Életünk folyamán sokszor kerülünk hosszabb-rövidebb ideig függőségek hatása alá. Ezek lehetnek komolyabb, de kemény lelki hátteret mellőző függőségek, és lehetnek átmeneti kizökkenések a mindennapokból. Szinte alig vagyunk szabadok. Már az életünk legelső pillanatától függünk édesanyánktól, az ő hangulatától, attól, hogyan gondol ránk, hogyan táplálkozik, hogyan készül a velünk való közös életre. Megszületésünk után sem nyerünk szabad akaratot, hiszen önálló létünk azonnal veszélybe kerül, hiszen sem mozogni, sem táplálkozni nem tudunk anélkül, hogy ne segítenének. Sokkal gyámoltalanabbak, kiszolgáltatottabbak vagyunk, mint a legtöbb újszülött állatkölyök.

Létünk előre haladtával szinte mindig ...

Minap arról beszélgettem valakivel, hogy vajon hogy lehet az, hogy gyerekként, kamaszként, vagy a felnőttkort alig átlépve hihetetlenül bátrak vagyunk. Merünk álmodni, merész döntéseket hozni, merünk olyasmibe vágni, amit 30 vagy 40 évesen már a gondolat kipattanásának a pillanatában elvetünk.

Gyerekként még tündérkirálylányok, énekesnők, új bolygókat meglátogató űrhajósok, felfedezők akarunk lenni és ezt olyan mély meggyőződéssel jelentjük ki, hogy a felnőttek a meghökkenéstől még megmosolyogni sem tudnak bennünket. Legfeljebb legyintenek, és azt gondolják, legyen ez az álmunk, majd elmúlik úgyis.

Fiatal felnőttként   sokkal bátrabban merünk kockáztatni, magunk mögött hagyni   a megszokott világunkat, ...

Azt mindenki már unalomig szajkózza, hogy szinte minden második házasság válással végződik. A statisztikák azt is kimutatták is, hogy a válások kétharmadát a nők kezdeményezik. A férfiak csak alig a falig mernek lépni.

A házasságról, mint intézményről mindenkinek megvan a saját külön bejáratú véleménye. Azt is tudjuk, hogy a 21. század első felében a házasodási kedv alaposan megcsappant, hiszen a szabadon választott együttélések bőven nyújtanak lehetőséget arra, hogy kipróbáljuk az együtt lakást, a közös életet, a másikat, a mindennapokat. Ha nem sikerül, akkor viszont nem kell bonyodalmas tortúrákon átmenve kilépni belőle.

A válás akárhogy is nézzük, kudarc. Egy olyan szép reményekbe vetett hitnek a ...

Erre ezer ok, álok, magyarázat van. Bennünket, nőket arra szocializálnak kiskorunktól kezdve, hogy legyünk kedvesek, türelmesek, figyelmesek, tűrjünk, ameddig csak lehet. A mesékben a királylányok mindig várnak. Mindig türelmesen várakoznak arra, hogy kiszabadítsa őket a sárkány fogságából, a mély álomból, a tetszhalálból (lásd: Hófehérke!)  vagy akárhonnan egy tökéletes pasi, aki természetesen a királylány álmainak netovábbja.  Mindig áldozat szerepébe kényszerülünk, s azt tanítják nekünk, hogy türelemmel, alázattal sokra vihetjük. Az út a konyháig, a háztartás vezetéséig és a gyereknevelésig nem pontosan ez, de tekintsünk most ettől el.

A nők egyszerűen nem tudják levetkőzni ezt a királyfi-váró ...

Régen elválni majdhogynem lehetetlen volt. Szégyenletes és megbélyegző cselekedetnek minősítették. Mindent jobban elnéztek, mint a válást. Lehetett szeretőt, szeretőket tartani, bordélyba járni, kikezdeni méltatlanabb helyzetben lévőkkel, de a válás az maga annyira erős kritikát vont maga után, hogy szinte elképzelhetetlen volt, főleg a nők számára. A férfiak szempontjából ez is könnyebb volt, mint a legtöbb dolog életünk során, mert a társadalom, lehetünk akár a 21. században, most is, mint mindig elnézőbb velük.

A válásig eljutni elsősorban gondolatban a legkönnyebb. Már a kapcsolatok elején benne van a lehetőség. Van, amikor érezzük, sejtjük előre, hogy ez a házasság azzal fog végződni. A kívülálló ...

Pár hete valaki arra kért, írjak már a válásról. Azt gondoltam, íme az első komoly felkérés, a blogom csak jó irányba halad. Büszke is lettem azonnal. Aztán ennyi is volt. Elakadtam. El sem kezdtem, de már a gondolat is megakasztott.

Ez az az esemény, amiről mindenkinek van története, ahogy a szülésről vagy anno a katonaságról. Azon töprengtem, honnan is induljak…A jó válás és a rossz válás témakörétől, vagy onnan, hogy szabad-e, kell-e válni, és ha igen mikor? Ha meg nem szabad, akkor miért nem és meddig lehet tűrni a holtomiglan-holtodiglant? Vajon mit jelent vallásosan a válás gyalázatában élni?

A mesék mindig a hétországra szóló lakodalommal végződnek. Sok egyetlen mese sem foglalkozik azzal, hogy a boldogság ...

A reklámszakma régi fogása az, hogy szemmagasságba, könnyen elérhetővé teszi azokat az árukat, amelyeket az adott időszakban eladásra kínál. Úgy teszi fontossá ezeket a cikkeket, hogy felhívja rájuk a figyelmet különböző direkt és indirekt módon. A polcok legaljára azok az áruk kerülnek, amik minőségileg nem kevésbé jók, csak egyszerűen most kiszorultak a piac fő profiljából.

Az életünk is ilyen marketing része. Ahhoz, hogy a polc legalsó részére kerüljünk, sok dolog közrejátszik. Kell egy cseppet sem kellemes gyerekkor, ahol nem figyelnek rád, nem törődnek veled érzelmileg, bár tiszta a ruhád, van mit enned, nem fázol, játékod is van, ha nem is halomnyi, ahogy manapság, de elég. Csak épp a lelked nem létezik. Nem ...

Mi másról írhatnék ezen a giccsparádés napon, mint a szerelemről? Amerikában sem tudják pontosan eldönteni, hogy ez a nap, nevezzük ünnepnek,  most a szerelemről, a szeretetről vagy a barátságról szól igazán? Így jöhet, mind a három, ki-ki ossza be magának, így nagyobb lehet az átfedés, sokkal több az érintett.

De ha a szerelem a legfontosabb, akkor legyen az! Ne csak ma, hanem ameddig csak lehet, ameddig érezzük, ameddig képesek vagyunk tenni érte. Ezer meg ezer könyvet, verset, regényt töltöttek meg ezzel az érzéssel vagy az érzés utánzatával. Hollywood vödörrel önti a nyakunkba az érzelmeket, hallgatjuk a fájdalmas dalokat, mert a szerelem, igazán akkor üt nagyot, ha már múlóban van. Mindenki tudja, ha érezte, ha nem, ...

Amikor még kislány voltam, anyukám sehogy sem nézte jó szemmel a nagy barátnős kötődéseimet. Egyszerűen értetlenül csóválta a fejét, s mindig azt mondta, na, majd, ha férjhez mész, nem fogtok barátkozni. Ezen nagyon felháborodtam, hiszen akkor, főleg kamaszként, úgy tűnt, hogy ezek a barátságok valóban egy életre szólnak. Aztán kiderült, hogy mégsem, de ezeknek nem egy házasság vetett véget, hanem mi magunk, ahogy az lenni szokott. Az időhiány, a távolság, a belső változások sorozata…

Egy igazi barát és feltételezzük, hogy van ilyen, igazi ajándéka a felnőttkornak. Elképzelhetetlen lenne barátok nélkül végigcsinálni egy komolyabb betegséget, egy elhúzódó válást, a terhességet, a szülés utáni ...

A barátságokat úgy képzeljük el gondolatainkban, mint valami kiváltságot, jutalmat az élettől, amit a többi szerencsétlen kapcsolatunk helyett kaptunk. És valóban, a barátság lehet ajándék. Igazi, valós ajándéka életutunknak.

Kilépve a kisgyermekkorból, ahol még nagyon egyszerű volt barátságokat kötni, oldani, felejteni, a kamaszkorba lépve ez már élet-halál kérdése lesz. Nem számít se isten, se ember, pláne, ha annak az embernek szülő a neve, s nemrég még félisten volt, vagy annak tűnt! Nem számít senki és semmi csak az, hogy a barátság működjön. Emiatt a kamaszok képesek megalázó helyzetekbe sodortatni magukat, szembefordulnak azokkal, akik ellenzik a barátságukat valakivel, akik teszem azt játékbabaként ...