Egy megkésett levél a Mennyországba
Csak tíz évet késtem. Vagy talán egész életemben sikerült késnem. Nem tudom.
Abban a korban, amelyből én jöttem, a fényképek jóval ritkábbak voltak és kevés mosolygós arc volt rajtuk. A gyerekek gyerekruhában jártak, nem pózoltak kis felnőttként. A felnőttek sokkal idősebbnek tűntek, mint a mostani, hasonló korúak. Abban a világban a gyerekek sokat játszottak, de a telefon és óra nélkül is pontosan haza kellett érniük, mert a vacsora mindig ugyanakkor volt, no meg az ebéd is. Senkinek nem jutott eszébe, hogy esetleg később enne, mert az egyszerűen nem volt szokás. Azokban az időkben a gyerekek nem voltak a felnőttek barátai és nem is uralkodtak felettük. Senki nem gondolt arra, hogy haverkodnia kellene a gyerekével, vagy arra, ...