Hányszor mondtuk sietősen, kapkodva, sajnálkozva, ironikusan, kétségbeesetten? Megmondani se lehetne.  Most az idővel az életet kaptuk meg. Hatalmas ajándék ez, még ha sokan képtelenek elfogadni. Időt kaptunk a csendességre, a visszafogott viselkedésre, a türelemre, a gondolkodásra és magára szeretetre.

Időgépbe szállhatott most a világ, amely visszavitt a nem is olyan régen elhagyott életünkbe. Hirtelen előkerültek a régi fényképek, amelyeket még megérinthetünk. A cipős dobozban eddig halomban álltak vagy csak úgy rendezetlenül a fiókban, és már csak néha emlékeztünk a szép fiatal tekintetekre, amelyek tele voltak reménységgel, hittel és akarattal. Annyira váratlanul tört ránk a rossz, hogy fejbe kólintott bennünket. Kinyílt ...

  Azon a héten már másodszor látta Roli biciklijét annál a kőkerítésnél. Hanyagul volt odatámasztva, és várta a tulajdonosát, aki a sárga házban múlatta az időt. Kedden és most csütörtökön szorosan a rózsaágyások mellett. Arra azért ügyeltek, hogy tövis ne kerüljön a gumik közelébe.  A tövis egészen másban tett kárt, amit nem lehetett egy ragasztott folttal elintézni, hogy utána guruljon tovább az élet. 

  Mindkét alkalommal váratlanul kellett beszaladnia a faluba, mert figyelmetlenül vásárolt. Hol a tojást felejtette el, hol meg az élesztőt. Cetliket sosem írogatott magának, azokat mindig nevetségesnek érezte. A memóriája tökéletesen működött. Legalábbis így hitte. Ám a második feledékenység kissé ...

  Ez az a pálya, amit vagy szívvel-lélekkel csinál az ember, vagy sehogy. A sehogy gyorsabban kiderül, mint gondolnánk. Lehet jelen lenni egy osztályban úgy, hogy nem szeretjük a munkánkat, nem kedveljük a gyerekeket és utáljuk magát a tanítást is. Azonnal lerí rólunk, ha hamisak vagyunk, ha erőltetetten játsszuk a szerepünket.

Mintha évtizedek teltek volna el a múlt hét óta. A meg nem becsült, folyton bírált, rosszul fizetett pedagógus társadalom rávetette magát az online oktatásra. Mindenki azonnal érzékeltetni akarta, hogy csodálatos munkaerő. Furcsa ezt megtapasztalni.  

Több szempontból is. Először is a pedagógus nem tökéletes. Nem kell ezt mutatni még ezekben a napokban sem. A legtöbben nem értenek az online felületek ...

Amikor még nem így hívták, hanem egyszerűen csak otthoni munkának, vagy ház körülinek, akkor sem volt minden habos torta. Anyámnak, ha otthon is volt, azért bőven akadt teendője. Bár büszkén dicsekedett vele, hogy neki nem kellett napszámba járnia, apám eltartotta. Ő mondta így. Később annyira nem volt hálás ezért.  Hamar elfelejtette a sikertelen házassága kicsinyke jóságát.

Két udvarunk volt. Az első és a hátsó. Az elsőben más helyen virágoskert volt, diófa, alatta egy pad. Vagy csak álmaimban. Nálunk veteményeskert és téglarakás a fal mellett. Gaz lepte a kerítést rövid idő belül, ha nem néztünk oda. Mindig vágytam arra, hogy nálunk is legyenek rózsabokrok, tulipánok vagy egyszerűen csak krizantém, ami mindenkinél ...

Ha egyszer vége lesz ennek, többet fogok nevetni. Úgy járok majd az utcán, hogy tornacipőmben is sikkes nőnek látszom. Hajamat szanaszét fújja a szél és nem akarok majd szelfit csinálni minden második utcasarkon. Nem panaszkodom egyszer sem, hogy sok a háj a derekamon és a fiatalsággal cicázom.  

Ha egyszer vége lesz, soha többé nem akarok koporsókat látni. A halálnak fityiszt mutatok és hangosan kiabálom, hogy élni a legegészségesebb. Kimegyek az utcára festetlenül. Nem lesem, hogy van-e jobb táska az enyémnél. Ha rám fütyülnek munkások egy tetőn, fejemet el nem fordítom. Kacsintok egyet és úgy mosolygok, hogy eszükbe jusson, de jó is dolgozni.

Ha vége lesz a borzalomnak, nem nyavalygok. Elhiszem majd, hogy másoknak is fájhat, ...

  Csak pár napja zuhant ránk ez a teher. Ha sima otthoni gyakorlásra vagy együtt tanulásra gondolunk, akkor is gyakran összeugrik a gyomrunk. A tanítás, okítás nem véletlenül munka és nem véletlenül kíván hozzáértést, ahogy ezt eddig is gondolhattuk volna. Sokan máshogy látták, most megtapaszthatják 2-3 gyerek esetében.

  Nincs olyan szülő, aki ne tapasztalta volna, milyen nehéz a gyereket rávenni a gyakorlásra. Vagy nyűgös, vagy dacos, fáradt, nincs kedve és elege is van, mert tanult eleget délelőtt vagy egész héten. Sok gyerek egyszerűen nem fogadja el a szülő útmutatását, irányítását. Úgy érzi, a szülő nem tanár, ne is legyen az, és eléri különböző módszerekkel a sztrájkot, értsd nyafogás, hiszti és ...

  Reggel van, ballagok dolgozni. Második napja mintha háború lenne. Nem annyira félelmetes, de azért benne van a levegőben, hogy ez nem egy sima tavaszi nap. Egyetlen idős férfival találkozom, aki kutyát sétáltat. Autók suhannak el mellettem, gyanakodva nézem, hová mehetnek. Aztán eszembe jut, munkába. Szedem a lábam, szipogok, enyhén folyik az orrom, közben meg az jár a fejemben, be kell mennem egy csomó ember közé és úgy kell tennem, mintha semmi nem zavarna.

De zavar, hogy feszült vagyok. Gyanakodva figyelem, ki ül közel hozzám. Olyan gondolatok keringenek a fejemben, amelyek létezését el sem tudtam képzelni két hete.

Üres az óvoda, iskola. Csend van, ez ijesztő. Nem jól van ez így. Mintha egy katasztrófa filmben lennék szereplő ...

  Az elmúlt napok nagyon sok félelmet és szorongást generáltak. A ma embere hosszú idők óta nem került ilyen tömegeket érintő nehéz helyzetbe. Nem vagyunk erre felkészülve, nincsenek tartalékaink, egyik napról a másikra élünk, mert megszoktuk, hogy akkor veszünk fogkrémet, ha elfogy. Esetleg kevés húst, étolajat, tojást tartalékolunk, hogy ne kelljen minden nap boltba járni, de azért szeretjük a frisset, hogy mindig van lehetőségünk válogatni, választani.

Az elmúlt napok változásainak következményeivel még nem vagyunk tisztában. Nem is láthatjuk előre, mi lesz. Olaszország már fuldoklik, de Spanyolország és Németország is hatalmas bajban van.

Nálunk az emberek egyelőre a vásárlásban élik ki a feszültséget. A szép ...

  Minden természetes: hogy felkelünk, kávét iszunk, hogy zuhanyozunk, hogy vasalt ing lóg a szekrényben, hogy a gyerekünk nem akar kikelni az ágyból, közben meg már a szomszéd porszívózik felettünk fél 6-kor. Természetes a harag, a bosszankodás, az elkeseredés, a szorongás, a hangos nevetés, a kedves ölelés és egy könnyű integetés is az autóból.  És mégsem az.

  Cikkek százai jelentek már meg az odafigyelésről, a társalgási kultúráról, az elidegenedésről, a befelé fordulásról és a lassításról. Az eredmény szinte láthatatlan. Mert mindenkinek mennie kellett. Látni, befogadni új dolgokat, nem szokványos élményeket keresni, vásárolni, panaszkodni, bírálni és elfelejteni örülni. És hirtelen minden megváltozott. A NEM ...

   A sok változás során, amit az elmúlt évek hoztak, talán az egyik legfélelmetesebb és elszomorítóbb, hogy a szeretetre való tanítást kell folyton ismételni.

Mindig felvetődik a kérdés, hogy régen másképp szerettek? Vagy természetesebb volt a szeretet? Vagy az emberek nem foglalkoztak ennyit önmagukkal és másokkal? Ez utóbbi valószínűleg részben így lehetett, mert a mindennapi élet annyi nehézséget és terhet jelentett, hogy nem volt idejük ilyen kérdéseken rágódni. A technikai fejlődés korában, amikor is észrevétlen módon lett könnyebb az életünk, valahogy a lelki terhek nehezedtek meg. Nem kell a patakra hordani a ruhát, van villany a házakban. A tárgyaink okosak lettek, helyettünk végzik el szinte már a ...