2020. ápr 22.

Nyanyó versei - novella

írta: Hildaságok
Nyanyó versei - novella

  Nyanyó magas, szikár öregasszony volt. Inas testét legtöbbször fekete vagy szürke ráncos szoknya rejtette. Tekintetében örök keserűség ült. Ritkán mosolygott. Ha néha sikerült is neki, riasztóbb lett a tekintete, mint különben. Hangja éles volt, ellentmondást nem tűrő és a keze is eljárt, ha senki nem látta. Anya azt mondta rá, sokat szenvedett, de ez engem meg nem hatott. Csak annyit láttam belőle, hogy szemernyi kedvességet nem tud mutatni.

Ha valamiért menni kellett hozzá, kínkeservesen vonszoltam magam.

Egy fehérre meszelt házban lakott a papával, aki vicces volt és legtöbbször italszag áradt belőle. Őt mégis kedveltem. A ház szinte beleguggolt a járda téglaköveibe. Vigyázni kellett, hogy meg ne botoljak az ...

Tovább Szólj hozzá

2020. ápr 13.

Locsolkodás? Megyek én is!

írta: Hildaságok
Locsolkodás? Megyek én is!

  Ha régi húsvétokra gondolok, nem jutnak eszembe ilyen meleg napok. Mintha még igazi tavasz lett volna, és az orgona nem nyílt volna áprilisban.

  Kislányként gyűlöltem a húsvétot. Nagyon zavart, ahogy Jézust a kereszten láttuk. Akkor, de csakis akkor élőnek tűnt. A feltámadást csodálattal hallgattuk, bár semmit nem értettünk belőle. A plébános elmesélte. Ismertem Pétert, aki háromszor tagadta meg Krisztust. Gyerekeszemmel nem tudtam felfogni, vajon miért ő lett a mennyország kapujának őrzője? Már a Földön is csalódást okozott. Vajon hogy járhat neki ilyen felelős beosztás?

  Nagy ünneplés nem volt, mert anyám semmilyen ünnepet nem szeretett. Nem is tartottunk meg szinte semmit, beleértve a születésnapokat és a ...

Tovább Szólj hozzá

2020. ápr 12.

Végre tavaszodik - novella

írta: Hildaságok
Végre tavaszodik - novella

Bella óvatos mozdulattal rajzolta körbe a szemét. Hiába mondta neki sokszor a húga, hogy csak alul húzza ki zöldre, ő nem fogadta meg a tanácsot. Így kissé úgy nézett ki a szeme, mintha körpenész telepedett volna rá. Vizsgálta a szempilláját, ami hosszú volt és sűrű. A legszexisebb az arcán a rongyos kis ráncok mellett, amik a szája sarkában tülekedtek. Negyvenhárom évesen talán még ráértek volna birtokba venni a bőrének kiadó területeit, de nagyon siettek, az egy biztos.

  Minden más is nagyon sietett az életében. Legfőképp ő maga, mert egyelőre úgy látszott, nem hosszú létben kell gondolkodnia. Amikor ezoterikus barátnője azzal jött, hogy márpedig ezt a sorsot ő választotta magának, akkor egy hajszál választotta el ...

Tovább Szólj hozzá

2020. ápr 10.

Az én csendem

írta: Hildaságok
Az én csendem

  Az én csendem napsugaras. Meleg csend ez, szótlan. Vannak beszédesek is, de azok elkerülnek. Emberi szó nem zavar meg. Enyhe szellő meglibbenti a fák ágait, mintha most integetnének. Még sincs így, hisz a fák a saját kegyelemmel teli életüket élik. Nem törődnek más halandókkal. Csak a viharral pörölnének, mert az derékon ragadja őket és meccset játszik velük. Ha elvonul, a vesztesek halkan, elpilledve lesik, vár-e rájuk jobb sors egy üres nappaliban vagy kamrában polc gyanánt.

Az én csendem vadvirágos. Puha, illatos. Nem vár semmit, nem vár senkit. Futó léptek nem tarolják, ismeretlen kezek nem szaggatják. Színes, tarka, nem fakuló. Festő vásznán a sarokban lapulna. Egy nagy eső elmoshatná. Lassan folyna, felolvadna.

Az én ...

Tovább Szólj hozzá

2020. ápr 06.

Felelőtlen vagyok, ha kimozdulok?

írta: Hildaságok
Felelőtlen vagyok, ha kimozdulok?

Hetek óta más világ van. Hetek óta zeng a média bajtól. Nem lehet nem tudni és nem elfogadni, hogy változásra van szükség. A technika, a civilizáció okozta millió haszon és kár mellett, az emberiség is változásra kényszerül. A napokban egyre durvább cikkekben ecsetelik a lélegeztető gépek használatának részleteit. Az elrettentés a cél, a félelemkeltés ugyanennyire. Kevés olyan ember van köztünk, aki nem sejti, hogy valóban szörnyű lenne kórházban feküdni, fulladozni, felfekvésekkel küzdeni.

Mégis bánt is, mégis zavar, hogy oly sokan ítélkeznek mások felett. Az egész világon, hazánkban is, sokaknak nem adatik meg, hogy kertjük, udvaruk legyen. Az emberek jó része eddig sietett, sportolt, utazott, világot látott. Most nem ...

Tovább Szólj hozzá

2020. már 31.

Hagyjuk már békén egymást!

írta: Hildaságok
Hagyjuk már békén egymást!

Három hete fordult ki a világ a sarkából nálunk. És azóta az emberek is. Nagyon nehezen változunk és tanulunk. A bántás, a kritizálás állandósult. Mintha nem vennénk észre, hogy megkaptuk a változtatás lehetőségét.

Igen, az idősek. Leéltek egy hosszúnak tűnő életet jól, rosszul, nehezen, küzdelmekkel és sok-sok változással. Voltak megszokott napjaik, rutinjuk, hibáztak, megjavultak, szerettek, gyűlöltek, tolakodtak, siettek. Voltak szépek, fiatalok, szerelmesek, csalódottak, ránctalanok. Csaltak, csalódtak. Erre pár hete mindenki megköveteli, hogy észszerűen gondolkodjanak. Mert mindenki értük van. Ez természetesen féligazság. Féltjük őket, de talán a féltésnél többször szidjuk is. Mert értetlenek, mert teszik, amit eddig. ...

Tovább Szólj hozzá

2020. már 29.

Nincs időd? Hát most lett!

írta: Hildaságok
Nincs időd? Hát most lett!

 Hányszor mondtuk sietősen, kapkodva, sajnálkozva, ironikusan, kétségbeesetten? Megmondani se lehetne.  Most az idővel az életet kaptuk meg. Hatalmas ajándék ez, még ha sokan képtelenek elfogadni. Időt kaptunk a csendességre, a visszafogott viselkedésre, a türelemre, a gondolkodásra és magára szeretetre.

Időgépbe szállhatott most a világ, amely visszavitt a nem is olyan régen elhagyott életünkbe. Hirtelen előkerültek a régi fényképek, amelyeket még megérinthetünk. A cipős dobozban eddig halomban álltak vagy csak úgy rendezetlenül a fiókban, és már csak néha emlékeztünk a szép fiatal tekintetekre, amelyek tele voltak reménységgel, hittel és akarattal. Annyira váratlanul tört ránk a rossz, hogy fejbe kólintott bennünket. Kinyílt ...

Tovább Szólj hozzá

2020. már 28.

A bicikli - novella

írta: Hildaságok
A bicikli - novella

  Azon a héten már másodszor látta Roli biciklijét annál a kőkerítésnél. Hanyagul volt odatámasztva, és várta a tulajdonosát, aki a sárga házban múlatta az időt. Kedden és most csütörtökön szorosan a rózsaágyások mellett. Arra azért ügyeltek, hogy tövis ne kerüljön a gumik közelébe.  A tövis egészen másban tett kárt, amit nem lehetett egy ragasztott folttal elintézni, hogy utána guruljon tovább az élet. 

  Mindkét alkalommal váratlanul kellett beszaladnia a faluba, mert figyelmetlenül vásárolt. Hol a tojást felejtette el, hol meg az élesztőt. Cetliket sosem írogatott magának, azokat mindig nevetségesnek érezte. A memóriája tökéletesen működött. Legalábbis így hitte. Ám a második feledékenység kissé ...

Tovább Szólj hozzá

2020. már 26.

Hogyan ne váljunk kocka-pedagógussá?

írta: Hildaságok
Hogyan ne váljunk kocka-pedagógussá?

  Ez az a pálya, amit vagy szívvel-lélekkel csinál az ember, vagy sehogy. A sehogy gyorsabban kiderül, mint gondolnánk. Lehet jelen lenni egy osztályban úgy, hogy nem szeretjük a munkánkat, nem kedveljük a gyerekeket és utáljuk magát a tanítást is. Azonnal lerí rólunk, ha hamisak vagyunk, ha erőltetetten játsszuk a szerepünket.

Mintha évtizedek teltek volna el a múlt hét óta. A meg nem becsült, folyton bírált, rosszul fizetett pedagógus társadalom rávetette magát az online oktatásra. Mindenki azonnal érzékeltetni akarta, hogy csodálatos munkaerő. Furcsa ezt megtapasztalni.  

Több szempontból is. Először is a pedagógus nem tökéletes. Nem kell ezt mutatni még ezekben a napokban sem. A legtöbben nem értenek az online felületek ...

Tovább Szólj hozzá

2020. már 23.

Falusi home office - valaha

írta: Hildaságok
Falusi home office - valaha

Amikor még nem így hívták, hanem egyszerűen csak otthoni munkának, vagy ház körülinek, akkor sem volt minden habos torta. Anyámnak, ha otthon is volt, azért bőven akadt teendője. Bár büszkén dicsekedett vele, hogy neki nem kellett napszámba járnia, apám eltartotta. Ő mondta így. Később annyira nem volt hálás ezért.  Hamar elfelejtette a sikertelen házassága kicsinyke jóságát.

Két udvarunk volt. Az első és a hátsó. Az elsőben más helyen virágoskert volt, diófa, alatta egy pad. Vagy csak álmaimban. Nálunk veteményeskert és téglarakás a fal mellett. Gaz lepte a kerítést rövid idő belül, ha nem néztünk oda. Mindig vágytam arra, hogy nálunk is legyenek rózsabokrok, tulipánok vagy egyszerűen csak krizantém, ami mindenkinél ...

Tovább Szólj hozzá