2020. aug 06.

Hanna voltam - 3. rész - A vég

írta: Hildaságok
Hanna voltam - 3. rész - A vég

Június 25. csütörtök

 

  Már egy hete szünet van, amit nagyon nem bánok. Max. nyolcig alhatok, mert anya kíméletlenül felébreszt. A tunyaság viszi az embert a bűnbe, ezzel nyitja a reggelem. Ő pedig tesz róla, hogy nekem ne legyen időm ellustulni. Egyik nap meggyet szedtünk a telken, utána málnát. Nem sokára jön a paradicsom is. Borsó is van bőven, így be vagyok fogva rendesen.

Barátnőimet sokkal lazábbra engedik. Kapom is tőlük az ívet, mert szerintük nyugodtan mondhatnék nemet. Nem ismerik az apámat. Nem szeretném, ha egyszer dühében megütne.

Most, hogy dolgozik, valamivel higgadtabb, de azért fel-felcsattan, ha valami nem a kedve szerint van. Már a kiabálástól is összeszorul a gyomrom. Utoljára kiskoromban vert meg, ...

Tovább Szólj hozzá

2020. aug 05.

Hazug nyarak örvénye - novella

írta: Hildaságok
Hazug nyarak örvénye - novella

Csak nyaranként találkoztak. Nyolc éven keresztül két hétre. Megélték a tizennégy napot és éjszakát, utána hazamentek. Laura a férjéhez, Vili pedig a feleségéhez, akit már a házasságkötésük napján sem szeretett. Egyikük sem mondta, hogy jó lenne elválni, mert a bonyodalmak nem tűntek vállalhatónak. A mesebeli szerelem érzete nem váltotta ki a folytatás zálogát. Talán nem akarták eléggé.

  Már az is maga volt a csoda, hogy ilyen hosszú időn át bűntelenül találkozhattak. Csak Laura nővére tudott kettejükről, ő fedezte a kéthetes románcot. Általában augusztus közepére időzítették a találkozást, amikor már lecsengőben volt a nyár, és nem kellett ismerősök áradatával találkozniuk a Mátra lábánál.

    ...

Tovább Szólj hozzá

2020. aug 05.

Hanna voltam - 2. rész

írta: Hildaságok
Hanna voltam - 2. rész

Május 3. vasárnap

 

 Tegnap nem tudtam folytatni az írást, mert anyáék megjöttek a piacról és segítenem kellett a főzésben. Egyszer meséltem a csajoknak, hogy krumplit pucolok meg mosogatok minden nap, erre kiröhögtek és csicskának neveztek. Próbáltam megmagyarázni, hogy ez egyszerűen csak arról szól, hogy gyorsabban szabaduljak otthonról, de már mindegy volt. Kiszaladt a számon és ezért kaptam zrikálást bőven. A zrikálás is elavult, ide mást kellene írnom, de nem fogok. Az én naplóm…

Visszatérve a tegnaphoz. A rossz kezdés után, végül minden jól alakult.

Alex írt még pár üzenetet, de nem akartam ugrani neki. Cukorborsónak hívott, ami ostobán hangzik. Megbeszéltük, hogy este beülünk egy kocsmába. Arra gondoltam, ...

Tovább Szólj hozzá

2020. aug 03.

Hanna voltam - 1. rész

írta: Hildaságok
Hanna voltam - 1. rész

  Hanna voltam, 16 éves és megöltek. Úgy haltam meg, hogy voltaképpen nem is éltem igazán. Eddig apám nem engedett élni, most meg a szerelem nevű átok. Persze én nem hívom ezt szerelemnek, mert még időm sem volt megérezni a szelét, máris viharként rántott magával.

Apám mindig azt sorolta, hogy egy lány tegyen féket a nyelvére és a micsodájára is. Az előbbire azért, mert a férfiak keze gyorsan eljár, a másodiknál viszont, ha nem is gyorsan, de tudnak fájdalmat okozni. A fájdalom meg nekem fáj, nekik a szégyen. Arról soha nem beszélt, hogy nekik valóban a szégyen fájna vagy csak a falu nyelvétől félnek? Megkérdezni persze nem lehetett, mert az ilyen dolgokat könnyen elhallgatja az ember.

A micsodám, aminek a neve is ...

Tovább Szólj hozzá

2020. aug 01.

A lelkek piacán - novella

írta: Hildaságok
A lelkek piacán - novella

  Júlia meglepődött. Tolongásra és hangos szóra számított. De alig lézengett valaki a piacon. Lehet, hogy túl későn érkezett?   Vajon meddig van nyitva?   És lehet-e alkudni, ez érdekelte legjobban. A kínálat-kereslet törvényei valószínűleg itt is domináltak, de nem tudhatta. Ismeretlen volt a terepen. Ténfergett egy kicsit, mert nem tudta elönteni, kihez fordulhatna. Vajon dekára mérik vagy grammra? Kell-e hozzá bizonyság, hogy megfelelő? Ezek a kérdések tolongtak a fejében.

A krumplik, karalábék és hagymák kupacai között nem lelte az árust, akit keresett. Pedig pontos útmutatást kapott. Az árkádok alatt, ahol már nem színes ernyők alatt ülnek az eladók, ott lesz majd egy férfi, előtte üres asztal, rajta egy toll, tinta ...

Tovább Szólj hozzá

2020. júl 29.

Meghódítani egy szívet...

írta: Hildaságok
Meghódítani egy szívet...

Gyakran érezzük, hogy jó lenne mindenkit meghódítani magunk körül. Elvarázsolni, elkápráztatni valahogyan. Olyat adni, tenni vagy mondani, amivel felejthetetlenné válunk a számára. Szeretnénk beleénekelni magunkat mások szívébe, hogy hosszú időn át csak a mi hangunkat hallja. A testet megkapni, élvezni és birtokolni mintha könnyebb lenne. Mostanában nem adjunk nehezen magunkat. Talán a testünket féltjük kevésbé. Zárt szívvel is könnyedén belesétálunk olyan kapcsolatokba, amelyek nem nyújtanak távlatokat. Már kevésbé akarunk messzire nézni, és lassan elfelejtünk vágyakozni is.

A várakozás, a sejtelem, a titokzatosság elenyészik a mindennapok szürke talaján, és rohanunk a mába, mert a holnap félelmetes köde nem tűnik ...

Tovább Szólj hozzá

2020. júl 28.

Azok a régi nyarak...

írta: Hildaságok
Azok a régi nyarak...

 Régen egy messzi-messzi Galaxisban, amikor még nem volt internet, mi, gyerekek nyáron mást se tettünk, csak játszottunk. Nem emlékszem, hogy ránk erőltettek volna házi olvasmányokat és olvasónaplókat, vagy csak szerencsém volt. Ha volt is otthon némi dolgom, végeztével mehettem, ahová akartam. Eszébe sem jutott senkinek, hogy nekem programokat szervezzen, hogy kirándulni vigyen, esetleg szórakoztasson. Ha unatkoztam, unatkoztam. Ha nem találtam a helyem, az én bajom volt.

 Ahogy reggel felkeltem, és ettem gyorsan valamit, máris engedélyt kértem anyámtól, hogy mehessek a szomszédba.  Nem lehetett csak úgy átmenni.  És ebédre haza kellett érni. A pontos időt a déli harangszó jelezte. Késni nem mertem volna. Ha mégis megesett, nem tettem ...

Tovább Szólj hozzá

2020. júl 25.

Nemszeretve - novella

írta: Hildaságok
Nemszeretve - novella

 

   Kata nem sietett. Léptei tompán visszhangoztak a kórházi folyosón. Ha tehette volna, megparancsolja, hogy lábai váljanak kővé.   Már a szag is elviselhetetlen volt. Egyszerűen taszította a gondolat, hogy ide kelljen jönnie.

Lesimította szoknyáját, megigazította blézerén a hajtókát, mintha ezzel felkészült volna, hogy benyisson. Bentről élénk beszélgetés zaja szűrődött ki. Lassan kilincs felé nyúlt. Tarkóján izzadtságcsepp futott végig.

Váratlanul kinyílt az ajtó. Egy mosolygós nővérke nézett rá meglepetten.

       Segíthetek? - kérdezte.

Nem hinném, gondolta a nő. Talán, ha megmutatná a leggyorsabb utat a kijárathoz. Hangosan viszont ennyit mondott:

       Anyukámhoz jöttem, ...

Tovább Szólj hozzá

2020. júl 22.

Csak egy normális férfira vágyom...

írta: Hildaságok
Csak egy normális férfira vágyom...

  Semmi extrára. Nem a filmvászonról szeretném leimádkozni, nem egy plázában akarok belebotlani. Egyszerűen csak annyit szeretnék, hogy tudjon figyelni. Ha beszélek hozzá, ne gondoljon másra, munkára, telefonjára és egyebekre. Hallja meg a szavam és ne éreztesse, hogy az idejébe épphogy beleférek!

Olyanra vágyom, akinek ha elmondom, valami bánt, nem sértődik meg, nem gondolkozik azonnali visszavágáson. Elbírja a szavak súlyát, és nem titulál hisztisnek.Szeretném, ha tetteinek súlya lenne, de nem ígérne semmit. Ha szükségem lenne rá, mellettem lenne, és mondvacsinált kifogások mögé nem bújna. Nem akarná elhitetni velem, hogy fontos vagyok, miközben tetteivel hamis üzenetet küldene.

Csak egy normális férfira vágyom, aki ...

Tovább Szólj hozzá

2020. júl 18.

A pók - novella

írta: Hildaságok
A pók - novella

  Viola megszokta, hogy anyja öreg. Alig emlékezett rá fiatalon. Azt viszont egy pillanatra sem lehetett elfelejteni, hogy hiába hetvenhat éves, mindig elegáns volt. Kicsit meghízott, és nehezen járt, ha senki nem látta. Ha a barátnői kukkolták a panelház teraszáról, akkor a sarokig úgy lépkedett magas sarkú csizmájában, mintha a kifutón lenne, de a kanyar után megroppant, mint a túlfeszített íj. A látszat kalitkájában élte egész életét. Smink nélkül még a szemetet sem vitte le. Viola a maga finom nőiességével és csendességével elbújhatott anyja harsány kitárulkozása mögött.

Mégis aggódott érte, mert tíz éve volt özvegy, és az évek alatt több randevút bonyolított le, mint a lánya egész élete során. -

 - ...

Tovább Szólj hozzá