Ezerszer lerágott csont, de még akkor is ott lifeg, mint téma a kutya szájában. Nincs ez még lenyalogatva teljesen….

Amikor tini voltam, mondjuk a barátnőm szerint most is gyakran az vagyok lélekben, akkor persze mindenki öregnek tűnt. Az is, aki csak öt évvel volt idősebb nálam.  Lesajnálva néztem rá, mert elszállt felette az idő.  Már lassan 20 éves.

A harmincasok és negyvenesek már  elképesztően vén csoroszlyák voltak, afelett meg mindenki a halálhoz ment vendégségbe  egy jó kis kávéra előbb-utóbb. Nem is léteztek számomra. Nevetni, viháncolni csak 20 alatt volt ildomos, utána már közönségesnek tűnt. Azokat a testeket, ha észre is vettem, undorítónak láttam, mert a nők hasán látszott a kor, tokájuk is volt és ...

Petra hirtelen felriadt. Valami apró neszt hallott. De hosszú, kába fülelés után is csend volt. Az óra halkan ketyegett mellette, fél hármat mutatott. Az öngyilkosságok ideje….Egyszer ezt mondták egy reggeli műsorban, amikor a gyakori öngyilkosságokat taglalta egy buta szőke műsorvezető  és meghívott vendége.

Az eső lassan csordogált végig az ablakon. Az utcai lámpa fénye átvilágította a hosszú vízcsepp-folyamokat. Petra úgy érezte, mintha még az ablak is könnyezne. Aztán elrestellte magát ezért a nevetséges közhelyért. De mielőtt belekapaszkodhatott volna egy újabb gondolatba, Márk felsírt. Panaszosan, nyűgösen. A lány nem mozdult, még várt, hátha abbahagyja. Nem akart menni, nem akart odarohanni hozzá megszoptatni. Nem ...

Iskolába menni nagyon nagy váltás egy gyerek életében az óvodai évek után.   De a szülőében is. Az addigi gondtalan évek után, amikor a gyerek csak játszott, most hirtelen munka szakad a nyakába. Eddig maximum annyit érzékelt a világból, hogy ki a barátja, kivel szeret játszani, de voltaképpen kevés alkalommal mérettetett meg. Ma az óvodákban nem kötelező semmiféle felkészítés. Ha nem rátermett az óvónő, ha nincs benne belső késztetés arra, hogy megtanítson pár dolgot, pl. a cipőkötést, vagy azt, hogy mit jelent ülni és figyelni a másikra percekig, akkor a gyerek hatalmas küzdelemnek fogja megélni az iskolát.   Bár hatalmas öröm a legtöbb elsős számára, hogy elmarad a kötelező óvodai alvás, de helyette millió ...

Ma minden és mindenki nevel, tanít. Jól, rosszul, felelősséggel, lazán, cél nélkül, ostobán. Mindenki tud nevelni, ért hozzá, ahogy a focihoz. Tehát erről beszélni olyan, mint a nőknek a férjükről vagy a fogyókúráról: mindenkivel megtörtént és vannak benne pozitív részek is.

Az oktatás az a terület, ahol az elvárásaink óriásivá nőttek. Mintha a szülők nagy része beadná a gyárba a szenet és azt várná, hogy gyémánt lesz belőle egy bizonyos idő elteltével. Tehetünk úgy, mintha minden gyerek egyforma lenne, mert, mondjuk, egykorú, de mindnyájan tudjuk, hogy nem fehér, tiszta felületként, tabula rasaként érkeznek a nagy vízválasztóba, az iskolába. Rengeteg rájuk rakódott szokást, neveltetésbeli különbséget ...

Amikor elkezdtem blogot írni, azt gondoltam sokáig, hogy nincs gond a témákkal, mindig találok majd valami írnivalót, hiszen a téma az utcán hever, de a téma nem hevert az utcán, csak én. Én sem ott, hanem a karámban a porban…. Megtörtént az, amire minden lovagolni tanuló számít, de nem hiszi el: a leesés.

Tudtam én, hogy be fog következni, de azt, hogy velem, azt persze nem igazán hittem el. De amikor már ott feküdtem piros nadrágban a szalmatörekkel és trágyával hintett földön, akkor jöttem rá, hogy bekövetkezett.

Többen kérdezték azt, hogy netán vagánykodtam? Aki komolyan lovagol, még ha tanul is, az gyorsan megtanulja, hogy a ló nem motor, nem autó, nem uralhatjuk mindig. Nem lehet vagánykodni.  A ló érzékeny állat ...

„Ha túl sok fájdalom és öröm ér egyszerre, és ebbe belefáradunk, akkor erre egyes indián törzseknél ezt mondják: most megállunk és megvárjuk a lelkünket, míg utol nem ér. „ /Paeli Suutari/

Ez a 100. blogom. Valóban meg kell állni és át kell gondolni a túl sok örömöt és fájdalmat. Túl gyakran azért nem akarunk megállni, túl gyakran nem akarunk számvetést csinálni, talán mert ez nem mindig kellemes. Nem jó magunkban azzal szembesülni, hogy nem azon az úton haladunk, amin szeretnénk, hogy nem vagyunk otthon a lelkünkben, hogy a kapcsolataink már rég nem azok, amikben szeretve vagyunk. Nem jó látni a tükrünket, mert ijesztő az a kép, amivel ott virít. Szorongást kelt bennünk az, hogy nem olyannak hisszük magunkat, ...

Soha az évszázadok során, amióta világ a világ, nem volt ekkora gyerekkultusz. A gyerek része volt a családnak, törődtek vele jól-rosszul. Volt általában vagy félt tucat testvére, szinte egymást nevelték, de az mindenképpen biztos volt, hogy támogatták egymást, figyeltek egymásra. A mai modern társadalmak mindent megtesznek azért, hogy a családokba több gyerek születhessen, de a statisztikák egyre csak azt mutatják, hogy fogy Európa és a nyugati civilizáció lakossága. Már nehezen vállalunk gyereket és ezt semmilyen anyagi támogatás nem segíti elő. Megette a fene azt az országot, népet, ahol pénzért szülnek vagy egyéb kedvező lehetőségekért.

A mai modernnek nevezett, haladó világunkban gyereket sokan adókedvezmény és ...

A 21. század első felében mindenki tapasztalhatja, milyen gyökeres változások mennek végbe nem csak a nagyvilágban, hiszen azok megtörténtek máskor is, hanem a szűk környezetében, baráti körében, lakóhelyén.

 Az ember, mint olyan, mint a teremtés csúcsa lassan elsilányul. Az évszázadok során, érhette bármilyen nagy csapás az emberiséget, éhínség, járvány, háborúk, valahogy mindig több volt az emberekben az emberség, a becsület, a törődés, a figyelem, a szeretet, mint manapság. Már a csapból is az folyik, hogy mennyire fontos a mai világban az elfogadás, mennyire kellene szeretnünk egymást, mert az sok mindenre gyógymód lenne, legfőbb lelki betegségeinkre. Mégis, mégis mintha egyre jobban tennénk az ellenkezőjét. Nem ...

Mindenki pontosan tudja, hogy a gyerekek életében vannak nagyon fontos személyek, akik meghatározóak lehetnek a későbbi éveik, elképzeléseik, döntéseik során. Ilyen a tanító néni is. Régen adva volt az iskolában egy-két lehetőség, de eszébe sem jutott senkinek az, hogy megkérdőjelezze, jó lesz-e a gyerekének az adott pedagógus. Ma választhatunk. Érdekes, hogy felsős osztályfőnököt, magyartanárt, nem akar senki ekkora elánnal választani….De tanító nénit elsőben igen. Ezen hangsúly van. Nagyon erős hangsúly!

 Megtehetjük és élünk is a lehetőséggel. Persze nem mindenki, mert sokan a hat-hétéves gyerekük kezébe teszik a döntés súlyát és tőle kérdezik meg, hogy elég szép-e, fiatal-e, tetszetős-e az a néni, aki ...

Ezzel a bloggal bajlódtam gondolatban a legtöbbet. Úgy éreztem, nagyon röviden lehet arra kérdésre válaszolni, hogy miért NEM válik a legtöbb férfi. CSAK! És ebben benne van minden. A válások kétharmadát a nők indítják el Magyarországon. Ők kezdeményeznek, ők lépnek, ők esnek hamarabb szerelembe, ők sokallnak be előbb. A férfiak lusták, kényelmesek. Eszük ágában sincs a jól bevált életünkön drasztikusan változtatni. Legtöbb nő azt hiszi, hogy egy házasságban elég főzni, mosni, vasalni a férfira, időnként, úgy havonta lefeküdni vele, aztán meg folyik az élet a saját maga által kivájott mederben. Ez hatalmas baklövés.

A férfiak még akkor is nehezen mozdulnak, ha kiüresedett a kapcsolat, ha otthon már jó szó sem ...