Nagyon sok szerepben teljesedhetik ki egy nő az élete során, de az egyik legelismertebb, legfontosabb az anyaság. Anyának lenni misztérium, azt megélni varázslat. Soha egyetlen férfi nem fogja megérteni, mit jelent terhesnek lenni, szülni és szoptatni. Írhat erről a témáról ezer cikket is a sajtó, egy férfi lelkében sincs meg ennek a filmnek összes mozaikja. Nagyon sokféle aspektusból vizsgálhatjuk az anyaságot, de a mai napok legnagyobb felháborodást keltő nyilatkozata az, amit a győri püspök, Veres András mondott. A katolikus egyház semmilyen formában nem támogatja a lombikprogramokat. Ezt nyilatkozta, és nyilatkozatára nem nyílt meg a föld, nem nyelte le, pedig Isten szószólójaként mondta ki ezeket…Olyan ítéletet mondott, amit ...

Mi a magány? Állapot, betegség, örökös küzdelem azért, hogy valaki nélkül nehogy feloldódjunk a semmiben? Szabadság netán, hiszen senkihez nem kell kötődni? Függetlenség, ami nem jár fájdalommal, keserűséggel és sok-sok csalódással?  Várakozás? Vágyakozás valaki után, hogy mosolyogva ne szakadjon ki a lelkünk egy társ hiánya miatt?

A magányt úgy kell viselni, hordani, mint egy láthatatlan köpenyt, ami együtt öregszik a szívünkkel. Olyan ruha ez, ami sokaknak lóg a szekrényében, és időjárástól, kedvünktől függetlenül gyakran kell elővenni. Lehetünk magányosak egy kapcsolatban is, amiben megragadtunk, ami olyan, mint mocsár, csak húz lefelé és erős karokkal kapaszkodik utánunk, nem engedi, hogy kirántsuk belőle a ...

Napok óta sajtó tele van a barcelonai merénylet képeivel, utóhatásával, döbbentével. Barcelona Európának egy olyan városa, ami az utóbbi időben a legfelkapottabb turistacélpontok egyike lett. Ez a virágzó város szinte már ott tart, hogy belefullad a turistaáradatba, nem bírja el a tömeget, a szemetet, a nyüzsgést, amit ennek az élni és lüktetni akaró városnak el kell viselnie az év 365 napjában.

De az emberek csak jönnek, kíváncsiak, nem tudnak betelni az épületek szépségével, a hangulattal, a mosolyokkal, és turista lévén esznek-isznak, nevetnek, felhőtlenek és szabadok.

Szabadabbak, mint egész évben, hiszen kiszabadultak a mindennapok szürke egyhangúságából és legyen akármennyi híradás is a médiában a ...

Minap újra meg újra előjött a címlapokon a szabad szoptatás témája. Már nagyon sok cikk látott napvilágot e témában, de a mostani arról szólt, hogy valahol a demokráciájáról messze földön híres Amerikában egy istentiszteleten megkérték a szoptató anyát, hogy fáradjon ki a mosdóba és ott táplálja tovább a gyermekét. Sokakban ez óriási felháborodást keltett, hogy miért is kellett kimennie, hiszen Amerika szabad ország és az emberi jogok listája, ha pontokba szednénk, átnyúlna Kanadába is.

Nő vagyok, anya is, szoptattam is a gyerekemet hosszú ideig. Arról nem mesélek, hogy milyen fantasztikus kötődést jelent, hogy milyen meghitt kapcsolat jön létre a baba és az anya között szoptatás közben, hiszen ezt mindenki tudja, érzi, ...

Önmagamat akkor tudom legjobban adni, ha kapcsolódom önmagamhoz. Ha jóban vagyok a belső valómmal, s természetesen jóban vagyok a külső önmagammal is. A belsőm én vagyok. Az, aki megtölt engem, aki alkot engem apró mozaikokból. Nagyon sok kis összetevőből állok. Pontosan úgy, mint egy finom étel, ami külsőre talán nem is különleges, de a fűszerek megadják a zamatát, a különlegességét. Legtöbbször ezek a fűszerek eltűnnek az ételben, de megkóstolva, már a nyelvünk hegyén érezzük, hogy különlegesség részei vagyunk. Mindez persze feltételezi azt, hogy hiszünk abban, hogy az, amit mi tálalunk fel másoknak, tele van jobbnál jobb ízekkel. Legtöbbször nem akarjuk megkóstolni azt az ételt, amit nem látunk szépnek. Csak a ...

Gyakran élünk azzal a szófordulattal, ha lelkesek vagyunk, hogy önmagamat adom.  Ezzel szinte bizonygatjuk, hogy hűek vagyunk a bensőnkhöz, hűek vagyunk ahhoz a valakihez, akit önmagunkat hiszünk. Valós énünket csak akkor tudjuk adni, ha tudjuk, hogy kik is vagyunk valójában. Vajon tudjuk-e? Vajon életünk mely szakaszában érjük el azt a pontot, amikor tudjuk, hogy kik vagyunk, kik szeretnénk lenni vagy egyszerűen kinek a szerepét játsszuk saját filmünkben? Egyszerűen találkozhatunk-e a valós énünkkel?

A mai kor embere nem akar számolni az idővel, csak fogni akarja vasmarokkal, tartani az idő kerekét két kézzel és még lábbal is, de nem engedni forogni. Kétségbeesetten szeretné megfogni a pillanatot, hogy a kíméletlenül haladó idő ...

Gyakran az az érzésem, hogy a nők nagy része nem akar megállni a talpán. Szándékosan bújik a férfi háta mögé, mert az könnyebb megoldás, mert nem vállalni fel a saját érzésinket, döntéseinket sokkal egyszerűbb, mint bátran azt mondani, hogy boldogulok egyedül is. Sok nő nem akar boldogulni, nem akarja felvenni a hétköznapok szürke kis kesztyűjét, s hagyja, hogy a férfi intézze el helyette a legegyszerűbb dolgokat, mint pl. a vásárlás, csekkek befizetése, a ház körüli teendők irányítása. Mindez történhet félelemből, életképtelenségből és kényelemből is.

Itt most nem arra gondolok, hogy a nő elnyomásban él, mert akkor az más helyzetet jelent. Itt az önként vállalt alacsonyabb pozícióról van szó. Amikor a nő ...

Életünk során a testünk az egyetlen olyan eszközünk, amit  folyamatosan közszemlére teszünk. A lelkünk, amely remélhetőleg halhatatlan és vándorol vagy újjászületik, esetleg megreked valahol a különböző világokban vagy az azok közti folyosókon várakozva, hogy újabb testet kaphasson, láthatatlan. Ezért félretesszük, elhanyagoljuk. Az utóbbi 100 évben semmi nem lett olyan fontos, mint az, hogy a testünket megőrizzük. De ez nem újkeletű dolog, csak most került bele a hétköznapokba túlhangsúlyosan. Lásd, mumifikálás…

Iszonyatos erőfeszítéseket teszünk azért, hogy a romlást megállítsuk, elfedjük vagy csak lassítsuk, de minden igyekezetünk hiábavaló. Mindeközben a lelkünk némán, takarásban figyel és vár. Neki nincs ...