírtak, én majdnem száz évvel később anyámért.

Amikor kora reggel felkeltem, nem sejtettem, hogy árva leszek. Árva és ...

Tovább Szólj hozzá

2021. máj 30.

Gyerekeinkért

írta: Hildaságok
Gyerekeinkért

 Ezekkel a napokkal, amelyeket egy évben egyszer nagy csinnadrattával tartunk, az a baj, hogy hamisakká lesznek, ha nem teszünk másként az év többi napján.

Ma mindenki, aki teheti, programot szervez a gyerekének, elviszi valamilyen rendezvényre, ha van, vagy ajándékot ad gyerekének. Mert ez így dukál, mert a gyerekek ünnepe van. Az ünnepek viszont jelzik, hogy, hogy vannak egyszerű, jelentéktelen hétköznapok is bőségesen. Gyerekeink mellettünk, velünk élnek és lassan elfelejtjük meghallgatni, észrevenni őket. A szülő-gyerek kapcsolatnak millió összetevője van. Világra hozzuk őket, gondoskodunk róluk, megvesszük, ami fontos, és biztosítjuk nekik a családot, amely nélkül nem lennének egészek. Ez a minimum, hiszen mi hívtuk őket ...

Tovább Szólj hozzá

2021. máj 25.

Citrom és vanília - novella

írta: Hildaságok
Citrom és vanília - novella

Tamara mindent utált azon a napon. A napsütést, a nyarat, a strandot, Lacikát és legfőképpen önmagát. Olyan haragosan rágta a szája szélét, hogy a vér majd kiserkedt. Ha volt nap, amikor egy tizennyolc éves lány okkal érezheti magát rosszul, akkor az pontosan az a péntek volt, amelyen meggyűlölte a világ összes emberét. Hiába volt 1984 nyara és az érettségit maga mögött hagyó, kibontakozó szabadság, a világ összeesküdött ellene. Dühénél csak szégyene volt nagyobb. Legszívesebben Lacikát is a holdra küldte volna, mert miatta volt minden. Ha ő nem jön el vendégeskedni Annus nénihez, ha annak nincs vérnyomás gondja, ha meg nem kéri, hogy szerezzen örömöt egy ötévesnek, akkor most nem kellene a rakparton sétálnia ...

Tovább Szólj hozzá

2021. máj 18.

Születésnapomra...

írta: Hildaságok
Születésnapomra...

Nem költemény és nem harminckettő lettem, ahogy a költő.

  Már megfigyeltem, hogy a születésnapommal sosincs gond. Mindig az előtte lévő nap okozza a legtöbb szomorúságot. Hogy vajon miért akkor esem a töprengés és az érzelmi rendrakás mély vermébe, sose tudok rájönni. Csak ülök és számot vetek.

  Egyik nap megtaláltam a naplóm, amelyben köszöntöttem a tizennyolc éves énem. Pontosabban nem volt az elrejtve, csak nem vettem elő gyakran. Nem tudtam mit kezdeni vele, mert az akkori gondolataim ma megrémisztenek. Abba meg bele sem merek gondolni, vajon értem-e az elmúlt évek alatt. Magával a születésem napjával sose voltam én kibékülve. Pontosabban nem volt dolgom vele.  

Nem tartottuk. Nem volt se tortám, se ajándékom. ...

Tovább Szólj hozzá

süti beállítások módosítása