Egy ismerősöm a napokban azt mondta egy közös ismerősünkre, hogy micsoda jó nő, mert négy gyerek után is szenzációs az alakja, mert negyvenen túl tini a kinézete. Valóban bombázó az említett csaj, valóban extra csinos az 52 kilójával, törékeny termetével. De ez lenne a jó nő ismérve? A kilók száma? Annyik vagyunk, amennyit mérleg mutat? Annyit érünk, amennyit egy eszköz, ami valljuk be, közellenség, mutat?

Ki a jó nő? Miért jó nő a jó nő? Ki szerint az? A mai társadalmi elvárás az, hogy soha nem szabad a korunknak megfelelően kinézni. Mindenféle módon meg kell akadályozni, hogy annyinak látszódjunk, ahány évesek vagyunk. Kötelező a görcsölés, kötelező az állandó stressz amiatt, hogy vannak-e plusz kilók rajtunk, ...

Egy kellemes péntek délutánon azzal hívtak fel, hogy segítsek ruhát választani egy esküvőre. No, nem menyasszonyit, ami nagy kihívás lett volna, hanem örömanyának megfelelőt. Akkor még nem sejtettem, hogy ez talán még nagyobb feladat.

A menyasszony jó esetben fiatal lány, aki gőzerővel fogyókúrázott az elmúlt fél évben, aki még levegőt is alig mer venni a ruhapróbákon, aki érzi, tudja, hogy élete nagy napján bármi is lesz rajta, ő szép lesz, mert mindenki rá fókuszál, mindenki csodálni fogja, aznap a nap is miatta süt szebben. És milyen igaza van. Ettől a belső ragyogástól fog fényleni, mert elhiszi magáról azt, amit a hétköznapok tükrében látva oly ritkán, hogy ő gyönyörű és különleges, egyedi és ...

Ha megkérnénk egy tucat embert, legfőképpen nőt, hogy a múlt századból mondjon stílusos nőt, aki hatni tudott az emberekre megjelenésével, a külsejével, aki csodálatot ébresztett, nőkben, férfiakban egyaránt, biztosan elég színes lenne a paletta. Egyetlen nő viszont biztos benne lenne a legjobb 10-ben, talán a dobogóra is kerülne, mert ő olyan Nő volt, aki maga volt megtestesült finomság, kellem. Ahogy lépkedett, ahogy mosolygott, ahogy rátekintett másokra, és ahogyan élt. Talán az is benne volt a lényében, az sugárzott ki, hogy kevesen nem szerették. Ő Audrey Hepburn.

Londonból első utam alkalmával anno az ő képét hoztam magammal plakát méretben. Egy csodás képet az Álom luxuskivitelben c. filmből. Finoman, lágyan mosolyog a ...

Mi is a stílus? Mikor mondjuk valakire, hogy stílusosan öltözködik? A stílust díjazzuk, irigyeljük vagy követjük? Talán mindhárom, de lehet, hogy egyik sem.

A nő, ha felöltözik méghozzá csinosan, akkor az már stílus? Nem, semmiképp. Egy ceruzaszoknya blúzzal lehet elegáns, főleg, ha a viselőjének jó az alakja, de nem szükségszerűen követendő példa. Voltaképpen semmi sem az. Vagy minden az. Görcsösen igyekszünk nem beállni a sorba, hangosan hirdetjük, hogy nekünk eszünk ágában sincs követni XY-t, mert láttuk a tévében. És valóban nem is tudjuk, nem is merjük követni. Utánozzuk erőtlenül sok-sok tagadással, de ennyiben ki is merül minden próbálkozásunk.

 A stílus egyenlő a bátorsággal. Szembe kell nézni egy nagyon ...

Mikor válik vagy nevezzük egyszerűbben, vált a nő? Nagyon sokan sokféleképpen magyarázták már ezt, ezer indokot soroltak fel, készítettek listát erről, ezért ezt csak tömören, röviden fejezem ki: amikor betelik a pohár. Kinek kisebb, kinek nagyobb a pohara, de a töltögetéssel jól elvagyunk hosszú-hosszú évekig. Mert egyszerűbb, mert a neveltetésünk, mert a kölcsön, a gyerekek, mind-mind ismerjük ezeket. Mégis nagyon sokan eljutnak addig a pontig, amikor a pohárra nézve észreveszik, hogy rég túlcsordult, de még mindig nem akarnak szembesülni vele. Aztán mégis…

A házasság, a kapcsolatok folyamán mikor legcsinosabb egy nő? Persze az elején, amikor a bizonytalanságunkat a csinos ruha, az ápoltságunk ellensúlyozza, aztán ez lassan ...

Nem, nem január elseje van, nem kezdődött új év, nem fogyni akarok, azaz dehogynem,mert egy nő mindig és állandóan és folyton…. de egy vásárlásról, ruhákról blogot író nőnemű vajon milyen fogadalmat tesz az év közepén? Igen, azt…pontosan azt, ami legjobban fáj…hogy nem fog vásárolni egy ideig.

Egy ideig…Ez elég tág fogalom. Én magammal, a fentiekkel, az Univerzummal, nevezzük bárhogyan  3 egész hónapban egyeztem ki, azaz ennyi vásárlás-áldozatot kínáltam fel. 90 napot tettem fel a hiúság oltárára és ígértem meg buzgón, hogy butikok, turik közelébe sem megyek, nem hogy hagyom, hogy valami azokról a helyekről alattomosan a kosaramba kússzon. Ha teljesítik a kívánságom. Valamennyire ez megtörtént…

Nem, erős ...

Minden nap, minden órában választunk…Ha akarunk, ha nem, mindenképp választás elé vagyunk állítva még akkor is, ha ez kínos vagy terhes. Ez ellen úgy védekezünk a leggyakrabban, hogy elkezdünk örülni annak a lehetőségnek, hogy választhatunk. Elkezdjük éltetni azt, hogy mily csodás érzés, hogy ránk van bízva annak eldöntése, hogy mit tegyünk.

Mivel a blogom a ruhákról, a stílusról szól, nem mennék bele nagy filozófiai értekezésekbe (nem választanám ezt a lehetőséget…), hanem arról mesélnék, hogy hogyan is választunk. Elsősorban a vásárlásnál pl. üzletet. A legtöbb nő azonnal bedobná erre, hogy kirakat alapján. Tudjuk mindnyájan, hogy a szem választ elsőre. Másodikra már az ész. A szem győzedelmeskedik, mert éhes, ...

Jót ritkán. Érdek nélkül még ritkábban. Jaj, most biztosan felkapja jónéhány nő a fejét, s azt gondolja, mi van, mi van, savanyú a szőlő? Pedig akárhogy nézzük, ez az igazság. Vegyük csak a barátnőket? Van olyan tiszta barátság, amelyben nem szóljuk le a másikat? Ha jó a ruhája azért, ha meg nem, akkor meg puszta jószándékból. Pontosabban ezt mondjuk neki, de örülünk a bujtatott igazságnak, amit kimondhatunk végre-valahára.

Kolléganő a kolléganőre? No persze, akkor, amikor majd a bálnák a parton is tudnak  úszni. Fél szemmel…

Miért nem mondunk igazat, jót? Mert az fájdalmas. Rossz érzéseket kelt bennünk. Hazudni kellemesebb, egyszerűbb, naponta min. 10-szer tesszük, fel sem tűnik. Amikor szembetalálkozunk és ...

És most az öltözködésről? A folytatás….

Ahogy megígértem, jöhet is…

Mikor a legszebb a nő az élete során? Fiatalon? Szerelmesen? Válás után netán? Na, ez utóbbiért lesz, aki a fejemet veszi…

Legtöbben a szerelmes állapotot gondolják a legfeltűnőbbnek…Pedig akkor már nem is tetszeni akarunk, mert már sikerült, mert már a kiszemelt hím ránk vetette a tekintetét, valami elkezdődött, s olyan bódulatban vagyunk, ami nemhogy rózsaszínű, hanem egyenesen a szivárvány összes  színével  felér. Vajon ki veszi észre, ha csinosak vagyunk a mindennapokban? A férjünk, a kedvesünk, anyukánk, a barátnőnk? Ugyan már! A nők…Úgy ott, ahol vagyunk, amerre járunk. Utcán, boltban, a péknél, de elsősorban a munkahelyünkön, mert ...

2017 van, s ez a kérdés aktuálisabb, mint valaha….Öltözködünk vajon vagy csak felöltözünk? Esetleg csak felveszünk valamit? …Egy átlagos reggelen munkába menet vajon kitaláljuk, hogy mi legyen rajtunk, vagy  benyúlunk a szekrénybe, és ami éppen vasalva van, azt kirángatjuk? Jó lesz ez, jön a gyors nyugtázás.

Mert csak munkába megyünk, mert csak bevisszük a gyereket az iskolába, csak leugrunk a boltba vagy nem is megyünk sehová, akkor meg pláne…

Már nincs ünneplő ruha, nincs hétköznaplós sem, ahogy öreganyám  hívta azt a semmilyent, amit csak úgy a hétköznapokban viseltünk, amire nem kellett vigyázni. Ünneplő ruhája már csak egy iskolásnak van, amit gyorsan kinő, szabadul is tőle minden ünnepség végeztével, ...