Amikor már novemberben karácsonyi daloktól hangosak a plázák és a műfa hetek óta ott virít mindenhol, nehéz azt gondolni, hogy a karácsony nem furakodott be teljesen az életünkbe. Jó ideje mindenki arról beszél, mit fog sütni, hová utazik, mennyi ajándékot kell még vásárolnia. Három nap…Három olyan nap, amelyre ráragasztottuk a szeretet ünnepe elnevezést. Görcsösen jók akarunk lenni, gyorsan adakozunk egy keveset, talán néha mosolygunk is egymásra. Sokan hitelt vesznek fel, mert ezeken a napokon meg kell mutatni, hogy nem vagyunk restek adni, és igenis a zsebünkbe merünk nyúlni mélyen egy hálás tekintetért vagy kedves mosolyért.

Kapkodunk, tolakszunk hosszú sorokban, mert elképesztően fontos lett tárgyakban mérni a ...

1.      levél

Kedves Valakim!

Még nem merlek megszólítani.   Valahogy itt vagyok ezen az idegen helyen, de még nem tudom, jó lesz-e nekem. Próbálok néha nem lélegezni vagy egyszerűen csak elmerülni valami langyosban, hogy megtudjam, valóban vagyok-e. De már eldöntődött, az utam elkezdődött, csak te még nem sejted. Könnyű vagyok, mosolytalan. Néha látom a gondolataid, vagy csak érzem őket, nem tudom eldönteni.

2.      levél

Kedves Főbérlőm!

Szeretném, ha tudnád, hogy nem szándékosan okozok neked rosszat. Nincs beleszólásom tegnapjaidba, de a holnapjaidat igyekszem boldoggá tenni. Nem azért, mert ez a feladatom, hiszen nem is kértem én semmiféle küldetést. Amikor választani kellett, biztosan tudtam, hogy te majd ...

    Az egész országot megrázta győri késeléses ügy. Nem vagyunk ehhez szokva, Amerikában is vezető hír az ilyen, de egy alig tízmilliós kis országban, Európában végképp. Felnőtt egy olyan generáció, ahol a nevelésben és az oktatásban hibát hibára halmoztunk. Bármennyire nehéz és szégyenletes beismerni, rengetegen vétkesek ebben és más mindennapi agresszióban.

  Bűnös a család, amely, azt hiszi, hogy a gyerekre olyan terheket kell tenni, amelyeket felnőttek sem bírnak el. A szülők rángatják a gyerekeiket egyik különóráról a másikra, de sportoljon is, és angolt is tanuljon, mert anélkül nehezen boldogul majd. Legyen szép, okos, egészséges, tehetséges, törekvő, szorgalmas, csak ne gyerek legyen, mert arra nincs idő.

  A 86. karácsony. Az első párra nem emlékezett, de a többi élénken élt az emlékezetében. Mint egy hajtogatós könyv, úgy jöttek elő olykor az emlékek.

  Nem mindig volt fa, sem ajándék. Hol egyik, hol másik veszett ki az ünnepből, mert az ínség meg a háború nem parolázott Jézus születésnapjával. Egy valami azonban mindig volt ezen a napon. Piros alma.

Néha ezüstpapírba csomagolva lógtak a fán kissé lehúzva az ágakat, de az is előfordult, hogy egy csorba fülű lábasban várakoztak a kemencebeli útjukra. Az alma egyenlő volt a karácsonnyal. Még a héját sem dobta ki soha, mert a disznó megette, ha mást nem kapott.

  Negyven éve élt magánnyal szövetségben. Úgy érezte, lassan beszélnie sem kell, mert a bozontos szőrű ...

  Amikor kislány voltam, még máshogy sütött a nap. Nem volt óriásokat megszégyenítő ereje. Barátságos volt és csak nagy ritkán égetett meg.  Sugarai vigyáztak rám. A poros utcákat nem takarta be, inkább sepert egyet reggelente és mi pirkadatkor kinn futottunk téglajárdán. Néha egyiken-másikon betűjelzés volt. Megálltam, próbáltam megfejteni, kit vagy mit rejt ST vagy PR. Megkérdezni nem mertem, mert hogy butának nézzenek, azt csak fájó szívvel viseltem volna el.

  A felnőttek világa komor volt és gondok szabta terítőjüket én nem akartam magamra teríteni. Gyakran hallottam, hogy nincs pénzünk erre vagy arra, de eszembe sem jutott, hogy ez baj lenne. Másoknak sem volt. Jobb ruhákban nem jártak, autó kevés volt a falunkban, ...

    Őszszagú szelek rázták Erika kabátját, ahogy a könyvtár felé sietett. Pityergett néhány felhő is, de a szél sokkal zavaróbb volt. A vékony ballon, mint valami lufi, úgy lebbent fel néha, aztán megadóan ereszkedett vissza, amikor a kislány lassított. Nehezen kapott levegőt, mégsem hagyta abba a loholást, kivéve akkor, ha a ronda novemberi idő erre kényszerítette.

Csak pár saroknyit kellett küszködnie, mégsem esett jól vívnia a felsőbb hatalmakkal.

  Tavasszal legalább a levegőben van a nyár ígérete, de most csak annyi, hogy egyszer még talán eljön a karácsony. Neki igen, a nagypapának meg ki tudja. Ezért kellett mindig sietnie. Soha nem tudhatta, várja-e még az ablakban egy olyan öreg arc, amelyhez hasonlót egyszer ...

Ezekben a napokban, amikor az ősz végi köd is megfárad, van-e jogunk fohászkodni? Olyan reggeleken, amikor alig vonszoljuk ki hétfői kedvünket az ágyból, kérhetünk-e valami különlegeset? Szidjuk lusta énünket, pörölünk gyerekkel, korai fénnyel, fürdőszobai hajszálakkal, és nem érezzük, micsoda ereje van az életünknek. Pedig de sokan indulnak útnak olyanok, akik előző este még éltek, és alig hitték, hogy számukra nem létezhet új világosság.

 A fáradtság sárgolyókat gyúr ráncainkból és másokra dobáljuk mind, mert ők ugyanúgy nem hisznek a könnyű létben.

Szabad-e imával járulni a fentiek elé és kérni, ne feledkezzenek meg rólunk?  Hisz itt vagyunk, lélegzünk, olykor mosolygunk. Látjuk, hogy a nap elkezdődik ...

  Az első és az egyik legnagyobb, amelytől zeng a sajtó, hogy nincs pedagógushiány. Mindenki tudja, hogy van, pokoli a leterheltség, egyre többen mennek el, hagyják el a pályát, mert a megbecsültség és a pénzhiány felemészti a lelkeket. A mindennapos teher, az elvárások, az adminisztráció megöli a munka szeretetét.

  Nincs motiváció. A gyerekek részéről sem, és a tanítók részéről is egyre kevesebb. A gyerekeket nem érdekli mostani világ, csak a virtuális, a játékok, a telefonok, a tabletek. Azok pittyegésére, brummogására reagálnak, és nem nagyon lehet kirángatni már őket abból, amit ők a valóságnak hisznek. Természetesen vannak kivételek, de egyre kevesebben.

  A tanítási órákon üres arccal ülnek, nem villog, nem ...

Amikor nagyjából két és fél éve elkezdtem blogot írni, úgy határoztam meg magamnak a témát, hogy a nők legyenek középpontban. Nő vagyok, nőként érzek, reagálok, gondolkodom. Az ítéleteim, a véleményem, a vívódásaim mind-mind tükrözik ezt. Megtanultam, hogy nőnek lenni sokszor előny, olykor kiváltság, máskor meg egyenesen hátrány. Sok-sok nővel, baráttal, szomszéddal, kollégával való beszélgetés során tapasztaltam meg, hogy nőként élni, viselkedni igen összetett dolog. Kezdve a szerepmintáktól, az akarva-akaratlanul előidézett reakciókon keresztül a néma büntetésig.

Hogy sokan sokfélék vagyunk, az nem újdonság, de az sem, hogy tulajdonképpen van egy alapkategória. Vannak olyan helyzetek, amelyekben a nők azonos ...

   Szalmababa egy varázsos nyári alkonyon született. Körülötte ciripeltek a tücskök és néhány arra járó hangya rá is csodálkozott egyszerűségére. Kis arcán először a mosoly, majd a kíváncsiság jelent meg. Nem volt különösen szép vagy okos, de már első perctől kezdve érdekelte minden, ami körülötte történik. Alighogy életre kelt a haldokló búza szárából, azonnal kérdezősködni kezdett. Faggatta a fűszálakat, miért hajladoznak a szélben, nyaggatta a bodzabokrot, miért nem virágzik nyár közepén, sőt még a fecskéket sem kímélte butácska kérdéseivel. Az nyugtalanította, vajon látszanak-e a magasból a ragyogó harmatcseppek.

Egy ideig mindenki türelmesen válaszolgatott neki, mert látták, hogy érdeklődése ...