2020. már 31.

Hagyjuk már békén egymást!

írta: Hildaságok
Hagyjuk már békén egymást!

Három hete fordult ki a világ a sarkából nálunk. És azóta az emberek is. Nagyon nehezen változunk és tanulunk. A bántás, a kritizálás állandósult. Mintha nem vennénk észre, hogy megkaptuk a változtatás lehetőségét. Igen, az idősek. Leéltek egy hosszúnak tűnő életet jól, rosszul, nehezen,…

Tovább Szólj hozzá

2020. már 29.

Nincs időd? Hát most lett!

írta: Hildaságok
Nincs időd? Hát most lett!

 Hányszor mondtuk sietősen, kapkodva, sajnálkozva, ironikusan, kétségbeesetten? Megmondani se lehetne.  Most az idővel az életet kaptuk meg. Hatalmas ajándék ez, még ha sokan képtelenek elfogadni. Időt kaptunk a csendességre, a visszafogott viselkedésre, a türelemre, a gondolkodásra és magára…

Tovább Szólj hozzá

2020. már 28.

A bicikli - novella

írta: Hildaságok
A bicikli - novella

  Azon a héten már másodszor látta Roli biciklijét annál a kőkerítésnél. Hanyagul volt odatámasztva, és várta a tulajdonosát, aki a sárga házban múlatta az időt. Kedden és most csütörtökön szorosan a rózsaágyások mellett. Arra azért ügyeltek, hogy tövis ne kerüljön a gumik közelébe.  A tövis egészen…

Tovább Szólj hozzá

2020. már 26.

Hogyan ne váljunk kocka-pedagógussá?

írta: Hildaságok
Hogyan ne váljunk kocka-pedagógussá?

  Ez az a pálya, amit vagy szívvel-lélekkel csinál az ember, vagy sehogy. A sehogy gyorsabban kiderül, mint gondolnánk. Lehet jelen lenni egy osztályban úgy, hogy nem szeretjük a munkánkat, nem kedveljük a gyerekeket és utáljuk magát a tanítást is. Azonnal lerí rólunk, ha hamisak vagyunk, ha…

Tovább Szólj hozzá

2020. már 23.

Falusi home office - valaha

írta: Hildaságok
Falusi home office - valaha

Amikor még nem így hívták, hanem egyszerűen csak otthoni munkának, vagy ház körülinek, akkor sem volt minden habos torta. Anyámnak, ha otthon is volt, azért bőven akadt teendője. Bár büszkén dicsekedett vele, hogy neki nem kellett napszámba járnia, apám eltartotta. Ő mondta így. Később annyira nem…

Tovább Szólj hozzá

2020. már 18.

Az otthontanulás buktatói....és örömei

írta: Hildaságok
Az otthontanulás buktatói....és örömei

  Csak pár napja zuhant ránk ez a teher. Ha sima otthoni gyakorlásra vagy együtt tanulásra gondolunk, akkor is gyakran összeugrik a gyomrunk. A tanítás, okítás nem véletlenül munka és nem véletlenül kíván hozzáértést, ahogy ezt eddig is gondolhattuk volna. Sokan máshogy látták, most megtapaszthatják…

Tovább Szólj hozzá

2020. már 17.

Tanuljuk meg nem bántani egymást!

írta: Hildaságok
Tanuljuk meg nem bántani egymást!

  Reggel van, ballagok dolgozni. Második napja mintha háború lenne. Nem annyira félelmetes, de azért benne van a levegőben, hogy ez nem egy sima tavaszi nap. Egyetlen idős férfival találkozom, aki kutyát sétáltat. Autók suhannak el mellettem, gyanakodva nézem, hová mehetnek. Aztán eszembe jut,…

Tovább Szólj hozzá

2020. már 16.

Képesek vagyunk a változtatásra?

írta: Hildaságok
Képesek vagyunk a változtatásra?

  Az elmúlt napok nagyon sok félelmet és szorongást generáltak. A ma embere hosszú idők óta nem került ilyen tömegeket érintő nehéz helyzetbe. Nem vagyunk erre felkészülve, nincsenek tartalékaink, egyik napról a másikra élünk, mert megszoktuk, hogy akkor veszünk fogkrémet, ha elfogy. Esetleg kevés…

Tovább Szólj hozzá

2020. már 14.

Megköszönni, hogy élünk

írta: Hildaságok
Megköszönni, hogy élünk

  Minden természetes: hogy felkelünk, kávét iszunk, hogy zuhanyozunk, hogy vasalt ing lóg a szekrényben, hogy a gyerekünk nem akar kikelni az ágyból, közben meg már a szomszéd porszívózik felettünk fél 6-kor. Természetes a harag, a bosszankodás, az elkeseredés, a szorongás, a hangos nevetés, a…

Tovább Szólj hozzá