2019. okt 12.

Ő kezdte!

írta: Hildaságok
Ő kezdte!

Amikor egy közösségben történik verekedés, csúfolódás, gúnyolódás és még sorolhatnám, nehéz kideríteni, honnan indult a dolog. Természetesen mindenki tudja, hogy a gyerekek nagy többsége azonnal azt mondja, hogy a másik kezdte. Szülőként persze úgy hisszük, ez csakis igaz lehet, mert elfogultak vagyunk és nem is látunk túl a gyermekünket ért sérelmen. Nehezen fogadjuk el, hogy a mi csemeténk nem tökéletes, hiszen otthon semmi baj nincs vele. Nem undok, nem csúfolódik, nem gáncsol ki senkit szórakozásból. Ilyenkor kizárjuk azt a lehetőséget, hogy a gyerek, még ha vannak is testvérei, azokkal sem úgy viselkedik, ahogy iskolában, óvodában.   Hihetetlenül nehéz feldolgozni, hogy a gyerekünk hibázott. Pedig akárki teszi, az ...

Tovább Szólj hozzá

2019. okt 10.

A pletyka - novella

írta: Hildaságok
A pletyka - novella

   Jucikának minden másnap kellett a falu végére gyalogolnia. Gyűlölte a tej-napokat. A kanna fél napig a küszöbön árválkodott, amíg eljött a pillanat és indulhatott. Hat óra előtt nem volt szabad odaérnie. A teheneket még véletlenül sem lehetett előbb megfejni. Akkor volt a fejés szent ideje. Bárhol is játszott, bárkinél merültek el az aznapi mesevilágban, mindent abba kellett hagynia és a megadott időre haza kellett érnie.

Természetesen a boltban is lehetett tejet kapni, volt zacskós is meg tartós is, de anyja mindig azt mondta, műanyag ízű mindkettő. Bezzeg a fullasztó szagú, friss tej, az hihetetlenül finom volt. Ő rühellte.

  A tejeskanna egy régi, ezerszer kisikált alumíniumkanna volt, a füle kicsit lötyögött, de ...

Tovább Szólj hozzá

2019. okt 07.

Elengedni az elengedhetetlent - őszi gondolatok...

írta: Hildaságok
Elengedni az elengedhetetlent - őszi gondolatok...

A szerelemben talán a könnyű megfoghatatlanság a legvonzóbb. Hogy olyan, mint a víz. Tiszta, kellemes és nem lehet megmarkolni. Csendesen folydogál bennünk és amerre csak elhalad, mély vájatok keletkeznek. Ezek a lágy utak hol kiszélesednek, hol kanyargóssá válnak. Néha felvisznek a hegytetőre, aztán meg a mélybe vezetnek. A szerelmi mámorban széppé leszünk, olyan jókká válunk, amilyenre vágytunk. És ott a másik, akinek fényes tükrében megmosakodva minden nap új életre kelünk.

A szerelem mindig felemel. Akkor is, ha rombol, ha elporlaszt, ha ordítva zakatolja benn egy hang, hogy nem, nem szabad. Mégis magával ránt és a sodrásban akarat nélkül nyúlunk belógó ágak után. Ragaszkodunk, kapaszkodunk, hiába kiabálja mindenki ...

Tovább Szólj hozzá

2019. okt 05.

A bézs cipő - novella

írta: Hildaságok
A bézs cipő - novella

  Zsuzsa nem roppant össze. Csak mély levegőt vett. A vér visszatért az arcába, már nem szédült. Az utcán fázósan gombolta össze a vékony kabátját és azon töprengett, hová menjen. Fél kilenc volt. Zituka elaludt, nem akart visszamenni hozzá. Nem bírt volna most az ágya mellett üldögélni. A háta is napok óta fájt. Bevett már néhány fájdalomcsillapítót, amilyet a reklámokban látott, de mindegyik csak ideig-óráig segített rajta. Úgy volt, hogy a kórházban alszik, de meggondolta magát. Kislánya jókedvűen vacsorázott és korán elaludt. Sokáig nézte fehér arcocskáját. Hevesen nyilalló gerince jelezte, mégis jobb lenne, ha otthon lefeküdne, mert másnap ülni sem bír majd.

  Már többször volt ilyen az elmúlt hét hónap ...

Tovább Szólj hozzá

2019. sze 30.

Nem etetem az osztálytársam! - ötvenszer!

írta: Hildaságok
Nem etetem az osztálytársam!  - ötvenszer!

Egy budapesti állami iskolában ezt a mondatot kellett leírnia egy negyedikesnek 50-szer. Anélkül, hogy a körülményekkel tisztában lenne, ezt közölte le a Diákparlament oldala. Nem járt utána, nem is derült ki, csak annyi, hogy a véleménye szerint aránytalanul nagy volt a büntetés és rossz időket idéz.

Az egésznek egy kissé bolhából elefántot utórezgése van. Nem akkora ügy ez, hogy ennyire fel kelljen fújni. Semmit nem tudunk, de azonnal ítélkezünk. A szakadék ahelyett, hogy kisebbedne, egyre nagyobb lesz a szülők és pedagógusok között. Mint minden szakmában ezen a pályán is vannak olyanok, akik hibáznak, nem jól döntenek, de azért az sem mellékes, hogy a pedagógusok 99 %-a nem azonnal büntet. Nem az a dolga, nem az a fő ...

Tovább Szólj hozzá

2019. sze 29.

Ha gyűlölök...

írta: Hildaságok
Ha gyűlölök...

Ha szétfeszít, tombolok. Belül, lassan, szisztematikusan gyilkolom magam. Tányérokat dobálok a mosogatóba és élvezettel figyelem a koccanásukat. Nem török.  Sajnálom a gyenge porcelánt, mert csak repedezik, de nem pattan el azonnal. Pontosan ilyen az arcom is. Fáradt vászonként feszül rá a bőr és a tükör előtt nem tudom feszesre simogatni.

Ha gyűlölök, csúnya vagyok, mert a szemem öl. Minden küszöb ellenségem lesz, és ha utamba kerül, belerúgok, hadd fájjon neki, de csak a lábujjam sajdul bele. Sántikálva a kanapéra rogyok és a világot feketére festem. Nem szürke lesz, nem egyhangú, hanem vad, mindent beszippantó, érzéketlen lyuk. A napot be nem engedem.

Haragszom a fáradt fényre, a hulló levelekre, hiába van ősz. Szeretném ...

Tovább Szólj hozzá

2019. sze 23.

Ha szeretek...

írta: Hildaságok
Ha szeretek...

Ha szeretek, élni kezdek. Nem bántanak könnyű kis fájdalmak, amelyek máskor ráülnek borús gondolataimra és szétterpeszkednek, mint egy ócska karosszékben ringatózó őszi délután. Úgy járok az utcán, hogy tekintetem magasra emelem és a fák levelein pihenő telet is észreveszem. Tudom, a dér már nem jár messze és csak utat mutat a fagynak. Mégsem bánom, mert nincs bennem félelem.

Meleg sálamat gondosan a nyakamra tekerem, majd azt játszom, cipőm nem cuppan sekély pocsolyákba. Ha mégis, nem aggódom, csak nevetek, mert az örömöm nem kósza, nem illan tova, mint az avar illata. Megérzem még az októberi elégetett gallyak füstjét is, ami bekúszik az ajtó alatti réseken a házakba.

Ha szeretek, nem félek. Senki és semmi nem ...

Tovább Szólj hozzá

2019. sze 22.

A palack - novella

írta: Hildaságok
A palack - novella

  Kata kéthetente adott magának egy szabad délutánt. Rohadtul nem érdekelte, szalad-e a lakás, van-e szennyes halom a fürdőben vagy akad-e mosatlan bögre a gyerekszoba könyvespolcán.  Ha eljött az adott péntek, akkor a Duna-partra sétált Nórával, aki még hajadon volt 42 évesen is. Ezeréves barátság fűzte hozzá.  Mindketten sokat dolgoztak, Nóra egy multinál, ahol a belét is kifordították volna, ha tudják, vagy ahogy ő mondta, kihúznák és kolbászhúsként visszatöltenék az áldozatba.

Annál a cégnél mindenki az volt. Volt, aki a pénz miatt, volt, aki a munka hőseként feküdt az áldozati kés alá. Általában két-három évig bírták a lassú kivéreztetést, de Nóra a hatodik évét kezdte.

Számos alkalommal nem tudott ...

Tovább Szólj hozzá

2019. sze 18.

Wellness-húsleves - novella

írta: Hildaságok
Wellness-húsleves - novella

  A fene egye meg az összes nőt ott, ahol van! – gondolta Nándor sokadszorra.

Ötvenkilenc éves volt, de nem tudott nélkülük élni. Volt dolga már mindenfélével és a számát sem tudta, hányan fordultak meg az ágyában, de mély nyomot egy sem hagyott benne.

   Lassú mozdulattal pucolta a hagymát, a répát és a petrezselymet. Olyan volt ez, mintha nőket vetkőztetne. De azért mégiscsak zöldségek voltak, legalább tudtak hallgatni. A mai nők semmit nem tudnak. Pofáznak megállás nélkül, a főzéshez nem értenek, de mindnek nagy elvárásai vannak. Wellness a varázsszó.

     -   Aki kitalálta, az is egy nagy barom volt, és csak nő lehetett - mondta félhangosan.

 Mi a jó abban, ha az ember hol a medence szélén fekszik, hol ...

Tovább Szólj hozzá

2019. sze 17.

A mások baja

írta: Hildaságok
A mások baja

Ha csak egy nagyon rövid időre is, de bekapcsolódunk a média sodrásába, vagy az általa képviselt világba, megtapasztalhatjuk annak tényét, a világ rossz. Ezt látjuk, halljuk folyamatosan.   Természetesen mindenki tudja, a jó hírnek nincs hírértéke.   Csak az az érdekes, ha horror baleset történik, ha robban valami, ha öngyilkos lesz valaki, leszúrják, fejbe vágják, megverik az embereket. Jöhet tornádó, hurrikán, vulkánkitörés, egy a lényeg, mindenképpen nagyobb legyen, mint amit eddig megélt az emberiség.

Minden borzalomnak, fájdalomnak, tragédiának vannak követői a közösségi oldalakon. Ha olyan embert ér veszteség, akit ismerünk, aki közszereplő, akkor az emberek szinte kéjes élvezettel másznak bele az életébe, és ...

Tovább Szólj hozzá