2020. jan 20.

Házi feladat - mindenkinek

írta: Hildaságok
Házi feladat - mindenkinek

  A házi feladat tulajdonképpen mindenkiről szól, aki valamilyen módon részese a mai oktatásnak. Elsődlegesen persze a gyerekről. Évtizedek óta folyik a vita arról, kell-e, van-e értelme, és ha van, akkor mennyit érdemes adni.

  Azok, akik a házi mellett teszik le a voksukat, elmondják,  mindenképpen a gyakorlás szerves része, mert egy 20-25 fős osztályban nagyon kevés lehetőség nyílik a tanultak gyakoroltatására. A tananyag mennyisége, a felgyorsult tempó, főleg alsóban kifejezetten igényli, hogy akár a nyelvtani szabályokat, az alapműveleteket vagy elsőben a betűket, kapcsolásokat gyakorolják a tanulók. Persze más lenne a helyzet, ha sokkal lassabban haladhatna a pedagógus az anyaggal és valóban lenne idő a tanultak ...

Tovább Szólj hozzá

2020. jan 19.

Apás - egy kislány valaha

írta: Hildaságok
Apás  -  egy kislány valaha

Soha nem értettem a kifejezést pontosan. Mert lehet ezt választani? Nem természetes, hogy az egyik szülő közelebb áll, mint a másik? Lehet itt fele-fele arányról beszélni? Elvétve.

Nem is olyan régen, abban a nem tutujgatós világban, amikor a gyerekek még szabadon eshettek hasra a sárban, járhattak a szomszéd kertjébe málnát lopni, amikor biciklizni az utcán nem sikk volt, hanem természetes napi rutin, nem volt ez akkora téma. A szülők egyszerűen dolgoztak, a gyerekek iskolába jártak, játszottak. Leosztott feladatok mentén haladt az élet.

  Vajon mennyire eldöntött tény, hogy a családban ki kit szeret jobban? Kimondani szinte szentségtörés, de tudni a szív mélyén, igazság. Az anyák szülnek, főznek, mosnak, takarítanak, leckét ...

Tovább Szólj hozzá

2020. jan 14.

Horgászni vagy nem horgászni - egy nem szaklapba való írás :)

írta: Hildaságok
Horgászni vagy nem horgászni - egy nem szaklapba való írás :)

  Sokszor hallom vissza, hogy ha témát választok, akkor mindig női lesz. Vagy a nők szemszögéből írom. Ez talán nem is annyira meglepő, mert nőként gondolkodom, nőként élem meg a mindennapokat, hiszen az vagyok. Egy mai nő, bár a gondolkodásom sokszor nem mai. Hogy ez jó-e vagy maradi, biztosan sokan sokféle véleményt alkotnak ez ügyben.

   Az a stílus, az a módszer, amellyel sokan megélik egy házasság utáni újrakezdés gyötrelmeit vagy épp vidám pillanatait, igen sokrétű lehet. Mint a patchwork terítő. Jönnek-mennek az emberek a kapcsolatok labirintusában és olyan ajtókat csuknak be, amelyeket még nem kellene, és olyanokat nyitnak ki, amelyeket teljesen felesleges. Vagy épp megy a csiki-csuki, mert nem lehet eldönteni, érdemes-e ...

Tovább Szólj hozzá

2020. jan 09.

Apa meséje - novella

írta: Hildaságok
Apa meséje - novella

Péter hirtelen felriadt. Nem tudta, hogy álmodott-e vagy netán hallott-e valami szokatlant, de azonnal észrevette a résnyire nyílt ajtóban ácsorgó fiát. Őt nézte mereven. Laura hangosan szuszogott mellette. Nem volt szép látvány összegubancolódott hajával és fura fejtartásával.

    -    ­Mi van? – suttogta visszafojtott hangon. Matyi csak állt és nem igazán volt tudatában az őt körülvevő világnak.

   -     Menj aludni! – rivallt rá. A próbálkozása, hogy még véletlenül se kelljen kikelnie az ágyból, nem bizonyult sikeresnek. A gyerek szoborrá merevedve nézett felé.

Nem is őt nézte, inkább a nőt, de az is lehet, hogy csak bámult ki a fejéből.  Fel kell tápászkodnia, mert világossá vált előtte, hogy a ...

Tovább Szólj hozzá

2020. jan 05.

Ha hirtelen megszűnik egy szív....

írta: Hildaságok
Ha hirtelen megszűnik egy szív....

  Ritkán szoktam irigyelni valakit valamiért. Mindenkinek van egy csak számára követhető útja, amely hol felfelé visz, hol meg hagy zuhanni. Viszont azok, akik azt állítják, nem félnek a haláltól, számomra különlegesek. Mint, ha egy földönkívüli állítaná ezt.

  Csak hallgatom, amint a kávé mellett egy barát elmeséli, a halál számára nem ijesztő. Annál inkább az odavezető út. Csak hümmögök és igyekszem bátornak mutatkozni. Mélyen csodálom a hitét és gyorsan tanulmányokba kapaszkodom, amelyek szerint van élet vagy bármi is a halál után.

Természetesen sokan olvastak már kutatásokat az élet utáni életről, vagy nevezzük másik létnek. Az átkelések, a találkozások a rég elhunytakkal, az alagút végi fény nem ...

Tovább Szólj hozzá

2020. jan 03.

Mit akar a Nő?

írta: Hildaságok
Mit akar a Nő?

Mindent. Legfőképp azon dolgozik, amin nem érdemes. Mit akar a nő valójában? Szerelmet, kedvességet és maximális odafigyelést.

Hazudik, aki azt állítja, nem első akar lenni. Jaj, dehogynem. Van olyan elvetemült nő, aki állítja, hogy békésen szobrozik a dobogó harmadik fokán vagy épp lecsúszott róla és fél lábbal a sárban balettozik? Talán az apácák és Teréz anya. A legtöbb nőnemű minden szálon felé kúszó figyelem-pókokat akar. Hogy dédelgessék, szépnek lássák és dicsérjék. Ehelyett mit kap? Nem túl sokat. A férfi nem dicsér, minek az, semmi értelme. A Forma1 futamán előbb ordítja, hogy király a versenyző, mint egy hatfogásos ebéd után, amit a nő harisnyakötőben és tűsarkúban csinált végig a konyhában hajnali ...

Tovább Szólj hozzá

2020. jan 02.

A guminő - novella

írta: Hildaságok
A guminő - novella

  A guminő 46 éves volt és egy irodában dolgozott reggel 8-tól délután ameddig kellett. Átlagosan barna, átlagosan kék szemű volt, egyedül bőre volt fehérebb a megszokottnál. Száját mindig élénkpirosra rajzolta és nem mosolygott feleslegesen. Mégsem volt barátságtalan, inkább tudatosan visszafogott. Volt véleménye, tudott főzni, remekül vasalt, mégsem szeretett receptekről beszélgetni vagy a napi politikát szidni. Gondosan ügyelt a kezére, mert látványosan hosszú ujjait mindenki megcsodálta.

  Mindkét fia egyetemre járt, ritkán látta őket. Ezt nem bánta, nem mintha rossz anya lett volna. Egészen kicsik voltak, amikor elment az apjuk. Ő meg nem mártírkodott, nem jajongott naphosszat a körfolyosós bérház második emeletén, ...

Tovább Szólj hozzá

2020. jan 01.

Szilveszter - Bendegúz és a tehénpásztorok hétköznapjai

írta: Hildaságok
Szilveszter - Bendegúz és a tehénpásztorok hétköznapjai

  Van az a pillanat, amikor bármilyen jó egy buli, bárhogyan folyik a pezsgő a poharak szélén is túlra, roppan a virsli kívánósra, jól esik elvonulni. Ekkor jöhet a régi haver, a tévé, amit majdnem letarolt a mobilvilág.

  Az egyik adón az Indul a bakterház kezdődik. Ezredszerre is a kanapéra ragasztja a nézőt. Már minden poént ismerünk, idézzük és nevetünk is rajta. Tökéletes szereplőválogatás, fantasztikus szövegek, minden ott és akkor üt, amikor kell.

  Most mégis valahogy másra koncentrálok. Eddig sem volt újdonság, hogy Olvasztó Imre világrengetőt alakít. Nem is játszik, hanem ott van, betölti a filmet, mosolyog, mérgelődik, morfondírozik a tehénpásztorok cseppet sem könnyű sorsáról. Már sokan sokféleképpen ...

Tovább Szólj hozzá

2019. dec 30.

Szilvatündér meséi 1. - A hiúság

írta: Hildaságok
Szilvatündér meséi 1. - A hiúság

 

 Szilvatündér nem volt túl kedves, sem bájos, de még vidám sem. Pontosan olyan volt, mint egy szép kövér szilva, roppanós és kerek. Egyetlen dologban különbözött a többiektől: a cseppet sem kicsiny hiúsága kilógott a tündérek alázatos világából. Bármennyire is szeretett volna szép lenni, sehogyan sem sikerült neki. Tudta, hogy ha naponta több órányit repked vagy, ha nem torkoskodik, akkor biztosan sikerülne neki kisebb szilványira zsugorodnia, ám ez nem volt könnyű.

Az elhatározás nem hiányzott belőle, sőt mi több, az volt a legkézenfekvőbb. Minden reggel a tükör előtt elmondta a varázsigét: Vékony vagyok, ragyogok, én a csini tündérlány vagyok. Ez persze nem volt igaz, és egyelőre nem is akart azzá lenni.

 Így ...

Tovább Szólj hozzá

2019. dec 28.

Hogyan szeresselek?

írta: Hildaságok
Hogyan szeresselek?

  Érezlek, mert itt vagy bennem. Nem mélyen, eltűnve, hanem a lelkemben, ahol vígság van, ha látlak. Néha azt hiszem, nem jó már így szeretni, mert ha odaadom magam, lassan elfogyok, mint egy kakaós kekszdarab, és a morzsák a tányéron már nem kellenek senkinek. Mégis, mégis inkább morzsa leszek, mint üres tányér vagy lyukas papírszív.

  Amikor kislány voltam, királyfikban hittem, szőkékben, bátrakban, daliásokban. Vártam őket hol türelmesen, hol duzzogva. Persze nem jöttek sehogyan sem. Másoknak nem meséltem róluk, mert tudtam, nem látnák, amit én, és gúnyos nevetésük leoltaná bennem a gyengén pislákoló gyertyalángot. Aztán az Idő ölte meg lassan a várakozást. Vigyázva, biztos kézzel tiporta el az illúziókat. ...

Tovább Szólj hozzá