Vajon elcseréltek?
Úgy hétéves lehettem, amikor eldöntöttem magamban, hogy én nem tartozom a családomhoz. Heteken keresztül titkon vizsgáltam anyám és apám arcát, és teljes bizonyossággal megállapítottam, hogy nekem aztán semmi közöm hozzájuk. Nem hasonlítok rájuk egy fikarcnyit sem.
Anyám szikár, kemény asszony volt, mindig nadrágban járt és ritkán nevetett. Vagy ha sikerült is neki, ijedten szétnézett, mintha azt várta volna, hogy a mennykő üti agyon, mert boldog mer lenni. Ezért nem is kockáztatta, inkább magába fordult és pár korai ráncot rajzolt a szája köré az idő jól kihegyezett ceruzájával. Apám számára alig léteztem, mert mindig dolgozott, alig láttam. Ha este megérkezett, fáradtan szuszogott a vacsora mellett, és pillanatok múlva ...